A bizonytalanság és a jövő miatt aggodalom valóban egy olyan tényező, amely rányomja a bélyegét az ember boldogságára. De igazából azt is mondhatnánk, hogy valahol ragaszkodunk a tudatlansághoz, hiszen az a tény, hogy nem tudjuk pontosan, mikor fogunk meghalni, a halhatatlanság csalfa illúziójával kecsegtet. Csak a legtudatosabb szentek és a felszabadult jógik készülnek tudatosan a halál pillanatára, sőt, egyes írások szerint ők mér meg is tudják határozni, mikor haljanak meg, felülemelkedve a kamra “kötelező érvényű” visszahatásain. Viszont a megvilágosodott bölcs tudja, hogy örök lélek, így számára a test elhagyása csupán egy állapotváltozás, nem pedig tragikus esemény. Azt is tudja, hogy a test mulandóságát nem lehet megmásítani, de mivel nem azonosítja magát vele, nem is bánkódik esetleges megsemmisülése miatt.