Babakocsi, vagy hordozó?
Na, ne gondolja senki, hogy én most ebben a kérdésben állást szeretnék foglalni bármelyik mellett is! Csupán a saját tapasztalataimat írom le, hátha segít azoknak, akik pont dilemmáznak. Szóval leírom, hogy hogy csináltam – és hogy most hogy csinálnám.
Még mielőtt várandós lettem volna, elhatároztam, hogy én majd babakocsival fogok futni tehát egyértelmű volt, hogy futós kocsit fogok venni. Kb ez az egy dolog volt, amit Lola születése előtt megvettem (plusz nehány rugit és bodyt, amibe a kórházban és az első hetekben otthon öltöztettem). Elkezdtem nézegetni a futós babakocsikat, de azok ugye sport kocsik, csak hat hónapos kortól lehet beletenni a babákat. Tehát olyan kellett, aminek mózeskosár része is van. Nem sok ilyet találtam, de végül egy PegPérego mellett döntöttem, aminek volt bölcső, kagyló alakú autósülés és sport része is. (Az árát itt nem merem leírni.) Közben ahogy kezdtem kupálódni gyereknevelés ügyben, úgy gondoltam, hogy hordozókendő is kelleni fog, így ebből is beszereztem egy csecsemőknek való Liliputi rugalmas hordozókendőt.
Az első pár hétben azt kell mondjam, hogy nekem a babkocsi nagyon jól bevált, Lola nagyon jókat aludt a teraszon a kocsiban a tavaszi friss levegőn. Bár, a közlekedés a babakocsibal nem volt valami leányálom, ugyanis ez a kocsi egy monstrum, és a régi típusú liftekbe sem fér be – ez albérletkeresés során derült ki, nem egyszer cipeltük fel a negyedikre. A hordozó val kapcsolatos első sikertelenségeimet már leírtam egy külön bejegyzésben. Lola hamar kinőtte a babakocsi bolcső részét, 5 hónaposan már ült, és így váltottunk a sport részre. Nyáron még úgy-ahogy megült benne, de mostanában katasztrófa…kb 2 perc után üvölteni kezd, ki akar szállni, ha nem veszem ki, hányásig megy a hiszti. Úgyhogy most a Liliputi csatos hordozó val közlekedek vele mindenhova, futni pedig egyeül járok… Azért remélem, hogy ha eljö a jóidő, ismét megszereti a babakocsit, legalaább csak heti néhány futás erejéig…
Szóval, most hogy csinálnám? Megpróbálnék ismerőstől kölcsönkérni hordozó kendőt, és ha látom, hogy bejön, akkor vennék sajátot. Egyébként hordozó kendők kipróbálására remek lehetőség van a Hordozó házban, ahol még szakszerű tanácsot is lehet kapni. Babakocsit tekinve szintén másképp csinálnám. Vennék akár használtan is egy mózeskosaras babakocsit, ez úgyis csak arra az első röpke hat hónapra kell, ami nálunk ráadásul öt volt csak. (Én akkor is vennék babakocsit, ha a hordozás bejön, mert jó dolog a hordozás is, és sokan azt mondják, hogy teljesen felesleges a babakocsi, de pl Lola, ahogy írtam, nagyon jókat aludt a kocsiban a teraszon a friss levegőn. Ha csak hordozóm lett volna, nem lett volna mibe kitenni.) Aztán vennék egy rendes futós babakocsit, mert azért azt hozzátenném, hogy a PegPérego ehhez is egy monstrum. Hivatalosan alkalmas futásra, mert három kereke van, felfújhatósak, és van rajta fék. De azért egy könnyű szerkezetes rendes futós kocsit nem csak tolni könnyebb, hanem felcipelni a Margit szigetre kifele menet az Árpád hídra a lépcsőn, és feltenni is a nem alacsony padlós buszra. Kagyló ülést szintén használtan vennék az első hat (öt) hónapra. Ha megyünk valahova, akkor (most legalábbis) úgyis vagy autóval megyünk, vagy a csatos hordozóval, tehát a babakocsi csak a futáshoz kell(ene), így bőven elég egy futós, nem kellene sima ülős (nem futós) kocsi. …és valószínűleg árban is jobban jöttem volna ki ezzel a második verzióval…
A Babakocsi, vagy hordozó? bejegyzés először a Jógamami jelent meg.
Kislányunk, Lola, egy kicsit megváltoztatta a jógához való viszonyomat, a terhességem alatt és közvetlen a szülés után gyakorlásaim kevésbé voltak intenzívek. Lassan kezdek visszaállni a régi gyakorlási rendszeremhez. Ennek egyik állomása a babás agni jóga, amit Lolával együtt tartok, de igyekszem időt szakítani az egyedüli gyakorlásra is, mert számomra az az “igazi” jóga 🙂
- Túlpörögtél, Anyukám? Vegyél levegőt! - 2017. febr 28.
- 5 gyakori hiba a szülés utáni sportban – avagy ne sportolj ész nélkül - 2016. okt 27.
- Púpos vagy, anyukám?! - 2016. okt 13.
