Yoga-sūtra I.12. fordítás és magyarázat 1. A gyakorlás és lemondás a jógában
Visszatérve a vṛttikről szóló gondolatmenetünk elejére elmondhatjuk, hogy az anyagi tudat-folyamatokkal történő azonosulás akadály a lelki életben, viszont a lelki célok eléréséhez történő használatuk a siker kulcsa lehet.
A következő sūtrákban Patañjali bemutatja az eddig tárgyalt anyagi tudatfolyamatok megfékezésének (nirodha) két alapvető módszerét valamint legfontosabb alapelvét a transzcendens tapasztalatokra való törekvést.
12. sūtra
abhyāsa-vairāgyābhyāṁ tan-nirodhaḥ
A fent említett anyagi tudatfolyamatok rendszeres gyakorlással és [az érzéktárgyakról való] lemondással [illetve a tőlük való elkülönüléssel] megfékezhetők. [I.12.][1]
A következőkben Patañjali a tizenkettedik sūtrától a tizenhatodikig két alapvető módszerről beszél, amelyeket irányzatoktól függetlenül minden yogīnak, illetve lelki gyakorlónak a szívébe zárva az életének részévé kell tennie. A cél (csak hogy ne veszítsük szem elől) az anyagi tudatfolyamatok megfékezése, amely az anyagi tudattevékenységek megállítását és a citta lelki tudattartalommal való feltöltését (tehát a transzcendentális jellegű tudatműködés fenntartását) jelenti. Ennek érdekében Patañjali a rendszeres gyakorlást (abhyāsa) és az érzéktárgyakról való lemondást (vairāgya) hangsúlyozza ki legelőször.
Annak, hogy a szerző ezt a két módszert a Yoga-sūtra legelején anélkül vezeti be, hogy eddig még szót sem ejtett arról, hogy mit is gyakoroljunk és konkrétan miről is mondjunk le, nagy jelentősége van. Sokan fordulnak a yoga folyamata felé különböző szintű motívációkkal. Vannak, akik azért, mert szenvednek, mások azért mert anyagi gazdagságra és fizikai fejlődésre vágynak, vannak akik egyszerűen csak kíváncsiak, s vannak olyanok (értékes drágakövei a társadalomnak), akik eleve az Abszolút Igazság után kutatnak.[2]
Természetesen a fent említett négyféle motíváció közül az első három esetben, mivel ezek anyagi célok, előbb utóbb küzdeni kezd egymással az elérendő cél és az érte felajánlandó ár. Ha a yogī idővel nem kezd el vonzódni a yoga transzcendentális aspektusához is, akkor könnyen feladhatja a nehéznek tűnő jógikus életmódot, a rendszeres koránkelést, a vegetáriánus étrendet, az érzékszabályozást, valamint a nagy figyelmet és energiát igénylő meditációs gyakorlatokat, s az odaadó tevékenységeit stb.
Kérlek, ha hasznosnak tartod e bejegyzést, küldj egy „like”-ot és oszd meg légy szíves. A hírlevelemre a főoldal alján tudsz feliratkozni. Ha valahol felhasználod a tartalmát, légy szíves hivatkozz erre a honlapra.
Megjegyzés: Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről olvasni a bejegyzéseket.
[Ez a jegyzet a Yoga-sūtra három kötetesre tervezett kiadásának első kötetéből származik. A könyv első kötete 2015 őszén jelenik meg a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola kiadásában, s az info@gaurakrisna.hu mail-címen már megrendelhető. A megrendelés regisztrálása a Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítvány számlájára történő 2000 ft előleg befizetésével véglegesítődik. A számla száma: 10300002-10631841-49020018 Az évente megjelenő kötetek együttes fogyasztói ára 7-8000 ft körül várható.]
Jegyzetek:
[1] A Yoga-sūtra fordítói és kommentátorai nagyon gyakran a vairāgya szót „vágytalanságnak” fordítják, amely etimológiailag lehet, hogy helyesnek bizonyul, azonban az I.16. sūtra rávilágít, hogy a vairāgya egy folyamat, amelynek a tökéletessége a teljes vágytalanság, az érzékek tárgyaihoz való ragaszkodás megszűnése. Ez a folyamat tehát az érzéktárgyaktól való szabályozott elkülönülés, vagyis a lemondás. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy Patañjali e sūtrában a vairāgya-át a nirodha, vagyis a tudat megfékezésének eszközeként említi.
[2] Lásd a Bhagavad-gītā 7.16-18. verseit.
