Vivekánanda és a neo-védántikus okkultizmus megjelenése 2.
Ramakrisna halála után
1886 és 1892 között Vivekánanda beutazta egész Indiát, kapcsolatba került számos földesúrral, jelentéktelen herceggel. Az utazás tapasztalatait összefoglalva fogalmazta meg élete hátralévő tíz évének programját. A szannyasinok, mint Vivekánanda is, járták az országot és metafizikára tanították a népet. De – fakadt ki Datta – „az üres gyomor alkalmatlan a vallásra”. Ebből született a „tömegek fölemelésének” terve, , amihez azonban pénzre volt szükség, így Datta úgy döntött, hogy Amerikába utazik pénzt keresni („earn money myself”), amit aztán visszatérve álma megvalósítására fordíthat. Ítélete szerint India szociális érzéke igen gyönge, ám szellemi javakban bővelkedik, míg Amerika gazdag, ám hiányzik belőle a szellemiség. Datta elhatározta, hogy elviszi az amerikaiaknak a szellemiséget, amiért cserébe pénzt kap tőlük.
Vivekánanda igen leegyszerűsített elképzelése Kelet-Nyugat viszonyáról abba a társadalmi fölemelkedésről alkotott programba illeszkedett, amelyet a Brahma Szamadzs fogalmazott meg a XIX. század elején és törekedett végrehajtani a század első két harmadában. Kesubchandra Szen hasonlóképp fogalmazta meg ezt az összefüggést 1877-ben: Anglia elvitte Indiába a nyugati tudományt és rációt, India pedig megajándékozza a Nyugatot a mennyei őrülettel, költői érzékenységgel. Vivekánanda ezt a romantikus filantróp tevékenységet, azaz a szeva szadhant folytatta. Vivekánanda tehát azért ment Amerikába, hogy akkulturálja üzenetét, amit azáltal hajtott végre, hogy belépett a nyugati kultikus miliők világába.
Vivekánanda Nyugaton
A Szvámi 1893 júliusától 1896 decemberéig tartózkodott Amerikában, ahol beszédeket, előadásokat tartott. Itt írta meg fő művét, a Rádzsa jógát, amely 1896-ban jelent meg. E műben egyesítette a neo-védántikus ezoterikát az amerikai okkultizmussal, miáltal a neo-védánta elmélete a nyugati okkultizmus szerves részévé vált, és a nyugati elgondolások Indiába kerültek Vivekánandán, illetve az általa létrehozott Ramakrisna-mozgalmon keresztül.
A Szvámit eredetileg nem hívták meg a Vallások Parlamentjére, amelyet 1893 szeptemberében tartottak Chicagóban. A Vallások Parlamentje keleti és nyugati kultikus miliők avantgárd megnyilvánulása volt, ahová a hinduizmus képviselőjeként a Brahmo Szamaj és a Teozófiai Társaság volt hivatalos. Vivekánanda – láttuk, annak ellenére, hogy átment volna a hagyományos szerzetesi beavatáson – a „Sankara által alapított legrégibb szannyasin rend szerzeteseként” kérte meghívását a teozófusoktól, de mivel nem akart belépni hozzájuk, elutasították. A Brahmo azonban elfogadta kérelmét, és engedélyezte részvételét a Parlamentben.
Mire a Szvámi megérkezett Chicagóba, amúgy is szűkös anyagi forrásai elapadtak, de föllépése nagy hatást keltett a Parlament képviselőinek körében, hamarosan új barátokra lelt, akik támogatták és bevezették az amerikai értelmiségi és okkult körökbe. Vivekánanda karizmája mellett több oknak is köszönhette ezt az azonnali és feltétlen elismerést. Egyrészt meg kell említenünk az amerikai közönség nyitottságát és barátságosságát, másrészt a romantikus beállítottságú nyugati kultikus miliő jó talaj volt minden Keletről jött tanító irányában, akitől eredeti tanításokat várt. Vivekánanda eleget is tett az elvárásoknak: buzgón bizonygatta a hinduizmus többi vallás fölötti fensőbbségét, és igyekezett megerősíteni azokat a föltevéseket, miszerint az indiaiakat eleve „spirituálisan” és vallásosan nevelik, és így is élnek. Vivekánanda volt tehát az első olyan guru, aki sikeresen alkalmazta Nyugaton azt az indiai apologetikus stratégiát, amelyet még Szen kezdett el. A Vallások Parlamentjében tartott beszéde során hangsúlyozta, hogy a hinduizmus a legrugalmasabb „prehistorikus” vallás (a másik kettő a zoroasztrianizmus és a júdaizmus), amely magában foglalja a buddhizmust és a dzsainizmust is, és magasabb rendű a kereszténységnél is. Vivekánanda sikeresen alkalmazott nyugati viselkedésmintákat ahhoz, hogy kifejlessze a hindu magabiztosságot: az önkritika és az önigazolás képességét, valamint az indiai kuriózumok iránti nyugati érdeklődést.
Vivekánanda gyorsan belevegyült a századvégi keleti part kultikus miliőjébe, különösen Boston bizonyult termékeny mezőnek számára, amely az egzotikus kultuszok és hitrendszerek otthona volt már az 1830-as évektől fogva. Az ázsiai vallás a teozófián, okkultizmuson, asztrológián, gondolatolvasáson, pszichikus kísérletezéseken, mesmerizmuson keresztül illeszkedett be a nyugati kultúrába. A bostoni kultikus miliőhöz hasonló hagyományos vallások mellett élő alternatív, egyház nélküli társadalmi csoport megtalálható volt Vivekánanda Bengáljában is. Ezért fogadtatta el magát és fogadták őt olyan könnyen Amerikában. A kölcsönösségre jó példa, hogy előadást tartott többek között a Keresztény Tudósoknak, akiket egy levelében védántinoknak nevezett, mert az advaita tanokat alkalmazzák a Biblia értelmezéséhez. Ugyanakkor Vivekánanda is átvette az Amerikában megismert nyugati okkult tanokat, és alkalmazta azokat a hinduizmusról adott értelmezésében.
Szómagyarázat
Akkulturáció
Egy vallásnak, hitrendszernek egy másik, idegen kultúrába való elültetése, ahhoz igazítása.
Keresztény Tudomány/Tudósok
Mary Baker Eddy által 1879-ben alapított vallásos irányzat. Főbb tanok: úgy tartják Jézus tanai koherens metafizikai tudományt alkotnak, elutasítják az örök bűnhődés és a pokol elgondolását, a betegséget a hamis nevelés, tudatlanság és bűn rovására írják, amelyet nem gyógyszerekkel, hanem ima és befelé tekintés révén kell meggyógyítani.
Szannyaszin (sannyasin)
A világi életről lemondott szerzetes.
Szeva szadhan (seva sadhan)
„A szolgálat vallásos gyakorlata” – ebből lesz később a neo-védántikus irányzatban a karma-jóga.
- Ászana, energia és Isten összefüggése a Hatha jógában - 2015. nov 29.
- Vivékánanda és a neo-védántikus okkultizmus megjelenése 3. - 2013. jún 21.
- Vivekánanda és a neo-védántikus okkultizmus megjelenése 2. - 2013. márc 16.
