Útravaló Nehéz Időkre
Mindannyian haladunk az úton, a karmánk vándorútján. Vannak nehezebb és könnyebb időszakok, és mivel minden viszonylagos, sohasem tudhatjuk, hogy amiben éppen most benne vagyunk, az valóban a legnagyobb próbatétel, vagy csupán egy semmiség, aminek túl nagy feneket kerítettünk. Minden esetre azért ilyenkor jól jön valami kapaszkodó, amiből lelkierőt tudunk meríteni. Nos, itt van néhány gondolat Kiss Gréta cikkealapján, az én átfogalmazásomban:
Minden ember életében vannak nehezebb periódusok: olyan időszakok, amikor padlón vagyunk, felkelni sincs kedvünk és úgy érezzük, nem bírunk tovább küzdeni. Reménytelennek látjuk a helyzetet, pedig a segítség közelebb van, mint hinnénk: bennünk. Ha képesek vagyunk saját magunkat kihúzni a gödörből, semmi sem állhat az utunkba. Ehhez persze tudás kell és lelki erő is, amit úgy nevezünk: a tudás alkalmazása a való életben, vagyis megvalósítás.
1. A fájdalom a fejlődés része
Úgy is mondhatnánk, hogy a próbatételek kötelezőek, a szenvedés viszont opcionális, vagyis attól függ, hogy egy-egy élethelyzetet hogyan látsz, hogyan dolgozol fel. Ha bizonyos dolgokat el kell engedni, akkor el kell engedni, bármennyit is görcsölsz vagy szomorkodsz miatta. ha meg kell változni, akkor meg kell változni, bármennyire is kényelmesnek és biztonságosnak tűnne úgy maradni, ahogy voltál. Kudarcok pedig mindig lesznek, de ez a siker záloga, fel kell állni és tovább kell küzdeni, bármennyiszer is kényszerít térdre az élet. És mindenek előtt tanulni kell a fájdalomból, nem pedig ész nélkül szenvedni a végtelenségig.
Ez egyes helyzetekben (amikor éppen szenvedsz) vigasz lehet, más helyzetekben viszont (amikor éppen boldognak érzed magad) éppenséggel kétségbeejtő. De ez az érem két oldala, és az érem gyakran fordul, ezt meg kell tanulni és el kell fogadni. A bánatot mindig felváltja az öröm, és fordítva. A lényeg – tanulj meg nem ragaszkodni egyikhez sem!
Jellemzően azok az emberek szeretnek panaszkodni, akik minden problémájukért másokat tesznek felelőssé, holott tudod, hogy a karma törvénye alapján csakis te tehetsz arról, ami történik veled. Emellett az áldozat-szerep egy kényelmes helyzet, ami boldogsághoz ugyan nem fog vezetni, de legalább eltöltöd az időt a siránkozással, ahelyett, hogy tennél valamit a problémáid megoldása érdekében. Ne feledd: aki panaszkodik, az nem cselekszik, aki pedig cselekszik, annak nincs ideje panaszkodni.
Az ember sokszor azért foglalkozik mások problémáival, mert úgy tűnik a számára, hogy azokat sokkal könnyebben meg tudja oldani, mint a magáét, vagyis menekül a saját kihívásai elől. Számtalanszor láttam már segítő, nevelő munkakörben, hogy mennyire tudja osztani az észt az, aki közben képtelen a saját életét rendbe tenni és konkrét eredményeket felmutatni. Persze ne légy közömbös, és segíts, amikor kérik, vagy amikor alkalmad van rá. De hagyd meg másoknak a lehetőséget, hogy szembenézzenek a saját démonaikkal, és te is tedd ugyanezt. A példád sokkal nagyobb erejű lesz, mint a szavaid.
Megállni és feladni – annak nincs értelme. Módszert változtatni, vagy módosítani a céljaidat – annak időnként van értelme. Menj tovább, de ne ragaszkodj azon, hogy melyik úton folytatod a haladást, mert nem az számít, hogy hová jutsz el, és az sem, hogy honnan indultál, és milyen gyorsan haladsz. Valójában csak az számít, hogy mit tapasztaltál meg menet közben, és mi az, ami benned megmaradt, amivel gazdagabbá lett a lelked. Folytasd utadat, amíg körbe nem érsz, és vissza nem térsz önmagadhoz. A teljesség vélt hiányából a teljességig.
1. Gondolkozz pozitívan!
2. Étkezz egészségesen!
3. Sportolj sokat!
4. Aggódj kevesebbet!
5. Dolgozz keményen!
6. Nevess gyakran!
7. Aludj jól!
- Milyen gyorsan érhetjük el az Istentudatot? - 2018. aug 13.
- Közvetítők Isten és ember között - 2018. aug 12.
- A változás kényszere - 2018. aug 03.