Te hogyan készülsz a háborúra?
Mostanában érdekes kérdést szegeznek nekem és a páromnak az ismerőseink. Látva a világpolitika és a menekültügy változásait felteszik a sürgető kérdést:
“Te hogyan készülsz a háborúra?”
Érdekes, hogyan formálódik a közvélemény spirituális és kevésbé spirituális körökben. Egyre többen készülnek a háborúra, a világégésre. Van aki már azon gondolkozik, hogy bespájzol, vagy lőni tanul vagy rejtekhelyet készít.
Igaz én is már vagy két éve mondtam először a tanítványaimnak, hogy valami véres-halálos lesz itt, tehát készüljenek.
De most még én is megtudtam az egyik spiri ismerőstől, hogy ő meg valamilyen kezelés közben azt a jótanácsot kapta egy öreg nénitől, akit gyógyított, hogy nagyon igyekezzen, mert három hét múlva kitör a harmadik világháború.
No tehát egyre inkább “tény”, hogy lassan valamire fel kell készülnünk.
Ha igaz, ha nem, mindig lesznek váratlan események, a világ forgása kiszámíthatatlan, tehát így végülis mindig aktuális a kérdés még békeidőben is.
Szóval, én hogyan készülök a háborúra? Egyszerű a válasz: békét teremtek a saját fejemben.
Máshogy sehogy. Mert nem is lehet. Aminek be kell következnie, az be fog. Az egyedüli választás, ha egyáltalán van, az az lehet, hogy milyen elmeállapotba hozom magam. Ez az egyedüli dolog, amit talán tudok befolyásolni. Talán. Mert semmi sem biztos. Egyelőre nem látunk ki a karma szövetén túlra. Lehet hogy végső soron még az is determinált, hogy mit gondolunk, vagy érzelmileg hogyan reagálunk. Ki tudja?
Dhriti és Ksama – a jóga receptje
Érdekes, hogy most olvasgatva a Yoga Yajnavalkya ősi szövegét, ami alapját adja számos középkori jógairodalomnak, többek közt a Hatha Yoga Pradipikának is, rátaláltam a jáma, nijáma bővebb kifejtésére. Különös, hogy ez sokkal bővebb mint akár a Jóga szútrákban, vagy a Hatha Yoga Pradipikában. Amit most szeretnék ebből kiemelni, az a következő. A Yoga Yajnavalkya 1. fejezet 50-70 passzusában a 10 jámát fejti ki a szerző. Ezek között kiemelném a dhrti és a ksama fogalmát.
A Ksama annyit tesz, hogy egyformán állunk mind a kellemeshez, mind a kellemetlenhez. A Ksama fogalma egyben szankszritül toleranciát, megbocsátást is jelent. Ha úgy tetszik ez egyfajta hidegfejűség, egyhangulatúság, mentális stabilitás amiből nincsenek nagy érzelmi kilengések.
A másik fogalom a Dhrti. A Drhti az, amikor függetlenül attól, hogy éppen elveszítjük a vagyonunkat, vagy a szeretteinket, vagy meggazdagodunk ill. hogy újra egyesülünk-e a szeretteinkkel, az elménkben stabilak maradunk.
A két fogalom szerintem önmagáért beszél. Mert lehet kint bármi, arra felkészülni másként úgyse nagyon lehet, csak belül. Ha valaminek meg kell történnie, az úgyis meg fog történni. Csak minek aggódjak előre. Igen lehet, hogy hónapjaim, heteim vagy napjaim vannak hátra, de akkor is mit ér a folyamatos aggódás. Mind úgyis meghalunk. Ez tény.
A jóga lényege, hogy adaptálódni tudj minden helyzethez. Hogy ha már ott vagy benne, akkor abban a pillanatban is meg tudd tartani az elme nyugalmát.
A magyar példa
Aki elveszti a fejét az elveszett. Eszembe jut Faludy György története, aki a recski internálótáborban néhány társával kultúrkört szervezett esténként titokban a rabok között. Ezek a szerencsétlen emberek maguk voltak a Titok. Távol a szeretteiktől, jogfosztottan, kisemmizve. Nem tudott róluk senki, nem kereste őket senki. Sokukról már azt hitték meg is haltak. Egész létezésük egy hajszálon függött. Nem tudták meddig lesznek ott, miért, és hogy egyáltalán valaha lesz e még esélyük normális ember módjára szabadon létezni.
Volt köztük rengeteg értelmiségi, gazdagok, de szegény és egyszerű emberek is. Faludyék esténként a nyomorban is a tudatukkal játszottak. A maguk módján. Értelmiségien. Ki a világűr és a kozmosz összefüggéseiről értekezett, valaki más a természettudományos kutatásaikról, ő maga a korábbi útjairól, irodalmi élményeiről, verseiről beszélt.
Egy a lényeg. Nem hagyták elveszni az “eszüket”. Aktívan tartották a szellemüket és nem engedték át magukat az aggodalomnak és a félelemnek. Persze biztosan ott volt bennük a félelem, de együtt éltek vele. Hogy ne lett volna, de találtak maguknak egy valamit, egy teret, egy érinthetetlen részt a lelkükben, amibe nem nyúlhattak bele a smasszerok és amit nem vehetett el senki. Fejben készültek minden egyes következő napra. Minden nap. Ők nem jógik voltak, de mégis értették, hogy az elméjük nyugalma a legfontosabb.
Érdekes, hogy Faludy leírja, hogy akik átadták magukat a napi kemény fizikai munka után (egész nap a kis egyetemi professzorok, értelmiségiek követ fejtettek a bányában) éjszakánként a szellemi beszélgetésnek, elméjüket “kiegyenlítették” valami magasztosabbal, azok túléltek. Akik kimaradtak és belezuhantak a nehéz valóságba, azok szépen lassan kezdtek kihullani. Nemcsak az esti kör résztvevői közül, hanem az élők sorából is.
Önmagunk keresése mint a legfontosabb prioritás
A Yoga Yajnavalkya még egy érdekeset említ a jámák között. Ez pedig a sauca, vagyis tisztaság testben lélekben. A kommentár szerint a legfontosabb a belső tisztaság, amelynek egyik oldala a dharma (erkölcs) követése, a másik pedig az önmagunk megismerése érdekében végzett belső keresőmunka.
Ez a legnagyobb tisztaság, hogy letisztítjuk magunkról mindazt, ami nem vagyunk és megtaláljuk tisztán és kendőzetlenül azt, ami vagyunk. Ezt nem veheti el senki.
Dhriti, ksama és sauca. Én így készülök.
Namaste
F. Tóth Gabriella © 2015 Minden jog fenntartva.
Jelmondata: “Mindenki más, így mindenkinek más a jógája.
- Hogyan tedd még hatékonyabbá a jógagyakorlást a lélegzettel? - 2022. júl 01.
- Teljes mozgástérben - 2018. febr 09.
- Téli étvágy és hangulatjavító – gyömbéres Rasam leves - 2018. febr 03.
