Tanulás életeken át – Balázs Valéria

A múltam már egészen kis koromban megmutatkozott. Anyám és nagyanyám furcsálkodva figyelte a testtartásokat, amiket csecsemőként és kisgyermekként felvettem. Nekem otthonosnak, kényelmesnek és természetesnek tűntek, de jelentésüket csak később értettem meg.

Akkor, amikor nyolc évesen kezembe került egy Füles Évkönyv, és benne jógapózok képét és leírását fedeztem fel. Máig emlékszem, mennyire lenyűgöztek az ismerős testtartások! Rongyosra lapozgattam az oldalakat. Olyan érzés volt, mintha eddig légszomjam lett volna, és most végre hirtelen levegőhöz jutottam! Mintha börtönömbe világított volna egy kis fénysugár. 16 évesen beiratkoztam városom egyetlen jógatanfolyamára. Állandóan gyakoroltam, és abbahagytam a húsevést.

Sehonnan sem ismerhettem, mégsem hagyott nyugodni az érzés, hogy tudom, mi a jóga valójában. Tudtam, hogy nem az, amit a tanfolyamon tanultam, és nem is az, amit négy évig a Buddhista Főiskola Jóga szakán, bár a képzés az országban elérhető legmagasabb szintű volt, és én a legnagyobb tisztelettel fordultam társaim és tanáraim felé. Tanultam mindenkitől, és végigjártam a nagyobb jógairányzatok iskoláit, mégsem a külvilágban találtam meg, amit kerestem.

Hívott a belső világ. Négy-öt órát gyakoroltam naponta, és ráhagyatkoztam arra az összeszedettségre és kitartásra, ami mindig is a sajátom volt. Rábíztam magam arra a képre, mely fáklyaként világított nekem a sötétségben. Hagytam, hogy az a kép vezessen, amely a jógáról a szívemben élt. Ez adta a vezérfonalat, melynek mentén továbbléphettem.

Még nem tudtam, honnan tudom őket, de más gyakorlatokba fogtam. Olyan gyakorlatokat használtam, melyekről sosem hallhattam jógatanulmányaimban, mégis rendkívül erős hatásúak és megkerülhetetlenek voltak. Segítségükkel hozzáfértem azokhoz a nagy energiájú területekhez, melyeket csakráknak hívnak. Többet tudtam róluk, mint amit a könyvek írtak; és mindaz, amit tudtam, egy logikus, összefüggő rendszert alkotott. A rendszer összetettségét és belső összefüggéseit látva mindenki úgy hitte, sokat gondolkodhattam, míg mindezt megalkottam.

Ez azonban tévedés.

Nem tettem mást, csupán visszaemlékeztem.

Tudtam, hogyan olvasható le a testről a csakrák állapota, és e térkép alapján hogyan hozható egyensúlyba az energiamintázat ott, ahol erre szükség van. Mindez nemcsak könnyen átlátható és világos volt, de a gyakorlatban is megállta a helyét: sokan nyerték vissza általa az egészségüket, és indultak el a szellemi fejlődés útján.

Felfedeztem azt is, hogy ezek a gyakorlatok olyan magas energiaszinthez vezetnek, ahol képes megnyilvánulni az az energia, amely nyugvó formájában ott van mindannyiunkban.

Ilyenkor ez az erő tiszta és békés tudatállapot mellett képes szabadon mozgatni a testet. Az így felvett pózok teljesen önkéntelenek, és pont ott hatnak, ahol a testnek arra szüksége van. Bár ezek a testtartások gyakran túlmutatnak a fizikai test képességein, mégsem igényelnek semmilyen erőfeszítést. Ilyenkor a test lágyan, magától mozdul.

Rátaláltam arra, amit kerestem.

Én nem az izmokkal akarom formálni a testet, vagyis az anyagot, hanem a testben rejlő energia segítségével. Ha anyaggal hatok az anyagra, az a két kő összecsapásakor keletkező szikra. Ha energiával hozok létre változást az anyagban, az ehhez képest egy nagyváros éjszakai kivilágítása.

A kép, mely a szívemben a jógáról él, a fényről szól. Ezt mentettem át életem legsötétebb évein idáig, hogy végül megvalósuljon. A képen együtt gyakorlok társaimmal, a piramis belsejében. Más az arcom, más a testem, és más korban élek. Az itt jelenlévő energiaszint lehetővé teszi, hogy színről színre lássak. És amit látok, többé sosem feledem: minden egyes mozdulatom fényt termel.

Ma más a kor, és más az energiaszint. A fejlődésért tett mozdulataink fénye most már nem közvetlenül látható, közvetve mégis megnyilvánul. Tiszta testben, tiszta érzelmekben és tiszta gondolatok formájában. Összeadódik és beragyogja a Földet, hogy új korba léphessünk át.

 

Balázs Valéria – Karma killer