Pránajáma irányzatok – VI. Kundalini

A mudrák, mantrák és a légzés összefonódása

A nyugatra Yogi Bhajan által bevezetett Kundalini jógában a légzőgyakorlatok szerves részei minden órának, az ászanákkal, az énekléssel, a meditációval és egyéb tisztító rítusokkal együtt. Mindez a gerinc mélyében nyugvó gyógyító energiák felszabadítására szolgál. Ennek a megközelítésnek elemi hozzátartozói az erős pránajáma technikák, sőt, itt a légzésnek nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mint a precíz mozgástechnikának.

“A Kundalini jógában a légzés ugyanolyan lényeges, mint az ászana” mondja Gurmukh Kaur Khalsa jógaoktató. ” Ez a gyökere, a struktúrája – lélegezni a lélekben, élni a testben. Minden más csak hab a tortán.”

Ebben a tradícióban a pránajáma technikák gyakran összefonódnak az ászanagyakorlással. Például egy olyan pózt, mint a Dhanurasana (íj póz) a tanítványok órán akár öt percen keresztül is kitarthatnak, miközben gyorsan lélegeznek, szájon be és orron ki. Vagy egy bizony mozdulatot – például térden állásból lehajolni gyerekpózba – tíz percen keresztül is ismételnek egy bizonyos légzésritmusban, és egy mantrát énekelnek mellé, akár zenére is.

A Kundalini Jóga egyik fontos eleme a tűzlégzés: ez egy gyors rekeszizom-légzés, hasonló ahhoz, amit más tradíciók Kapalabhatinak neveznek. Khalsa nem terheli a kezdő diákokat a technikák részletezésével; inkább arra biztatja őket, hogy mihamarabb merüljenek el a gyakorlatban. „Általában ilyeneket mondok: lihegj mint egy kutya, vagy tégy úgy mintha Szent Bernát lennél a sivatagban.” Amint a tanítányok felfogták, milyen is ez a gyorsított ütemű légzés, hogyan emelkedik a has belégzéskor, és süllyed vissza a gerinc fele kilégzéskor, Khalsa felszólítja őket, hogy csukják be a szájukat és lélegezzenek orron keresztül.
Egy tipikus órán a tűzlégzést néhány percen keresztül gyakorolják, önmagában vagy ismétlődő mozdulatsorokkal társítva: például háton fekve a lábak előre hátra ollózásával.

A tűzlégzés mellett a tanítványok olyan technikákat is elsajátítanak, amelyen a hosszú, mély légzést hangsúlyozzák, továbbá megtanulják a váltott orrlyukú légzést. Kriyák (tiszító rítusok), mantrák (szent hangok), és mudrák (a kéz gesztusai) összefonódnak különböző légzéstechnikákkal. Khalsa szerint ezeknek a technikáknak az egyedi kombinációja segít feltölteni a légzést és előkészít mélyebb meditációs állapotokra. „A légzés önmagában csak egy testgyakorlat” mondja. „De ha további összetevőket is hozzáadsz, sokkal hamarabb eléred a kívánt változásokat, mint hogyha csak ülnél és pusztán figyelnéd a légzést.” A csakrák, vagyis az energiaközpontok figyelembe vétele szintén fontos része a Kundalini tradíciónak. Khalsa arra bíztatja a tanítványokat, hogy figyeljék meg a légzés eredetét a törzs alsó részén, a három alsó csakránál. „Elő kell hívjuk a forrásból a pránát, az életerőt. És ez a forrás valójában az anya, a Föld.” Amikor épp nem gyakorolnak semmiféle specifikus légzéstechnikát, Khalsa arra kéri a tanítványokat, lélegezzenek lazán és könnyedén, belégzéskor emeljék a hasat, és kilégzéskor engedjék vissza a gerinchez. Néha, ha észreveszi, hogy a tanítvány hasa nem mozdul a légzéssel együtt, egy könyvgerincet helyez a tanítvány hasára és azt az utasítást adja, hogy nyomja felfele a könyvet belégzéskor, és engedje le kilégzéskor. „Nagyon sok ember sokévnyi jógázás után sem lélegzik rendesen,” mondja Khalsa. „A légzésük darabos, épphogy megtörténik. A gyakorlásuk lehet, hogy egészen jónak tűnik, de nem viszi őket sehová,” mondja. ” Legtöbbünk többször lélegzik be, mint ahányszor ki, és ezt vissza kellene fordítani, hogy többet adjunk, mint amennyit elveszünk. A légzés a világ legjobb gyógyszere.”

Eredeti szöveg: Claudia Cummins

Forrás: Yoga Journal