Nem nyugtat meg a jóga? Hát nem!

A jógával kapcsolatban  kialakult egy trend. Egy világtrend. Ezek szerint a jóga a megnyugvásról, az egyensúlyról szól, a kiegyensúlyozottság megtalálásáról és a testi-lelki egészség megvalósításáról. Vagy legalábbis valami ilyesmi, nem akartam és nem is tudok kimerítő lenni. (Egyébként a jóga szót akár szinonímaként is értelmezhetjük a cikk kedvéért bármely egyéb spirituális rendszerre, amely gyakorlatilag ugyanazt keresi mint az ősi jóga rendszere, a megszabadulást.)

Az mindenesetre mindig megdöbbent, hogy egyre több olyan emberrel találkozom, aki annyira törekszik az egészséges életmódra, hűen követi a “jóga” tanításait, jár órákra, előadásokra, tényleg akar “középen lenni”, mégsem találja az egyensúlyt.

A jóga megváltoztatja az életedet?

Azt várták oly sok pozitív példa és beszámoló alapján, hogy a jóga majd pozitívan megváltoztatja az életüket, majd a helyükre kerülnek tőle és mégis, a nagy Egyensúlyra törekvésben az egész életük egy káosz. Nincs meg a lelki béke.

Ráadásul azt látom, hogy akár sok év spirituáliskodással a hátuk mögött ezek az emberek mérhetetlenül szenvednek a belső bűntudattól, akár a szégyentől, hogy nekik nem megy. Viszont mivel talán hiteltelennek tűnnének, ha annyi év kemény munkája után bevallanák akárcsak maguknak a kudarcot, egyre inkább pókháló módjára gabalyodnak bele a saját elvárásaikba és kifele egy hamis délibábos langyos spiri attitűdbe temetkeznek.

Vannak persze kivételek. Éppen mostanság találkoztam a FB-on egy távolabbi kedves ismerős egészen bátor megnyilatkozásával, amiben bevallotta, hogy 10 év kemény spirituálkodás után mégiscsak odáig jutott, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. A történet szerencsére pozitív kicsengésű, az ismerősöm túlélte a halálugrást a hídról és azóta egyre inkább éli a saját lelke szerinti utat. Sokkal hitelesebben mint bármikor előtte. Viszont esete egy felkiáltójel mindannyiunk számára.

Kudarc és önszeretet

Mert van néhány őszintébb ember, aki ki meri mutatni, hogy bizony jóga, vagy spiri ide vagy oda, ők nincsenek jól. Jól lehet ilyenkor segíteni. Örülünk, ha valaki végre rosszabbul van mint mi és ilyenkor önjelölt segítőként mindenki osztja a megingott spiri társnak a maszlagot: “De hát szeresd magad”.

És ilyenkor mi van ha nem tudod szeretni magadat? Mert egyszerűen tényleg nem tudod. Azt érzed, hogy mindaz a bölcsesség, ami a jógán keresztül eljutott hozzád és magként megtalált, mégsem tudott szárba szökkenni benned. Nem növesztettél friss hajtásokat, új életet a magad számára, és kudarcnak éled meg az egészet. Nem működik neked a jóga, vagy talán nem is érted, hogy hogyan működik. Mindenben törekszel a középútra, kontrollálod a vágyaidat, az érzéseidet és gondolataidat, keresed a középet és mégis egyre messzebb kerülsz attól. Pedig annyi lemondás és törekvés van benned. A jóga csak nem nyugtat meg.

Persze habitustól és egyéni sorstól függően ki-ki másként reagál erre a helyzetre. Van aki egészen extrém módon és a környezete számára váratlanul, mint az ismerősöm az öngyilkosságot választja. Van aki tetteti tovább, hogy jól van és még ennyire sem bátor, hogy ezt megélje, viszont szépen lassan önpusztít és végül talán meg is betegszik. Ilyet is sokat látok. Nem lesz terhes (persze, hisz nem termékeny az egész lénye), vagy csinál magának egy rákot, vagy más betegséget. Van aki depressziós lesz és jár tovább mindenfele, de csak azért, hogy mindenhol kesereghessen és kapja a peace and love öleléseket (egy kis fájdalomcsillapításnak nem mondom, hogy nem jó, de semmit sem old meg). Mások belemerevednek a dogmáikba és bevakulnak a saját kudarcukra. Vagy éppen jógatanárok tanítanak tovább, de maguk számára hiteltelenül, állandóan kintről keresve az inspirációt, vagy vannak olyanok is, akik abbahagyják az egész jógatanítást, mert annyira nem érzik magukat hitelesnek. Sok válasz lehetséges.

Hát akkor lehet, hogy a jóga nem is nyugtat meg?

Ezek az emberek tényleg valamit rosszul csinálnak? Vagy mi az oka ennek a sok szomorú esetnek?

“Én csak jól akarok lenni, meg akarom találni az egyensúlyt az életemben és a mindennapjaimban.”

Hány ember választja ezért a jógát! Szerintem abból érdemes kiindulni, hogy a jógáról lehántjuk ezt a peace and love középutas “légy egyensúlyban” maszlagot.

Nem. A jóga nem nyugtat meg. Az igazi jóga úgy felkavar mint a szélvihar. A jóga az erős lelkűeknek való.

A jóga által nyitogatva a Lélek fényt vetít a poros sarkokba és először rosszul leszel a felkavart mocsoktól. Ez egy természetes folyamat. És minél többet látsz, annál nehezebbnek érzed magad. Annál jobban látod a beleragadtságodat a vágyaidba és a ragaszkodásodba. Pláne ha van egy igazi mester melletted (ez lehet bárki, a kritikus párod, a kíméletlenül őszinte gyereked, vagy egy szókimondó barát, akár a kekec tanítványaid), aki nem hagy téged megnyugodni a saját szemfényvesztésedben. Piszkál.

Ez tehát egy természetes folyamat. Nem nagyon lehet örülni neki, mert egyáltalán nem kellemes. Ekkor indul csak igazán a belső háború. (Apropó, nem érdekes, hogy a Bhagavad Gíta is egy harcmezőn játszódik?)

És ebben a folyamatban ráadásul teljesen magad vagy. Ezt senkire nem boríthatod rá. Mert senki nem kíváncsi rá. Ha valaki bajban van, az emberek elfordulnak tőle. Van elég bajuk, nem kell a más nyomora is.

Gondolok a rákos ismerősömre, aki körül megfagy a levegő. Vagy éppen a saját esetem, amikor elvesztettem apukámat. De még nem kell ehhez ennyire extrém helyzet sem. Aki rosszul van magával, szomorú, frusztrált vagy letargikus, akörül feszült lesz a levegő és az emberek ezt érezve kerülik a társaságát. Ettől meg még rosszabbul leszünk.

Kellett neked Jóga!

És miért is kerülsz ide? Mert úgy akarod keresni a közepet, az egyensúlyt, hogy valójában bátortalan vagy megélni a két végletet.

Sokan egyből valami számukra egyelőre teljesen értelmezhetetlen középre törekszenek, közben pedig ott dúlnak bennük az elfojtott vágyak és indulatok. De nem, azt nem szabad kiengedni, mert ugye a jóga a kontrollról szól és az egó megfékezéséről, meg az elme lecsillapításáról.

No igen. Itt jön a legnagyobb katyvasz. Hogy mi is az a jóga.

A mai jóga egy teljesen furcsa hibrid. Gyakorlatilag egy 19. század végi furcsa állatorvosi ló, sőt még tán az sem, hanem egy génhibrid. Két olyan egymással szögesen ellentétes rendszer “politically correct” kombinációja, ami persze, hogy ellentmondásossá teszi a tanításokat és azok hatásait.

Alapvetően két irány van a jógában. Ebben a blogban ezt nem tudom részletesen kifejteni, csak annyit említenék, hogy van a Radzsa jóga és a tantrikus Hatha jóga vonal. A kettő ugyanoda vezet, de egymással össze nem egyeztethető.

Radzsa jóga és Hatha jóga

Az egyik út a Radzsa jóga, aminek a lényege: Folytsd vissza magad, kontrolláld az elmét és a vágyakat! (yogas chitta vritti nirodha – Patanjali) Gyakorlatilag egy teljes önmegtartóztató rendszer. Azt hirdeti: Lépj túl a testen és az elmén, akkor nyugodt leszel. NO test, NO elme. Kevéssé reális a mai ember számára. Mégis ezt tanítják ma mindenhol az ászanák mellé (Patanjali Jóga szútrák).

A másik az ősi Tantrában gyökerező Ayurvéda és Hatha jóga újta. Ennek a lényege: Használd a testedet, ismerd meg azt és irányítsd tudatosan! Ismerd fel a vágyaidat, és elégítsd ki magadat úgy, hogy nem válsz a vágyak rabjává! Légy benne a testedben. YES test, YES elme és vágyak.

Az előbbi a közepet keresi, a test nélküli, vágy nélküli, nem evilági állapotot. Az egyensúlyi helyzetet, ahol mindig béke van és nyugalom. Ahol csak tudatosság van.

A másik egy dinamikus végletesség között stabilan hullámzó életet, megélést hirdet. A nevében is benne van Ha-Tha, Shiva-Shakti, Agni-Soma, a végletek dinamikája.

Hatha jóga, a végletek jógája

A hatha jóga (és minden jóga ilyen, ami fizikai pózokat tanít és a testen keresztül közelíti a megszabadulást) a végletek jógája. Meg kell élned a végleteidet, hiszen csak a két véglet között találhatod meg az egyensúlyt. Ha mondjuk fel akarsz akasztani egy képet a falra, akkor is először meg kell találnod a képkeret széleit, végeit és azokhoz mérten tudod megállapítani, hol is van a közép. A hatha jógában, amit ma a nagytöbbség itthon gyakorol ezt a dinamikus közepet kell keresni a két véglet függvényében.

Légy inkább szar jógi mint beteg ember!

Így merd megélni azt is, ha szarul vagy. Ha kibillent vagy. Merj rosszul lenni és ne falazd be magad az elvárt “franchise minőség” dogmái mögé. Légy bátor tapasztalni. Merd kiengedni az érzelmeidet, megélni a vágyaidat, megélni magadat. Ha szép és egészséges testet építesz, merd is azt használni a vágyaid beteljesítésére. Ha nem így teszel, az energia belédposhad és megbetegít testileg vagy lelkileg. És akkor ne lepődj meg, hogy pont Te, aki az egyensúlyra törekszel, mégis a végén a legnagyobb kibillenéseket produkálod.

Namaste!

F. Tóth Gabriella © Minden jog fenntartva 2015