Mi az ima?

Szerző: Margittay Tamás

Annak eldöntése érdekében, hogy az ima segítségünkre lehet-e az életünkben, előbb tisztázni kell, hogy egyáltalán hiszünk-e Istenben. Ha nem hiszünk, akkor felesleges imádkoznunk. Sőt Szvámí Véda azt írja az Isten című könyvében, hogy aki nem akarja megismerni, és megvalósítani Istent, az jobb, ha nem hisz benne.[1] A fanatikus hit és a mások nézeteinek, ideológiájának, értékszemléletének automatikus átvétele rengeteg kárt okozott már az emberiség történetében. Az emberiség szeretetről alkotott képzete rendkívül zavaros. Nagyon lejárattuk, elcsépeltük ezt a fogalmat, ami persze az emberek, s nem a szeretet hibája. Popper Péter igen találóan állapítja meg, hogy a gyűlölet nevében rengeteg pusztítást és gyilkosságot követtek el, ennél többet csupán a szeretet nevében, s a fanatizmus által öltek, a közöny nevében azonban soha nem törtek az emberek egymás életére.[2] Hogyan fordulhat elő, hogy a Szeretet, az Isten, az Igazság fogalmát ennyire félreértik? Csakis úgy, hogy nem ismerik igazán, s nem is törekednek rá, nem tartják fontosnak, hogy megismerjék, s saját, vagy mások önös és gyarló érdekei által hagyják magukat megvezetni. Ha azonban valóban meg akarjuk ismerni Istent, és nem hiszünk a készen kapott igazságokban, s tudjuk, hogy az igazságért saját magunknak kell megdolgoznunk, akkor nem fogunk bedőlni a hamis ideológiáknak, s nem tudnak manipulálni, és kihasználni minket.

Amennyiben pedig tényleg meg akarjuk ismerni Istent, akkor az ima folyton emlékeztet minket erre a célunkra, s segít, hogy megmaradjunk ezen az úton. Mi is az ima?

Sokféle ima, sokféle imádság létezik. „Az ima a legigazabb értelmében az akarat szerény és kreatív megnyilvánulása, melynek során kitárjuk a szívünket az Úrnak. Amikor imádkozunk kérhetünk mások vagy magunk számára valamit, vagy pedig anélkül, hogy bármit kérnénk, csupán áhítatosan imádjuk az urat, akire úgy tekintünk, mint az imádatra, tiszteletre, szeretetre, leginkább érdemes Legfőbb Létezőre.”[3]

Ahhoz, hogy az imánk meghallgatásra és elfogadásra kerüljön Csandra Szvámí tanítása szerint három dolog együttes fennállása szükséges.

  • Szilárd meggyőződés a végtelenül könyörületes és hatalmas Isten létezését illetően.
  • Annak átérzése, hogy szükségünk van Istenre mind fizikai, érzelmi és spirituális tekintetben.
  • S bizonyos fokú koncentrációs képesség és szerénység.

Ha valaki úgy érzi, hogy eme 3 feltétel vonatkozásában hiányosságai vannak, akkor sem kell elcsüggednie, hiszen a meggyőződésünk erősíthető, és az érzelmi tisztulás egy tanulási folyamat eredménye. Bár arra a kérdésre, hogy tanítható-e a hit és az Isten iránti szomjúhozás, inkább nem, mint igen a válasz, arra azonban, hogy tanulható-e a hit és mélyíthető-e az ima, feltétlenül igen a felelet. Kell egyfajta érettség és fogékonyság ahhoz, hogy a lét legnagyobb kérdéseivel foglalkozzunk, s ha ez a nyitottság nincs meg, akkor a leginspirálóbb példák sem tudják megérinteni az embert. Szvámí Csandra írt egy könyvet, melynek a címe: Az Istenihez vezető gyakorlati út. Szvámí Csandra a könyv elején több szempont alapján is azt fejti ki, hogy Isten létezik, majd arra tér rá, hogy az emberi élet legfőbb célja Isten megtapasztalása. Véleménye szerint a bhakti, az Isten iránti odaadás is fejleszthető, azonban ehhez hosszú érési folyamat, és komoly belső munka és egyhegyűség szükséges. A könyvben Csandra Szvámí Udászin felsorolja azokat az eszközöket, amelyek által az Istenhez vezető úton haladhatunk, s végül elérhetjük Őt. Az egyik legbiztosabb eszköznek a mantrát tartja, azonban hozzáfűzi, (csakúgy, ahogy Szvámí Ráma és Szvámí Véda is), hogy a papagájszerű, lélektelen, mechanikus ismételgetés hatásfoka nagyságrendekkel kisebb, mint az átélt, elcsendesült, átszellemült mantra gyakorlás eredménye.[4]
A Spirituális gyöngyszemek című könyvecskéjében így fogalmaz: „A legkönnyebb és legegyszerűbb gyakorlat a spirituális előrehaladás útján az Úr nevének ismétlése. A szent név kiejtésének azonban a legnagyobb szeretettel, hittel és örömmel kell történnie. Ügyelj arra, hogy az Úr nevének kiejtése ne váljon gépiessé.”[5] Szvámí Ráma a Jógai útjai című könyvében lényegét tekintve azt írja, hogy a mantra nem más, mint sűrített ima. „A Bhakti ösvényén az egyik legkönnyebb gyakorlat a folyamatos emlékezés Isten nevére – egy mantrára vagy egy szóra.”[6] S Szvámí Véda is, bár más szemszögből lényegileg ugyanezt fogalmazza meg, amikor ama kérdés kapcsán, hogy mi a különbség az imádság és a meditáció között az alábbi választ adja, „a meditáció az imádság csöndes része, amikor a szavak elhalnak és egy érzés bukkan fel. Recitálod a mantrát, himnuszokat énekelsz, hiszen ezek szívből fakadnak, és akkor elérkezel egy olyan ponthoz az imádságban, amikor minden elcsendesedik benned. Minden elcsendesül. Az Óm, béke, béke, béke szavakkal érzed meg ezt a csendességet, nyugalmat és lépsz be a meditációba.”[7]

[1] Szvámí Véda Bháratí: Isten, Filosz, 2008, 20.
[2] Popper Péter: Szóbeli előadás
[3] The Practical Approach to divinity, Seekers Trust Sadhana Kendra Ashram, 2008, 183.
[4] The Practical Approach to divinity, Seekers Trust Sadhana Kendra Ashram, 2008
[5] Csandra Szvámí Udászin: Spirituális Gyöngyszemek 116. oldal
[6] Szvámí Ráma: A jóga útjai, Ursus Libris, 2010, 89.
[7] Szvámí Véda Bháratí: Isten, Filosz, 2008, 60.

Himalájai Jóga Tradíció
Latest posts by Himalájai Jóga Tradíció (see all)

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

* Copy This Password *

* Type Or Paste Password Here *

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Mi az ima?

| Himalájai Jóga Tradíció
0