Egészség

Medvehagyma, az ősi reformeledel

Szerző: Fehér Eszter · 2013. ápr 12.

Zöld ág, medvék, hagymák: mind a tavasz első napsugaraira bújnak elő, hirdetik az életet adó új évszak kezdetét, feltámadást, újrakezdést. Nem véletlenül kora tavasz a megtisztulás, böjtök, kúrák időszaka, amelyeknek szinte elengedhetetlen, és kedvelt kísérője a medvehagyma. A modern táplálkozási szakértők, egészségvédők, bio- és reformélelmiszer forgalmazók évről évre magasabb piedesztára emelik a medvehagymát, a szervezetre gyakorolt jótékony hatásai miatt. Egyre több fórumon hallhatunk, olvashatunk felhasználási módjairól, nem csupán mint gyógy- vagy fűszernövény, hanem, mint zöldség, amiből kiadós ebédet is főzhetünk, akár az egész családnak. Hiszen amellett, hogy pogácsába szórjuk, vagy leveleit leforrázva gyógyító teaként fogyasztjuk, készíthetünk belőle levest, főzeléket, pesto-t, lasagne-t, risottokat, és rengeteg féle salátát is.

De vajon hogyan jutott ez a félvadnövény a bükkösök, tölgyesek lankáiról a Vásárcsarnokba? Népi hagyományok szerint a medvehagyma elsődleges fogyasztói a barnamedvék voltak, akik a téli álmukból felébredvén ennek a növénynek a segítségével hozzák újra működésbe emésztőrendszerünket, indítják be hibernálódott szervezetük mikroorganizmusait. A mai kutatások csak megerősíteni tudják, hogy bizony a mackók keresve sem találhatnának jobb segítőtársat a tavaszi ébredezéshez. A medvehagyma ugyanis harmonizálja a gyomor-, és bélrendszer működését, kedvezően hat a vérnyomásproblémákra, érrendszeri megbetegedésekre, tisztítja a vért (ez által gyógyítja a krónikus bőrpanaszokat), valamint tisztítja a vesét és a húgyhólyagot is, erősíti az immunrendszert. Mindezek mellett fő hatóanyaga a (fokhagymában is megtalálható) allicin révén baktérium- és gombaölő hatású, serkenti a méreganyagok távozását a szervezetből, így a tavaszi „nagytakarítók”, méregűzők minden évben nagy hasznát veszik.

A gyógyszeripar Európában több helyütt is a veszélyeztetett növények közé sodorta a medvehagymát, tömeges gyűjtése miatt. De a modern orvoslás mellett a népi gyógyászat is ismeri és kedveli ezt a növényt, évszázadok óta különbözőnél különbözőbb panaszok enyhítésére használja. (Erről árulkodik a megnevezésére szolgáló rengeteg tájnyelvi szó, így például: kígyóhagyma, vadfokhagyma, sási-hagyma, sajamás, salamás, sarima, poroszhagyma, stb.). A lombos erdők fái alól begyűjtött növényt a régiek főleg főzetként, orvoslára alkalmazták. A reformkonyha újrafelfedezése viszont rengeteg új és kreatív felhasználási móddal, recepttel kecsegtet. Íme néhány Antal Vali oldaláról: medvehagymás malfatti, medvehagymás lasagne, medvehagyma krémleves. Érdemes kísérletezgetni!

Feltétlenül meg kell említenünk viszont, hogy a medvehagyma fogyasztása akadályozza a trombociták működését, vagyis a vér megalvadó képességét, így vérzékenység esetén, vagy vérhigítók szedésével együtt csak óvatosan (vagy nem) alkalmazható.

Fehér Eszter

Ki egy üdvhöz köti magát, /a szárnyas létnek oszt halált. /Ki üdvnek röptében csókot ad, /élte - öröklét-pirkadat." Blake sorait idézem, mert ennél frappánsabban, érzékletesebben és lényegretörőbben nehéz lenne kifejeznem magam. Egyébként pedig, ha nem jóga akkor utazás, barátok, könyvek (optimális esetben mindez együtt).