Maximalista
A maximalista ember azt hiszi, mindenből a legjobbat, mindenből a legtöbbet kell teljesítenie, teljes odafigyeléssel, fáradságot nem kímélve, pihenőidőt sem hagyva, önmagáról teljesen megfeledkezve. Ha más nem ugyanezt az igyekezetet tanúsítja, nem gyorsan, nem azonnal, nem szépen, nem precízen végzi feladatát, az szerinte már nem is jó, inkább ne is tenné.
A maximalista kiveszi a másik kezéből a munkát, mert csak az közelíti meg a jót, amit ő csinál, bár az sem igazán jó, de legalább közelít hozzá. Nem elég számára a huszonnégy óra egy napban, hét nap egy hétben, háromszázhatvanöt nap egy évben, mert célkitűzései jóval többen és magasabban vannak, mint azt valaha is képes lesz teljesíteni. Igazi csapatmunkában nem képes dolgozni, és csapatot vezetni sem tud, mert a csapattársakban nem bízik, hogy képesek elvégezni feladatukat úgy, ahogy neki is megfelel.
A maximalista magányos farkas, hős favágó, aki nagy igyekezettel szeretné kivágni az egész erdőt, miközben lehet, hogy elég lenne számba venni a maguktól kidőlt fákat helyette. Maximalistának lenni nehéz, felelősségteljes feladat, állandó időhiány, kevés alvás, pihenés, tenger tennivaló, szervezés-zsonglőrködés, intézménnyé vált egyszemélyes dzsoli dzsóker foglalkozás.
A fej fölött átcsapó tennivalók, az egyre kevesebb idő és pihenés következménye a maximalista másik arca: túl sok gondolkodás, tervezés, pihenésvágy, „lustaság”, szétszórtság, tétlenség, kedvetlenség, motiváció-hiány. A túlpörgés így üt vissza. A maximalista szemléletmód átformálja a munkavégzés egészét, mert már nem elég neki, hogy a maga idején végezze feladatát, mindig csak egy kis lépést egyszerre, hanem a feladatokat mindig egyben, egészben, egyszerre szeretné megoldani, így azok óriássá válnak. A kétarcúvá válás a lelkiismeretet marcangoló tényezővé válik, mert a saját magas törekvések, célok találkoznak a kis hatékonyság, „lustaság” valóságával.
Mindez sajnos nem vezeti a maximalistát ahhoz, hogy változtasson szemléletén, lejjebb adja igényeit és egyszerre mindig csak keveset, egyszerűt tegyen. A saját tevékenységekben megjelenő sikertelenségből származó elégedetlenség kiterjed másokra is, hiszen segíteniük kellene a nagy, sok és felelősségteljes munkavégzésben nekik is. A „mások” próbálnak is segíteni, de hamar belátják – ha maguktól nem, hát a maximalista majd segít nekik ebben -, hogy azon a szinten, azzal az igényességgel nem képesek elvégezni semmit sem úgy, ahogy a maximalista azt szeretné. Így terjed ki a maximalista ember belső, saját magával szemben érzett elégedetlensége egész környezetére, így lesz mindenki a környéken haszontalan lusta és így válik magányos mártírrá a magas igényű maximalista.
Lelkiismeret-furdalás gyár ez a javából, a maximalistának, hogy egyedül nem képes végezni feladataival sohasem, a többi lustának pedig, hogy sosem segítenek semmiben. Utódaiban a maximalista időzített bombát helyez el, mert a „lusta gyerek” felnőve vagy értéktelennek hiszi magát míg él, vagy észreveszi, hogy értékes és akkor aktivizálódik benne a látott maximalizmus, ami aztán át is veheti a hatalmat fölötte, hirtelen lustából, értéktelenből keresetté, csillogóvá, sikeressé, munkamániássá, egyszemélyes intézménnyé válik. A maximalizmust évtizedeken át végezve végül ott tetőzik be, hogy a maximalista ereje elfogy, már nem mer/tud belevágni egyetlen feladatba sem egyedül, de ugyanakkor a segítségül hívott lusták segítsége sosem lesz elég jó.
Így válik végül a maximalista magányossá, betegessé, vállalja túl magát, emeli meg magát, veszti el erejét, örömét, életkedvét; és nem veszi észre, hogy ugyanannak a létnek, ami „annyi nehéz feladatot tűz ki elé”, egyszerűen örülni is lehetne. A maximalizmus a saját magunkra kimondott halálos ítélet lassú, de biztos módja. Mozgásszervi megbetegedések, gerincbetegségek, gyomor-, epe-, májbántalmak, szívbetegség, a tüdő rendellenességei, szembetegségek, gyengülő immunrendszer; szinte mindenre kiterjed a maximalizmus önfelőrlő folyamata – és ez csak a testi rész.
Elítélhetjük-e azt, aki maximalista, ejj, milyen rossz ember is ő? Semmiképpen sem, hiszen ő is úgy hozta magával, belénevelték a szülők, az iskola, a társadalom, az egyház. Valamilyen mértékben ebben a korban mindannyian magunkban hordozzuk a maximalizmust, de nem mindegy mennyire engedjük át magunkat neki!
A megoldás nincs annyira messze: ember, pihenj! Szánj magadra több időt! Légy te magad a feladat! Ismerd meg magadat, építsd fel magadat, vedd észre az örömöt a kis dolgokban is! Kezdj el hálát adni azokért, amik vannak! Adj alább az igényeidből és ne akard az egészet mindig egyben, egyedül megcsinálni! Ne okolj másokat és ne ítélkezz mások felett, s ne gondold magadat, vagy munkádat különbnek semmivel sem a másiknál! Ismerd meg a „megcsinálom” helyett a „csinálok belőle kicsit” szemléletet! Imádkozz, meditálj, jógázz, sétálj, aludj, beszélgess, énekelj! Létezz!
„Tégy tett nélkül,
intézz intézkedés nélkül,
ízesíts íz nélkül.
A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.
Gyűlöletre feleljen megbecsülés.
A nehéz legyőzése könnyűvel indul.
A nagy megtevése kicsinnyel indul.
A nehézség az ég alatt
a könnyűn alapszik,
s a nagyság az ég alatt
a kicsinyből gyarapszik.
Ezért a bölcs
nem cselekszik nagyot,
így teljesít nagyot.
Nem érdemelsz bizalmat,
ha túl-sokat ígérsz.
Ahol sok a könnyű,
ott sok a nehéz.
Ezért a bölcs
nem kerüli a dolgok nehezét,
az erőlködés mégse veti szét.” – Tao Te King 63
„Akinek minden törekvése mentes az érzékkielégítés vágyától, arról tudhatjuk, hogy teljes tudással rendelkezik. A bölcsek azt tartják róla, hogy a tökéletes tudás tüze már felégette tetteinek visszahatásait.
Lemondván minden ragaszkodásról, mely tettei gyümölcseihez fűzi, az ilyen ember örökké elégedett és független, s bár számtalan tettet végez, nem a tettek gyümölcséért cselekszik.
Az ilyen értelmes ember tökéletesen uralkodik elméjén és értelmén. Nem tekinti javai tulajdonosának magát, és csupán annyit dolgozik, amennyi léte fenntartásához szükséges. Aki ily módon cselekszik, arra nem hatnak a bűnös visszahatások.” – Bhagavad Gítá 4.19-21
OKJ-s Testépítés-fitnesz sportedző, International Wellness Institute Certified Fitness Instructor, International Wellness Institute Certified Yoga Instructor végzettségű jógaoktató vagyok.
Tanulmányoztam az Iyengar metódust, a Yesudian, a Bikram, a Sivananda, a Satyananda, az Ashtanga Vinyasa, a JMÉ és a Yin jógát, melyek sajátos egysége jellemzi az általam oktatott jóga-foglalkozásokat.
- A jóga négy útja - 2015. okt 12.
- Maximalista - 2015. okt 01.
- Csatamező - 2015. aug 24.
