Az élet célja spirituális cél

Margittay Tamás írása

 

Ha nem szól a kint, de csendül a csend
Bensőmben érezlek, mert itt vagy idebent.
Ha nem szól a kint, de csendül a csend
A végtelent érintem, mely mindenben megjelent.
Ha nem szól a kint, de csendül a csend
A végtelent érintem, mely a végesben megjelent.

Bár bennem lakozik a Csend, a tiszta Tudat, a végső Valóság, s valójában AZ vagyok (Szo Ham), mégis csak akkor érezhetem a Csend csendülését a bensőmben, ha nem szól a kint és nem teremt kínt. Ha nem terelődök el a világi kapcsolataim és ténykedéseim okozta kuszaságok miatt. Ha jelen tudok lenni, kész vagyok az érintésre, a látásra.

Csak akkor vagyok képes a Végtelen érintésére, ha szabad vagyok, ha nem kötöz meg, nem vakít el az önzésen alapuló világi értékrend. Akkor érzékelem, hogy a végtelen mindenben benne van, hogy az élet és a lélek elválaszthatatlanok, ha egyre inkább megtisztul, s igazzá, világi érdekektől mentessé válik a bennem lévő szeretet.

Akkor döbbenek rá, hogy a végesnek az anyagi valóságnak abban az esetben van valódi értéke, ha a Végtelent szolgálja, s a Végtelen azért jelent meg a végesben, hogy azt felemelje, megnemesítse, s szabaddá tegye, ha nem önző életet élek, ha nem pusztán magamra és a kényelmemre gondolok, hanem megértem, megélem, hogy a Végtelent tekintve, a Végső Valóságot tekintve, az Önvalót tekintve minden és mindenki Egy.

A fenti eszmefuttatás – legalábbis saját magamról beszélve- nem más, mint puszta szavak, illetve nemes vágyak. Felfogom őket, nyújtanak számomra egyfajta irányt és értékítéletet, mindez mégis töredékes, nem élő tudás. Bár volt már, hogy hosszabb- rövidebb (inkább csak rövidebb) időre béke és nyugalom itatott át, volt, hogy egy-egy gyakorlás vagy elmélyülés olyan tapasztalatokat eredményezett, amelyek erőt adtak, megerősítettek, és inspiráltak, a letisztultság, a nyugalom és a béke tartós, rendíthetetlen állapota még igencsak távolinak tűnik. Már azért is köszönettel és hálával tartozom a Gurunak, tanáraimnak és gyakorló társaimnak, hogy segítségük által hosszú évek óta rendszeresen gyakorlok. A türelem fontos erény. Újra és újra figyelmeztetnem kell magam arra, hogy nem lehet siettetni az érési és tisztulási folyamatokat, és hogy a kitartó rendszeres gyakorlás előbb-utóbb meg kell, hogy hozza a gyümölcsét. Ez a gyümölcs eleinte maga a gyakorlás (abhjásza) és a ragaszkodásmentesség (vairágja) érlelődése, finomodása, örömtelivé válása, növekedése.

A spiritualitással, a transzcendenciával, az önvalóval nem találhatjuk meg a kapcsolatot, ha folyton csak a külvilággal foglalkozunk, ha teljesen leköti a figyelmünket az anyag, a hétköznapi élet zaja.

Senki sem mászta még meg a spirituális tökéletesedés hegyét világi aggodalmak batyujának súlyával a vállán.”* Senki nem érte el, de még csak nem is közelítette meg a megvilágosodást, ha le nem győzte félelmeinek, feszültségeinek, szorongásainak, világi ragaszkodásainak, pénz és kényeleméhségének, szenvedélyeinek zömét.

* Csandra Szvámí Udászin: Spirituális gyöngyszemek, Ursus Libris, 2021, 37.

Himalájai Jóga Tradíció

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

* Copy This Password *

* Type Or Paste Password Here *

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Az élet célja spirituális cél

| Himalájai Jóga Tradíció
0