Kötött sorozatok vagy szabadság? 1. rész
Ha valaki már egynél több jógaórán vett részt életében, szinte biztosan megtapasztalta mindkét rendszert, előnyeivel és hátrányaival együtt.
A jógázók többnyire két táborra oszlanak: az egyik csapat esküszik a kötött sorozatokra, azaz a gyakorlásuk kivétel nélkül egy előre meghatározott sémát követ, eltérés és mindenféle variálás nélkül, a gyakorlatok sorrendjétől és a ’tradició’-tól való bármilyen eltérés szentségtöréssel ér fel a szemükben. Óvodai jelük jellemzően – a Kocka. Jellemző jógastílusuk az Ashtanga Vinyasa jóga. (vagy pl. a Sivananda vonal)
A másik tábor hadat üzen a kötöttségeknek és az eleve elrendelt óra-felépítésnek. Úgy variálják a gyakorlatokat, ahogyan jólesik, élvezik a változatosságot, és a változtatás lehetőségét. Óvodai jelük jellemzően – legyen a felfelé mutató Háromszög. Jellemző jógairányzatuk a Vinyasa Flow jóga. (vagy lehet Hatha Flow, és még ki tudja hány stílus)
Ebben a rövid írásban szeretném megvilágítani a két rendszer előnyeit és alapvető összefüggéseiket és kialakulásuk okait, melyek végén megértjük, hogy a két út csak látszólag különbözik – a felszínen, de mélyebb értelmük, céljuk, és alapelveik azonosak. Ha ezt elérjük: jutalmul óvodai jelünk immár a Kör lesz – a befogadó teljesség szimbóluma.
Az első szempont, hogy mindenféle jóga gyakorlása, már ha valóban jógaként gyakoroljuk, egy szellemi Út. A gyakorlás célja a TUDATBAN lezajló változások elősegítése, végső soron a tökéletes tudatosság, más néven a megvilágosodás vagy szamádhi elérése. Bármennyire fizikainak is tűnik maga a gyakorlás, ezt nem téveszthetjük szem elől.
A kötetlen sorozatok híveinek egyik gyakori, és valóban méltányolható érve a kötött sorozatok ellen, az hogy UNALMAS. És való igaz! Unalmas! De maga a meditáció, legalábbis kezdetben: a létező legunalmasabb dolgok egyike. A meditáció kezdő gyakorlója az unalom, az egészen az utálatig fokozódó frusztráció széles skáláját élheti át – ez teljesen normális folyamat. Ide tartozik, hogy amennyiben az Ászana-gyakorlásunk nem válik meditációvá, abban az esetben lehet gimnasztikáról beszélni, vagy tornáról, de jógáról a szó valódi értelmében semmiképp! Ebből több dolog is következik. Elsőként: a vezetett csoportos jógaóra nem a legideálisabb környezet annak a befelé forduló tudatosságnak (pratyahara) az eléréséhez, amely a meditáció feltétele. Hiszen a tanár minden mondata, esetleges érintése, instrukciója ki tud és ki is fog zökkenteni elmélyült belső csendességünkből. Ez igaz mind a kötött, mind a kötetlen gyakorlatsorok végzésére. A jó hír viszont, mindkét tábor híveinek, hogy évek hosszú gyakorlásával elérhetjük azt a fokot, amikor a tudatunkat már meg tudjuk osztani, az egyik fele a nélkül tud kifelé figyelni, hogy a nagyobb, befelé történő figyelem kárát látná. Ebben tehát a két út megegyezik.
Pusztán a kétféle gyakorlás fizikai aspektusát megvizsgálva itt is meg kell találnunk a közös nevezőt. A szigorúan kötött sorozatoknál megvan a gyakorlás íve, és szigorú belső logikája abban a tekintetben, hogy az ászanák a fizikai test felépítését, adottságait figyelembe véve követik egymást. Ez igaz úgy a gyakorlatok nehézségi fokára, mint az egymást kiegészítő, ellensúlyozó és kiegyensúlyozó gyakorlatok viszonyára. Minden kötött sorozat kerek egészet alkot, ahol a fizikai (ászana), energetikai és tudati (koncentráció-meditáció-relaxáció) aspektusok logikusan és kiegyensúlyozottan támogatják egymást. Igen ám, de mi a helyzet a kötetlen sorozatokkal? Hát ugyanez. Egy logikusan és tematikusan felépített ’szabadon variált’ jógaóra ugyanígy meg kell, hogy feleljen a felsorolt alapelveknek, amelyeket még sok finom, részletekbe menő szabály betartásával is meg kell spékelni. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy az ún. ’kötetlen jóga’ szigorúan kötött, már ami a belső felépítését és logikáját illeti! És fordítva is: a ’kötött sorozat’ pont a kötött jellegén belül annyi szabadságot hagy a gyakorlónak, hogy szinte ’kötetlenebbnek’ és szabadabbnak élhetjük meg a gyakorlását!
Egy rövid, de fontos kitérő: felmerül a kérdés, hogy a szabadon variált sorozatok minden esetben biztonságosak-e abból a szempontból, hogy a gyakorlatsor felépítése, sorrendje megfelel-e azoknak a szabályoknak, amelyek a kötött sorozatokat messzemenőkig jellemzik. Tapasztalatom szerint többnyire igen, hiszen az ilyen típusú jógát gyakorló tanárok általában folyamatosan kutatják a gyakorlatok összefüggéseit, ebben a tekintetben képzik magukat, és a leszűrt eredményeket meg is osztják egymással. Másrészt: ha az egyik nap a gyakorlást esetleg nem annyira kiegyensúlyozottra sikerül összeállítani a tanárnak, azért nem okoz maradandó hatást, mivel másnap már úgyis vélhetően nem ugyanazt fogja gyakorolni valaki, hanem egy új összeállítást.
Végezetül ejtsünk néhány szót a jógagyakorlás individuális jellegéről is. Ahány ember – annyiféle, annyiféle test, annyiféle tudat, személyiség, életszakasz. Nincsen két egyforma! Még időben tekintve a dologra, egyik napról a másikra, óráról órára változunk, az erőnlétünk, pszichés állapotunk, motivációnk stb. Eleve mások adottságokat hozunk magunkkal: testsúly, alkat, karakter – mind egyéni. Tehát valaki a kötött sorozatok ’ruhájában’ érzi jól és kényelmesen magát – helyesen teszi, ha ezeket gyakorolja. Ha valaki szívesen variálja a különféle stílusú gyakorlatokat, ezáltal megteremtve a külső-belső összhangját – szintén helyesen jár el. A legfontosabb, hogy ne érezze senki azt, hogy az általa járt út az egyedüli és üdvözítő mindenki számára, mert ez annak a jele, hogy az egója vette át a hatalmat a lelke, felsőbb tudatossága felett.
Saját jógastúdiómban szeretettel várok minden gyakorolni, tanulni vágyót, kezdőket és haladókat egyaránt!
- Fejben dől el! - 2018. jan 12.
- Jóga-amnesztia 2018 - 2018. jan 02.
- Tavaszi tisztítókúra – miért, hogyan, és miért ne? - 2017. márc 31.
