Szó mi szó, fáradunk. Felfedezhető azonban ennek a fizikai kimerültségnek a pozitív hozadéka, ugyanis az általánosan túlpörgött nyugati elménk is kezdi lassan megadni magát a gyakorlás idejére, már nem képes olyan zavaróan zakatolni, így ma az tűnik fel, ahogyan a tudat erőlködése feloldódni látszik a mozdulatokban. Olyan iszonyú ritka ez az állapot a mindennapokban, hogy a szokatlan könnyedség néhány légzés erejéig már-már nyugtalanító.
Talán élhetek a kifejezéssel: elég nagy durranás a tradíció ilyen jeles képviselőjével együtt dolgozni, fejlődni… Ennek fényében ma reggel megjelentek a képet és hangot rögzítő segédeszközök a teremben, na meg a kütyükkel a matracok között lavírozó fiúk. Nem ér váratlanul a helyzet, tegnap már direkt előírták a dress code-ot: semmi több, csak a legszebb mosolyunk.
A nap, amikor kívül-belül ünneplőbe öltöztünk
Tudnillik’ ma van az év legjobb napja! A hajnal a nem mindennapi gyakorlásra való ráhangolódáson kívül a jógaiskolánk új helyszínének, tűzceremónia keretén belüli felszentelése révén még különlegesebbé válik.
Ebben a néhány napban a Bandha Works falain kívül eső csöppnyi Indiába utazunk reggelente, bár azt hiszem a lelkünk kicsit amőbázik a jól kitaposott matrachelyünk és az új szuperspirituális kalandhelyszín között. Az enyém legalábbis biztosan.
Ismét egy izgalmas hétvége után ülök a gép elé. Oslo és többszöri Göthenburg után most Prágában volt szerencsém kollégáim tanítványait vizsgáztatni. Bevezetésül annyit, hogy a vizsgáztatás egy szolgálat az IYENGAR metóduson belül, azaz nem fizetett munka, csak költségtérítéssel történik, ami garantálja a szolgálatot, a közösségért való tevést mindennemű ellenszolgáltatás nélkül. Ez a világ majd’ összes országában így van, többek között nálunk is.
A jóga egy. Patandzsali definíciója szerint az az állapot, amikor az elménkben felmerülő gondolathullámok már nem szennyezik be a tudat tisztaságát. Ezt a tömör, de teljes magyarázatot a Jóga-szútrák legelején, már a második szútrában megkapjuk, így ha tapasztalt, bölcs meditálók vagyunk, akkor előfordulhat, hogy ennyi elég is, hogy elérjük a jóga tökéletes állapotát, és le is tehetjük a könyvet.
Egy dologról elfelejtettem említést tenni a pünkösdi elvonulás kapcsán, ez pedig egy különleges égi jel vagy jelenség, melyet az utolsó napon láttunk mindannyian, amikor a Balaton-parton napoztunk a jógaóra után. Az égen megjelent egy szivárvány, de nem függőlegesen, a horizonton, ahogy szokott, hogy a két lába a földet éri, hanem vízszintesen, éppen felettünk, a magasan járó nap körül. Ezáltal nem is egy félkör volt csak, hanem egy teljes szivárványkör, egyenlő távolságban a Naptól. Gondolom, hogy ez viszonylag ritka égi jelenség, mert én most láttam ilyet életemben először.
Sokszor hallom, hogy „még te is szoktál tanulni”? Mi van még, amit nem tudsz?”. Rengeteg dolog. Rengeteg olyan, amiről tudom, hogy van, de még nem alakult át tudássá és rengeteg dolog van, amiről esetleg fogalmam sincs. Ez olyan, mint elindulni, felfedezni. Van olyan, hogy sejted az irányt és van, amikor meglepetésszerűen belebotlasz valamibe. A jóga pontosan így működik.
A fordított pózok, melyekben – dacolva a gravitációval – a test fejjel lefelé van, kétségtelenül a jóga egyedülálló jellemzői. A két jelentős fordított póz a sírsászana és a vállállás vagy szarvangászana, melyeket minden ászana királyának és királynőjének tartanak.
Szeretek elmerülni a női életút szépségében. Megmártózni a misztériumban. Meghívni, megtapasztalni a legősibb női erőket, amik bennünk nőkben lüktetnek és, amelyekből képessé válhatunk mindannyian meríteni, hogy tápláló és megtartó erőt gyűjtsünk magunkba, olyat ami gyógyít, tovább lendít, felemel. A bennünk áramló búvó patak forrásához térni és engedni, hogy a tudás bugyogva a felszínre törjön általa. Magamért, másokért…
Legfrissebbek
