Interjú Szvámi Ritavan Bharatival, 1. rész
Szvámi Ritavan Bharati az Ashram Pramukh és Szvámi Véda utódja, Swamiji akarata szerint. Az interjú kérdéseit Carolyn Hodges tette fel. A válaszok Szvámi Ritavan Bharatitól származnak.
Kérdés: Beszélnél egy kicsit a különleges kapcsolatról, ami Szvámi Védához fűz?
Az első ami felmerül bennem, az a Csend. A nyelv, ami elmond mindent. Aztán a Hála könnyei jönnek, attól a tudattól, hogy amikor ez a szent létező, Bodhi-szattva visszatért, én jelen lehettem mellette, kiszolgálhattam az igényeit és ezáltal a Gurudev-seva szolgálójának szolgálójává válhattam.
Sok elkövetkező életemre áldást jelent, hogy az előadásait hallgathattam és rögzíthettem. Az inspiráció, amit abból merítettem ahogy ő élt, példaként szolgál még több életre. A mély belátása, a szűnhetetlen elkötelezettsége, a mély meditációs tapasztalata mind a remény illatos virágszirmai számomra, amiket még ennél is több életen át magammal viszek.
Igen, Ő Anya, Apa, Guru, Tanító, Barát, Társ és Vezető is volt egyben (és ma is az). Ugyanaz maradt, sőt, még annál is több lett szellemi jelenlétében, a finom látomások ihletettségein keresztül, amikkel életem minden egyes napját vezeti.
Közelebb van, mint a lélegzet és elevenebb, mint a szívdobbanás.
A szavai visszahangzanak az elmémben, a szeretete áramlik a szívemben, a jelenléte ott van minden egyes virágban és levélben, ami körülvesz. A leckéit továbbra is jelen vannak és tanítanak minden kihívásban, minden ellenállásban, a kétségekben, a fáradtságban, az aggodalomban, amik felmerülnek nap, mint nap. De amikor este lefekszem, mielőtt elalszom és amikor felébredek, lágyan szívéhez von engem, hogy kegyelmével tápláljon. Hogy is lehetne egy ilyen kapcsolatot szavakkal leírni? Engedd meg, hogy inkább visszavonuljak a Csendbe.
Kérdés: Kérlek, ossz meg velünk néhány részletet a személyes spirituális utazásodról. Hogyan találkoztál Szvámi Rámával és Szvámi Védával? Mik voltak az elmúlt, csaknem ötven év mérföldkövei, amiket a Himalájai Tradícióban megéltél?
![199910_110603252355789_100002183451915_97174_1608892_n3[1]](https://jogamagazin.hu/wp-content/uploads/199910_110603252355789_100002183451915_97174_1608892_n31.jpg)
Szvámi Ráma élete emlékeztető mindannyiónk számára:
“Lobogjon benned a vágy tüze, ami arra hajt, hogy tanulj, keress, tapasztalj, hogy kutasd az élet forrását, az élet értelmét.”
Szvámi Véda életét figyelve mindannyian tanúi lehettünk, hány helyen és mennyi féle formát ölt egy ilyen Élet-út. Én szerencsés voltam és áldás kísért az utamon, mert rátaláltam erre a két áldott Élet-vezetőre, s visszatértem az előző életemből származó guru-tanítvány kapcsolathoz. Mindezt azért, hogy visszatérjek a szádana ösvényére és a szamádi ismeretéről szóló spirituális tudományhoz; hogy a moksha elérésére törekedjek és annak szabadságában paramahamszaként elegánsan és szeretettel éljek, ahogy ez a két bölcsesség fényében létező tette.
Az ilyen utazásokat nem lehet leszűkíteni a szavak világára, mert mindegyik a veszteség és gyarapodás megélt, átélt története, amik az “élet” szövetét szövik. A dharma minden egyes szintje, mindegyik purusharthra (4 ashrama) ragaszkodással és fájdalmakkal, növekedéssel és szenvedésekkel, a beteljesült és beteljesületlen vágyak teljes spektrumával telítve bontotta ki magát. Mégis, mindegyiken átível egy közös fonál, a szándék folyómedre, amelyet az időtlen tanítások felelevenítenek:
“Ez az élet a szádhana ideje, abhyasaval (gyakorlás) és vairagyával (nirvana).”
20 éves koromban ebből a felébredésből, ebből a fény-keresztségből, a beavatás napfény-fellobbanásából bomlottak ki a következő évtizedek a Guru-seva szellemében.
Az első évtizedben brahmacharyaként olvastam, tanulmányokat folytattam, hallgattam és tanultam szolgálni. Ennek az évtizednek nagy részét ashram lakóként töltöttem a Meditációs Központban (The Meditation Center) Dr. Arya közvetlen felügyelete alatt, miközben rendszeresen utaztam Chicagoba, hogy Szvámi Rámával legyek.
A második évtized grihásztaként telt. Miután Dr. Arya összeházasított bennünket egy Védikus szertartásban, a Meditációs Központban segédkeztünk, majd Honsdalebe mentünk, a Himalájai Intézetbe (Himalyan Institute). Miközben elvégeztük a Keleti Tudományok tanulmányait, az ashram közösségben dolgoztunk és aktívan részt vettünk a közösség életében, ahol három gyermekünk, más helyi gyerekekkel együtt “Baba Gyermekeként” volt ismert.
A harmadik évtized vanaprastaként telt. Visszatértem Minneapolisba, hogy tanítsak és irányítsam a Meditációs Központot. A gyerekek egyetemre mentek, és látogatásaim az indiai ashramba egyre gyakoribbá váltak.
A negyedik évtizedben sanyasinként visszatértem a szerzetesi élethez a Meditációs Központban, és teljes egészében a tanításnak és a Guru-vonal szolgálatnak szenteltem magam azáltal, hogy a világ minden táján vezettem a tanítványokat, és több időt töltöttem a SRGS (Swami Rama Sadhaka Grama) ashramban Risikeshben.
És most, az ötödik és ezt követő évtizedek a szolgálatban, a sevaban, az élet végső szeretetében, az Élet Mindenségével Egységben zajlik, ahogy ezt megtapasztalhattuk két fényes példaképünk: Gurudev-Szvámi Rama és a szent és Szeretett-Szvámi Védánk által.
Ahogy sok könny, úgy sok mantra záporzott a dharma-mégából, a vágyakozás felhőjéből. Pusztán azáltal, hogy a Tradíció e két Szellemi Nagyságát közelről ismerhettem, semmi másra nem volt szükségem. Újra és újra emlékeztettek, milyen egyszerű milliárdossá válni ebben az életben:
Csak emlékezni kell Isten nevére a milliárd pillanat mindegyikében.
Ezzel Isten banki páncélterme fokozatosan megnyílt előttem a Tudatosság egyetlen, bőséges áramaként. A Mantra(ák) örök társaim voltak. És most, amikor belépünk a Swami Rama Sadhaka Grama kapuján, Gurudeva áldott szavai emlékeztetnek minket, hogy kontempláljunk ezeken: “Szeress, Szolgálj, Emlékezz!” (Love, Serve, Remember)
Adassék, hogy a teljes nemzetközi AHIMSYN közösség emlékezzen Szeretett Szvámijink kedvelt mantrájára:
Saumya – kellemes elméjűség azért, hogy
“Minden ember érezze, hogy Szeretik”
“saumya, saumya-tarashesha saumya-bhyas tvate sundaree para-paranam parama tvameva parameshvare”
Kérdés: Hogyan tudjuk teljesíteni azt a küldetést, hogy a Himalájai Tradíció tanításait elérhetővé tegyük a jövő generációi számára abban a formában, ahogy Szvámi Rama tanította őket?
Szeretett Szvámijink példáját követve: légy mások megvilágosodásának ösztönzője. Kezdd a Szankalpával:
“Ebben az életben a megvilágosodást keresem!”
Amikor ez az egyetlen célunk, vagy inkább a lelkünk célja, mások illatunkat frissítő fuvallatként élik majd meg, mennyei íznek, szomjoltónak, szerető ölelésnek, ami egyaránt vonzza majd a fiatalt és az időset és arra hívja, hogy segítsen, szolgáljon, tanuljon, példaképpé váljon, adjon és elfogadjon. Így tettek azelőtt a dhrama urai, az erényes vezetők, a szent tanítók, a bölcs szülők, akik azt élték, amit tanítottak és példaként jártak elöl abban, amit szerettek volna, ha mások követnek.
Ezért mondta Szvámi Véda:
“Tanácsadó, ne adj tanácsot, nyújts vigaszt! Tanár, ne taníts, inspirálj! Szülő, ne várj el, ne utasíts, hanem légy példakép és élj úgy, hogy jó példát mutass!”
Adassék, hogy mindannyian erre a nagylelkűségre törekedjünk, az egész emberiség javára.
Szerető szolgálattal,
Szvámi Ritavan Bharati
E Tradíció az emberi elme képzésének különleges módszereit tanítja, melynek célja, hogy az egocentrikus személyiségünkkel és a külsődlegessel való azonosulásunk helyébe a mindörökké tiszta, mindörökké bölcs, és mindörökké szabad Önmagunkról szerzett tudás lépjen.
Kortól, nemtől, felekezettől függetlenül- szeretettel várunk minden keresőt, aki belső késztetést érez önmaga jobb megismerésére, testi-lelki egészségének fokozására és/vagy a metafizikai valóság megtapasztalására.
- Lord Ganésa – A benső képességeink vezére - 2023. jún 01.
- Szvámí Véda 2005. évi születésnapi beszéde - 2023. máj 20.
- Szeretett Szvámí Védánk 90. születésnapjának ünnepére - 2023. máj 17.
