Honnan tudjuk, hogy jó úton járunk a lelkigyakorlatainkban?!

Egyszer már írtam nektek erről, csak egy más kontextusban. Arról volt szó, hogy az ősi Japán rendszerben, miként írják le a fejlődésünket a gyógyászat és/vagy a harcművészet területein. Ezen belül arról esett szó, hogy egy bizonyos szint felett már nincs technikai fejlődés, csak “szimplán” előre lépés a személyiségünkben, az emberi mivoltunkban. (Itt egyébként el tudjátok olvasni az írást!) 

Szóval egy felől ott van az, hogy a személyiségünk is fejlődik, vagy úgymond tisztul a lelki gyakorlataink végzése miatt, másrészről ez egy igen csak nehezen leellenőrizhető folyamat.

A Védák, és azon belül is az Upanishádok, azt írják, hogy 2 “tünete” van annak, hogy jó úton járunk, és még haladunk is:

  • 1: Csökkennek bennünk a negatív érzelmi töltetek, pl. harag, vágyakozás, türelmetlenség, büszkeség, irigység, stb…
  • 2: Sokszor fedezzünk fel apró szinkronizmusokat az életünkben. Azokat a kis egybeeséseket, mint amikor pl. azt szoktuk mondani, hogy “milyen kicsi a világ”, vagy amikor pont azokkal az emberekkel futunk össze, akikkel kell, vagy aki éppen előrefelé mozgat be minket.

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Baktai Ádám

Ez is érdekelhet...

Honnan tudjuk, hogy jó úton járunk a lelkigyakorlatainkban?!

| Baktai Ádám
0