Gyengéd Ashtanga
“Old man, stiff man, weak man, sick man, they can all take practice but only a lazy man can’t practice.” – K. Pattabhi Jois. Érthető, ugye? Mindenki képes a jógát gyakorolni, ha még van benne élet, kivéve aki lusta, na, ő nem fog gyakorolni. Igen ám, de hogyan gyakoroljon valakik, ha beteg, ha fáj valamije, ha sérüléssel küzd, vagy ha már elmúlt 50, és 20 éve nem mozgott többet, mint a séta az autótól a szupermarket bejáratáig? Na, akkor mi jön? Primary Series?
Nem véletlenül hever az utcán a téma, olyan kérdések ezek, amelyek naponta felmerülnek, ha valaki Ashtanga jógát gyakorol, pláne, hogyha próbálja oktatni is. Azt le kell szögezni már az elején, hogy az Ashtanga gyakorlók között sok a sérülés, túlságosan sok. Azt is szoktam hallani, hogy az emberek félnek az Ashtanga jóga gyakorlásától, illetve túl dinamikusnak, keménynek tartják. És joggal, mivel a tanárok igyekeznek a legjobb tudásuk alapján, lemásolni a metódust, amelyet Ashtanga Vinyasa jógaként ismerünk, és amely a párlata annak a Hatha jóga megközelitésnek, amely Sri Krishnamacharya, és mai formájában Pattabhi Jois nevéhez füződik. Most arra keresem a választ, hogy mi a rendszer gyenge pontja? Még pontosabban: nem az Ashtanga Vinyasa rendszeré, mert azt úgyszólván tökéletesnek gondolom, hanem annak, ahogy a tanitványi láncolat (Sharath, illetve Pattabhi Jois ma is oktató tanitványai interpretálják azt. Nem azért keresem a hibát a rendszerben, mert olyan okos vagyok, hogy megtehetem, hanem azért, hogy jobban müködjön a saját gyakorlásomban, illetve azoknál akik nálam gyakorolnak. Lássuk tehát a rendszer potenciálisan problémás pontjait:
- Igazából (és most minden Ashtanga oktató a szivére teheti a kezét), nem tudjuk hogy Pattabhi Jois (pláne Krishnamacharya) hogyan oktatott. Ez a két guru egyszerre mindig csak egy tanitvánnyal foglalkozott. Ebből az következik, hogy csak az az EGY ember tudja, hogyan tanitotta ŐT Pattabhi Jois. Csak olyan homályos beszámolókra támaszkodhatunk, amelyek a tanitványok emlékeiből táplálkoznak az évtizedek távlatából. Persze hogy a gyakorlatok nem változtak, az ászanák sorrendje, a sorozatok és pránáyámák is ugyanazok, de ezzel csak azt mondjuk, hogy ha megvan a hozzávalók listája és pontos mennyisége, akkor már a receptnek is birtokában vagyunk, és meg tudjuk főzni ugyanúgy a fogást, mint a Michelin-csillagos mester-séf. Pedig nem.
Összegezve: amit tudunk arról, hogyan tanitott Pattabhi Jois, az jóval kevesebb annál, amit nem tudunk róla. Tudjuk hogy főzni is tanitotta a tanitványokat, de azt nem tudjuk, hogy mit és hogyan főzött? Tudjuk, hogy vizsgafeladatául azt kapta Krishnamacharyától, hogy gyógyitson meg egy súlyos beteg embert, de azt nem tudjuk, mi volt a baja, és hogy miként gyógyitotta ki? Értitek, mire gondolok, ugye? na menjünk tovább akkor. - A gyakorlók, bár ismerik, nem mindig tartják be a gyakorlás alapvető szabályait. Rögtön elsőként: a minden napos (heti 6x) gyakorlás nem sok embernek jön össze, de még azoknak is, akiknek igen, marad bőven problémája, de erről később.. Szóval: ül az ember 6-8-10 órát az irodában, az autóban, az ebédlőasztalnál, a WC-n. Azután leballag mondjuk szombaton a vezetett Ashtanga jógaórára, és végigtolja a teljes Első Sorozatot, maricsiászanástól, szuptakurmászanástól, urdhvadhanurászanástól. Hát persze, hogy egyrészről sokkal jobban érzi magát utána, egy végigdolgozott hét után egy 10-15 perces relaxáció már önmagában, ászanák nélkül is felér egy újjászületéssel! De ha emberünk igy gyakorol, akkor túlzottan megerőlteti magát (mivel túl sok gyakorlatot végez), nagy a sérülés-veszély, mert már elfáradva végez olyan pózokat is, amelyeket amúgy sem képes megfelelő biztonsággal végrehajtani. Aztán rápihen három-négy napot, egy hetet, és tolja a következőt ugyanigy. Hosszú távon amire számithat: kiégés (mivel nem épülnek egymásra a gyakorlások), a fejlődés hiánya miatt csökkenő motiváció, és előbb-utóbb valamilyen sérülés.
- Nem az életkorának megfelelően gyakorol. Tudom, ott van B.K.S. Iyengar mester (szintén Krishnamacharya tanitvány), aki még 90 éves kora után is hihetetlen fzikai gyakorlatokat tudott bemutatni. DE! Nála egy tinédzser-kora óta tartó kőkemény kiképzés és egy egész élet mindennapos gyakorlása volt az alap. Ezért volt Ő unikum, akinek küldetésévé vált, hogy a jóga hihetetlen erejét a fizikai test korlátainak áttörésével bizonyitsa a kivülállóknak, igy szerezvén sok elkötelezett gyakorlót a jóga számára. Ugyanakkor Iyengar mester is hangsúlyozza, hogy ászanák gyakorlása csak az alapja a jóga magasabb fokozatainak (dharana, samadhi), és gyakran kiemeli az ászanák biztonságos gyakorlásának fontosságát, kitérve az egyes betegségtipusokra, illetve életkorra, fizikai kondicióra való tekintettel!
Pattabhi Jois jógáról irott könyvében, a Jóga málá-ban hasonlóképpen kifejti az egyes életkori szakaszokra vonatkozó irányelveket és szabályokat. Ez a két tanár megegyezik abban, hogy a jóga nem konfekció-ruházat, hanem méretre szabott, egyedi gyakorlás kell hogy legyen, amelyet a régi jóga-szentirások által meghatározott irányelvek betartásával szabad csak gyakorolni, méghozzá tapasztalt vezető mellett. Érdemes újra megnézni az Iyengar mesterrel készült interjút: - Vágy a bizonyitásra, a feltünősködés iránti vágy. A ksatdharma, a harcosokat jellemző vérmérséklet, amelyről Iyengar mester is beszél az interjúban, nem valami rossz dolog, teljesen természetes emberi tulajdonság, minőség, különösen fiatalabb korban. A probléma akkor keletkezik, ha ezt túlzásba viszi a gyakorló, és olyannyira hajszolja a külső, fizikai eredményeket, amely már nem egészséges. Ez főleg akkor jelenik meg, ha az én-kép torz, valamilyen komplexus, kissebrendüség érzet, szeretet-hiány stb. áll a háttérben. Saját magával természetesen mindenki szabadon csinál amit csak szeretne, de vigyázni kell arra, ha valaki oktatja is a jógát, nehogy ugyanez az attitüd továbbgyürüzzön a tanitványokra is. Amilyen a tanár, olyanok a tanitványok is, ebből következik több dolog is, többek között a
- Nem megfelelő igazitások. Nagy felelősség megérinteni valakit jógagyakorlás közben. Az igazitások olyan kiterjedt témakört ölelnek fel, hogy külön bejegyzést érdemelnek, ezért itt csak megemlitem a legnagyobb hibát: a legrosszabb, ami történhet, ha a tanitvány az igazitás hatására megsérül. Sajnos ez is elég gyakran előfordul, szerencsére nálam (tudtommal) még nem szenvedett igy sérülést senki, de én már szereztem igy komoly, több évre kiható sérülést is. Nem valami kellemes dolog.
Nyilván még sok szempont felmerülhet, nekem most ezek jöttek elő elsőre. Most akkor nézzük azt, hogyan kellene viszont, illetve hogy tapasztalatom szerint hogyan érdemes gyakorolni az Ashtanga Vinyasa jógát:
- Első szempont a fokozatosság! Az úgynevezett ‘tradicionális’ rendszer megközelitése ebből a szempontból nagyon jó. Nem véletlenül irom hogy úgynevezett, mert az Ashtangának soha nem volt ‘tradicionális’ megközelitése Pattahbhi Jois idejében, a halála után kezdtek a tanitványok kőbe vésni bizonyos szabályokat, amelyeknek egy része megkérdőjelezhetetlen, a másik része pedig igencsak megkérdőjelezhető. Pattabhi Jois tudtommal soha nem használta a tradicionális kifejezést a jógájára, kezdetben egyszerüen csak ‘jóga’-nak hivta amit tanitott, csak később, megkülönböztetendően más jógáktól, nevezte el Ashtanga Vinyasa jógának. A hatha jóga Egy, azaz stilusoktól független. Igy lehetséges, hogy pl. a külsőre sok látszólagos különbséget mutató Ashtanga és Iyengar stilus pl. ugyanazokra az elvekre épül, ti. a jóga-sásztrákban meghatározott elvek betartására. Ezeket az elveket sok helyen idézi és hivatkozza pl. Pattabhi Jois a Jóga málá c. könyvében. Az alapelvek között sok olyan található, amelyeket még olyan modern jógastilusokban is követnek, amelyek oktatói esetleg nem is hallottak ezekről a szabályokról. Például, hogy a hátrahajlitások előtt előrehajlásokat végzünk. Hogy a forditott pózok a gyakorlás legvégén kapnak helyet, és csakis ott (kivétel ez alól is van persze, pl. a Sivánanda jóga). Hogy minden stilus teljes ellazulással zárja a gyakorlást (savászana).
A fokozatosság a gyakorlatban úgy néz ki, hogy minden alkalommal elvégezzük az alapvető gyakorlatokat. Ashtanga jóga esetében ez a Napüdvözleteket (Surya Namaskar A & B) jelenti, illetve a 6 fundamentális ászanát. Ezeket hosszab-rövidebb idő alatt mindenki viszonylag könnyen képes elvégezni saját fizikai adottságainak keretein belül. Azaz másképp csinálja egy 20 éves tornász, mint egy 80 éves nagymama, de alapvetően a gyakorlatok megegyeznek, sorrendjük szempontjából teljesen, a különbség a végrehajtás dinamikájában illetve a pózok tovább történő kitartásában állhat. Fontos megjegyezni, hogy a fentiek alapvetően egészséges emberekre vonatkoznak, bizonyos betegségek ellenjavallatokat illetve változtatásokat igényelnek a gyakorlásban, de idővel ezek is javulást szoktak mutatni, ezért fontos hogy képzett oktatóval gyakoroljunk, aki képes személyre szabni a gyakorlást. Idővel a gyakorló maga is megszerzi ezt a képességet és a megfelelő ismereteket a változtatásra, persze ez nem 1-2 hónap, inkább években mérhető.
Ha a Napüdvözlés és a fundamentális pózokban már elértünk bizonyos gyakorlottságot, akkor mehetünk tovább a gyakorlatokkal, de napont maximum egy-két gyakorlatot érdemes hozzátenni, hogy ne terheljük túl magunkat. Alapvető szabály hosszú távon: a kevesebb – több! Persze csak akkor ha - Minden nap gyakorolunk! Ez az Ashtanga rendszerben heti 6 gyakorlást jelent, egy pihenőnappal. Szuperintenziv gyakorlás mellett a testünk úgyis jelezni fogja ha szüksége van egy kis extra pihenőre! Itt is a kevesebb – több elve érvényes. Volt egy tanitványom, aki minden nap ‘csak’ a napüdvözleteket végezte néhány hónapon át, és ettől szuper fejlődést tapasztalt meg.
- Ha valami fájni kezd, nem hanyagoljuk el! A kis fájdalomból nagy fájdalom lesz, ha nem ismerjük fel az okát, és nem változtatunk. Irtam már erről korábban (pl. itt és itt és itt), és ma is fenntartom, hogy a sérülés, a fájdalom a jógi nagy barátja, de semmiképpen nem öncélúan, hanem mindig a fejlődést szem előtt tartva. Ez több sikon értelmezhető. Ha pl. fizikai sikon fáj a jobb térdem, akkor értelemszerüen nem erőltethetem a lótuszos pózokat. De azt is érdemes tudatositani, hogy testszimbolika alapján az adott testrész fájdalma, a sérülés természete milyen üzenetet közvetit? A térdet első körben az alázatossággal azonosithatjuk, de nem szerencsés gépies módon leszürni a következtetést, pl. ‘neked alázatosabbanak kell lenned’. Lehet hogy éppen az ellenkezője az igaz, minden az adott illető élethelyzetétől függ. Ezért fontos a gyakorlás folyamatos személyre szabása, és a kontemplálódás a felmerülő hatásokon. Nem felejthetjük el, hogy a jóga nem pusztán fizikai mozgás, hanem spirituális Út is egyúttal. Ezért nem tartom szerencsésnek, amikor a gyakorlók pusztán a fizikai sikon elért sikereket (hurrá, megcsináltam x,y pózt!) hajszolják, de az életük mit sem változik, vagy a személyiségük negativ irányba változik.
- Lehet külső segitséget kérni! Lehet hogy az amúgy kiváló jógatanárunk nem tulajdonit jelentőséget egy látszólagos apróságnak, vagy nem tud rá megoldást. Senki sem mindentudó. A jóga terápiás oldala eleve sokkal nagyobb tapasztalatot kiván, mint amit néhány száz órás képzésen, vagy 1-2 év gyakorlással el lehet sajátitani. Igazából egy életen keresztül tartó tanulási folyamatról van szó, amelynek nincs vége. A saját példámon tudom szintén, hogy kb. a 8-dik terapeuta volt az, aki érdemben rá tudott jönni egy adott fájdalom forrására, és tudott rá okosat mondani. És ez még ‘csak’ a fizikai test, semmi ezotéria!
Azt hiszem befejezem, mielőtt még túl sok lenne
Ami még megemliteni való, hogy aKözpontban a csütörtök esti órák a ‘Gentle Ashtanga’ jegyében fognak telni, amely röviditett sorozatot jelent, és néhány általánosan végezhető feszültség-kiegyenlitő gyakorlatot tartalmaz. A lényege: hogy nem nehéz óra, mindenki bátran végezheti, még enyhébb sérülés és fájdalom esetén is, persze a megfelelő módositásokkal, amelyekre mindenkinél egyenként kitérünk minden órán. Szóval jógára fel, 99% gyakorlás, 1% elmélet!
Saját jógastúdiómban szeretettel várok minden gyakorolni, tanulni vágyót, kezdőket és haladókat egyaránt!
- Fejben dől el! - 2018. jan 12.
- Jóga-amnesztia - 2018. jan 02.
- Tavaszi tisztítókúra – miért, hogyan, és miért ne? - 2017. márc 31.
