Bhagavad Gita, a Jóga szentírás: VII. rész, Második fejezet, versek: 42-46…

Krisna ebben a szakaszban felvilágosítja Ardzsunát, hogy a Védák követése anyagi javak megszerzésére (Karma Kanda) tévút, és

42.-43. vers:

“A kevés tudással rendelkezők nagyon vonzónak találják a Védák virágos szavait, amelyek különféle rituálékat és  kedvező cselekedeteket ajánlanak a mennyei bolygók elérésére, vagy arra, miképpen juthat az ember előnyös születéshez, hatalomhoz és így tovább. Miután csak e világi gyönyörökre és gazdagságra vágynak, ezért azt gondolják: „Nincs is más ezen kívül.”

Visvanáth Csakravati Thákur ehhez a vershez azt fűzi hozzá, hogy vannak olyan virágok amelyek mérgezőek. Tehát a Védák virágos szavai, amelyeket úgy értelmezünk, hogy azt csak az érzékeink kielégítését szolgálják, bizony mérgező virágok.

Madhvácsárja pedig úgy nyilatkozik erről a versről, hogy a mennyei bolygókra jutás, a jobb születés, a következő életekre felhalmozott jó karma csupán a virágai a Védáknak. De a teljes megvilágosodás és a materiális világból való kikeveredés a gyümölcse a Védáknak.

Én még annyit hozzá fűznék ehhez, hogy amennyiben a virágot nem szakítjuk le utána érik be gyümölcsnek. Tehát ne térjünk le az útról, ne cseréljük be a spirituális fejlődésünket anyagi javakra, hanem haladjunk tovább az utunkon, bármekkora is a kísértés, és úgy majd élvezhetjük a felszabadulás és megvilágosulás gyümölcsét.

44. vers:

“Akiket túlságosan vonz, és megtéveszt az érzéki élvezet, és az anyagi gazdagság. Nem tudják intelligenciájuk segítségével az elméjüket szilárddá tenni, a legvégső cél elérése érdekében.”

Krisna ebben a versben a szamádhi szót használja, mint elérendő célt. A szamádhi definíciója az, hogy teljes tudati megnyugvás és egyensúly állapot, anélkül, hogy a tudatunkat elvesztenénk. Sőt a szamádhiban egybe olvadás sincs a meditáció tárgyával, tehát még mindig képesek vagyunk szemlélődésre és megfigyelésre. 

45. vers:

“A Védák sokszor csak az anyagi természet három kötőerejéről tárgyalnak. Óh, Ardzsuna, emelkedj föléjük, légy transzcendentális velük szemben! Szabadulj meg minden kettősségtől és aggodalomtól. Add fel a megszerzés és megőrzés vágyait, és légy szilárd az önvalóban!”

Rámanudzsa Ácsárja azt teszi hozzá ehhez a vershez, hogy a kettősségek feladása ott kezdődik, nem vágyakozunk az után, ami nincs és nem őrizgetjük azt, ami van. Ha ezeket feltudjuk adni, akkor ezzel feladjuk a Radzsaszt a szenvedélyt és a Tamaszt is, a tudatlanságot is. Így már szilárdak leszünk a Szattvában, a jóságban!

46. vers:

“Egy kicsi kút minden előnyét és áldását megtudja adni egy hatalmas víztömeg. Épp így lehet valaki képes arra, hogy a Védák összes áldását megélje az ember, aki ismeri a mögöttük rejtőző szándékot.”

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Baktai Ádám

Ez is érdekelhet...

Bhagavad Gita, a Jóga szentírás: VII. rész, Második fejezet, versek: 42-46…

| Baktai Ádám
0