Az ima szerepe a Tradícióban

Szvámí Ráma különös hangsúlyt fektetett a reggeli és esti imákra, és azt mondta, hogy az imádság nem csak formalitás, bármikor imádkozunk, azt a megidézés szellemében kell végeznünk. A Parampara (a Guru – tanítványi láncolat) ezekre az imákra épül.[1] Szvámí Véda Mantra és meditáció című könyvének bevezetőjében többek között ezt írta: „…a meditáció az ima sűrített, mély és intenzív formája, éspedig nem emberközpontú, hanem istenközpontú imádság”.[2]

A Himalájai tradíció imáival a Himalájai tradíció gurujai iránti tiszteletet is kifejezzük, és a segítségüket kérjük a gyakorlásunk, a szádhanánk elmélyítéséhez. Eme imák egyetemesek, korántsem igénylik, hogy a saját kultúránkat és vallásunkat sutba vágjuk. Csupán némelyikükben szerepelnek a hindu hagyományhoz tartozó istenalakok, illetve istennevek, de azok is úgy, hogy nyilvánvalóvá válik, hogy akárhányféleképpen is nevezzék Őt az emberek, a Legfelsőbb, a Végtelen, az Isten valójában egy, még ha számtalan aspektuson és formán keresztül is nyilvánul meg.

A reggeli és esti imák nem pusztán imák, többségükben invokációk, s mantrák is, amelyek jóval erőteljesebbek, és átfogóbb jelentéssel rendelkeznek szanszkrit nyelven (a szanszkrit nyelv sajátosságaiból adódóan), mint más nyelveken. Szvámí Véda egyértelművé tette, hogy nincs olyan emberi lény a Földön, aki úgy le tudná fordítani a Védákat, hogy annak teljes jelentéstartalmát visszaadja.[3] Ez érvényes a szanszkrit nyelv egészére és a reggeli és esti imákra is.

Könnyen előfordulhat, hogy eme imák éneklése, recitálása csupán külsődlegessé válik, nem jár belső átéléssel, s mivel nem vagyunk jelen bennük, az elmélyülést sem segítik. Akkor van igazán jótékony hatása az imák éneklésének, ha átérezzük általuk a spirituális értékek keresését, az irántuk való elkötelezettséget, saját magunk hétköznapi tudatszintről való felemelésének szándékát, és egyben a figyelmünk összeszedettségét is elősegítik.

Akkor tudunk ráhangolódni a Tradíció imáira, hogyha legalább részben fel tudjuk fogni, illetve át tudjuk élni azok jelentését. Amennyiben ez a jelentés, ez a tartalom olyan képekbe, olyan szimbólumokba van sűrítve, amelyeket viszonylag könnyen el tudunk képzelni, a figyelmünk és az érzelmi átélésünk energiái is támogatják a szavak erejét, jelen tudunk lenni, és jobban megérint és átitat az ima erőtere. Ezért jól tesszük, ha a szanszkrit imák recitálása, éneklése során, legalább részben felidézzük azok mélyebb jelentéstartamát. Ezt kívánjuk elősegíteni azzal, hogy a reggeli és esti imák viszonylag egyszerűbb, szabadabb, könnyebben megragadható, rímbe szedett fordítását is megadjuk.

 

 

[1] Pandit Hari Shankar Dabral: Alapok (Oktatói kézikönyv első szint 14. oldal utolsó bekezdés, 15. oldal első bekezdés)
[2] Szvámí Véda Bháratí Mantra és Meditáció című könyvének Szvámí Ráma által írt bevezetője (37. oldal utolsó előtti bekezdés)
[3] Szvámí Véda Bháratí: Spiritualitás a gyakorlati életben (199. oldal 2. bekezdés)

Himalájai Jóga Tradíció

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

* Copy This Password *

* Type Or Paste Password Here *

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Az ima szerepe a Tradícióban

| Himalájai Jóga Tradíció
0