Az elme öt állapota

T. K. V. Desikachar magyarázata szerint öt kategóriába sorolhatjuk az elme működését.

A régi bölcsek az elme különféle állapotainak felismerésén keresztül próbálták megérteni annak működését, írja T. K. V. Desikachar. Vyasa Patanjali Jóga szútráihoz írott magyarázatában tér ki erre az öt kategóriára. Valószínűleg már mindannyian megtapasztaltuk elménk ezen állapotait, hiszen folyamatosan ezek között ingadozunk. A jóga gyakorlása azonban segít bennünket, hogy időnk nagy részét az általunk kívánatosnak talált elmeállapotban tölthessük.

KSIPTA

Az elme állapotának ezen alacsony szintjén az ember nagyon zavarodott, nem képes gondolkozni, figyelni, vagy csendben maradni. “Mintha egy majom ugrándozna össze-vissza,” mondja Desikachar. “Hiába adsz neki akár egy gyémántot is, azt sem fogja tudni mi az.”

MUDHA

Ebben az állapotban semmilyen információ nem ér el az agyba. Az elme tompa és közömbös. Ilyen például ha valaki a kulcsával a kezében áll és azon gondolkodik, hol is lehet a kulcsa.

VIKSIPTA

Itt az elme ugyan befogadja az információt, de képtelen feldolgozni. Zavarodottan kavarog, miközben ehhez hasonló belső párbeszédet folytat: “ Mindent meg akarok csinálni, mégsem tudok mindent megcsinálni. Ezt tegyem inkább vagy azt?”

EKAGRA

Ebben az állapotban az elme el van lazulva, viszont nem álmatag. Az egyén kész arra, hogy fókuszáljon és odafigyeljen valamire, ez a meditáció előszobája. Egy jó jóga óra az ellazított figyelem ezen állapotába tudja hozni az elmét.

NIRODHA

Itt az elmét nem háborgatják a kavargó gondolatok, teljesen el tud merülni a figyelem fókuszában lévő tárgyon. Meditáció közben van agyunk ebben az állapotban, vagy ha teljesen elmerülünk egy tevékenységben.

Eredeti szöveg: Carol Krucoff

Forrás: Yoga Journal