Az astanga jóga Fibonacci sorozata

A jóga egy. Patandzsali definíciója szerint az az állapot, amikor az elménkben felmerülő gondolathullámok már nem szennyezik be a tudat tisztaságát. Ezt a tömör, de teljes magyarázatot a Jóga-szútrák legelején, már a második szútrában megkapjuk, így ha tapasztalt, bölcs meditálók vagyunk, akkor előfordulhat, hogy ennyi elég is, hogy elérjük a jóga tökéletes állapotát, és le is tehetjük a könyvet.

Patandzsali viszont a kevésbé polírozott hallgatóságra is gondolt, ezért a továbbiakban gyakorlati szemszögből  írja körül a teendőinket, és így lesz egyből kettő. A két feladat pedig az abhjásza és a vairágja, azaz a kitartó, hittel és odaadással teli gyakorlás (abhjásza) anélkül, hogy ragaszkodnánk vagy vágynánk a tetteink eredményeire (vairágja). Ismét, ha már rendelkezünk egy erős alapokon nyugvó szádhanával, amelybe a tanácsot megfogadva integráljuk ezt a kettős hozzáállást, akkor attól függően, hogy mekkora intenzitással végezzük a gyakorlatokat, előbb-utóbb a legelső definíció is megnyivánul előttünk.

A legnagyobb szerencsénkre azonban a mester itt sem állt meg, nem feledkezett meg azokról, akik bár hallottak már ezt-azt a jógáról, de még nincs rendszeres gyakorlásuk. Számukra folytatja a művet, és felsorolja a szóba jöhető gyakorlatokat és céljukat. Egyértelművé teszi, hogy a legelső teendő a szenvedések okainak kitisztítása, amelyek máskülönben elterelnék a figyelmüket a valósgról. Ehhez tovább bővítve a teendőket a krijá jógát, azaz a tisztító cselekedetek jógáját ismerteti. Ennek már három eleme van: a tapasz, a szvádhjája és az Ísvara pranidhána. Érezhetjük, hogy egyre konkrétabb feladatokat javasol Patandzsali, éppen ezért újabb fejezetet is nyit a könyvében, amelynek a Szádhana Pádaha (elkötelezett gyakorlatok fejezete) címet adja. A krijá jóga célja tehát tisztítás, méghozzá durva szinten, annak érdekében, hogy felkészüljünk a meditációra, így ott már csak a mélyebben gyökerező klésákkal kelljen foglalkoznunk, amelyek más módszerekkel nem távolíthatók el.

A három teendő tehát: tapasz, szvádhjája és Ísvara pranidhána. A tapasz hőtermeléssel járó lemondó cselekedet. Hatására megtisztulnak az érzékszerveink, így fokozatosan eltávolodunk a tudatlanságtól, és illúziók helyett a valóságot szemléljük. Ebben a kontextusban ezért a tapasz az érzékek, a test és az elme feletti tökéletes uralomként is értelmezhető.

A szvádhája önrefelexiót jelent, tökéletessége Patandzsali szerint az Ista dévatánkkal való közvetlen kapcsolatot eredményez, ami a saját világnézetünknek megfelelően jelentheti a hitünk szerinti Istennel kialakuló bensőséges kapcsolatot vagy a bennünk és mindenben rejlő isteniség felfedezését. Ehhez folyamatosan vizsgálnunk kell a gondolathullámainkat és sorsunkat, valamint megfigyelni, hogy hogyan befolyásolják a beidegződéseink és a tapasztalataink az aktuális cselekedeteinket. A kitartó gyakorlás eredményeképpen idővel képessé válunk automatikus reakció helyett a történések mélyére látni, és tudatosan azt az utat választani, amely az igazság felé vezet.

A tisztító cselekvés jógájának harmadik eleme az Ísvara pranidhána, azaz odaadás a magasabb igazság felé. Patandzsali szerint némi hit nélkül nehéz messzire jutni a jóga útján, hiszen ha nem bízunk benne, hogy a szenvedések megszüntethetők, és túl minden illúzión, amelyet a világ elénk tár létezik az igazság, amelyet megfelelő úton haladva meg is pillanthatunk, akkor el sem kezdenénk keresni. Pontosan a hitnek ez az aprócska magja a belépő az Ísvara pranidhánához, amely rendkívül bensőséges és személyes gyakorlat és kapcsolat, ezért lehetetlen egyértelmű receptet adni hozzá. Az Ísvara pranidhána hatalmas segítség a vairágja megvalósításában is, hiszen a gyakorlásunk (abhjásza) eredményeit felajánlhatjuk a legvégső igazságnak, így elérve a krijá jóga tökéletességét.

Előfordulhat, hogy ezt a részletes magyarázatot sem tartjuk elegendőnek a gyakorlás megkezdéséhez, így Patandzsali még nem most hagy minket magunkra. Tovább részletezi a krijá jógát, és a három alappillére mellé öt konkrét gyakorlatot is ajánl. Ezek pedig a jama, a nijama, az ászana, a pránájáma és a pratjáhára, azaz az astanga jóga első öt ága. Mindezeket pedig lemondással, önreflexióval és odaadással kell gyakorolni annak érdekében, hogy felkészüljünk a meditáció további tisztító hatására.

Ismerünk-e olyan hőt termelő tisztító gyakorlást, amelyet végig befelé figyelve az eredményekhez nem ragaszkodva ajánlott végezni? Ha szerencsések vagyunk, itt már felvehetjük a fonalat, és közvetlenül hozzáfűzhetjük a szádhanánkat Patandzsali láncolatához. Ha viszont azt érezzük, hogy a szenvedések alapvető forrása, a tudatlanság még hosszú idő után sem csökken az életünkben, akkor is hasonlóan szerencsénk van, hiszen csak meg kell vizsgálnunk, hogy a krijá jóga mindhárom elemét beépítettük-e a gyakorlásunkba, és ha nem, akkor tudjuk, mi a teendő.