Astanga ikonok: Chuck Miller

Mikor találkoztál először Gurujivel, és hogyan lettél a tanítványa?

Vermontban éltem, és ott jógáztam egyedül hosszú időn keresztül. Egy kicsit ki voltam ábrándulva a gyakorlásból és szerettem volna újra felfedezni. Két éven keresztül autóval utazgattam Észak-Amerikában, míg egyszer a kocsim lerobbant San Fransiscoban, ahol találkoztam egy ismerősömmel aki David Williams-nél tanult Hawaiion, és mesélt erről az indiai emberről aki Amerikába jött oktatni nem messze attól a helytől, ahol éppen tartózkodtunk.

Nem nagyon keltette fel az érdeklődésemet. Volt egy kis könyvem B.K.S. Iyengar Jóga új megvilágításban c. műve, aminek a segítségével gyakoroltam, és amellyel nagyon meg voltam elégedve, akkoriban a könyv végén található tanulmányokkal dolgoztam. De az ismerősöm tovább noszogatott: – Ezt mindenképpen meg kell nézned. Ez az ember ugyanannál tanult, mint B.K.S Iyengar (T. Krishnamacharya).

Ez végre felkeltette az érdeklődésemet. Krishnamacharyát sokra tartottam, és bárkit aki jelen volt vele azokban az időkben, azt meg kellett néznem magamnak. Azonban ahhoz még mindig nem voltam eléggé felvillanyozva, hogy 200 dollárt költsek az eseményre – ugyanis ennyibe került akkor a hat hetes tanfolyam.
Ahogy kint aludtam a szabadban egy hegyen telihold éjszakáján egy nappal azelőtt, hogy Guruji elkezdett volna oktatni, megjelent egy kép előttem egy sötét bőrű, kopasz, kissé gömbölyded emberről, aki mosolyogva mondta: – Gyere és nézz, gyere le és nézd meg.

Másnap lesétáltam a hegyről és ő éppen akkor fejezte be a második sorozat oktatását. Ott állt az ajtóban, hatalmas mosollyal az arcán ahogy a diákoktól búcsúzott, akik közül néhányukat már egy ideje ismert, hiszen ez már azt hiszem a harmadik útja volt Amerikába.

És akkor meglátott engem. Sok új diák volt, hiszen ez volt az első nap, de engem megszólított:
– Ó, te új diák!
Én pedig egy kissé öntelten közöltem vele, hogy nem vagyok új diák, mivel már 8 éve gyakorlom a jógát.
– Ki tanít? -kérdezte.
– Könyv – válaszoltam, -könyvből tanulok.
Erre felnevetett. Szerinte ez nagyon vicces volt.
– Milyen könyv?
– Jóga új megvilágításban – feleltem.

Fogalmam sem volt a történetükről, és semmi másról sem. Nagyon szórakoztatónak találta az egészet, és B.K.S Iyengar diákjaként nevezett el. Azt mondta, hogy az első nap csak üljek le, és figyeljek – csak úgy, mint a látomásomban.
Szóval én csak ültem és figyeltem, és csakhamar ráeszméltem arra, hogy ahogy én gyakoroltam addig az egy teljesen más szint volt mint ami abban a szobában történt, mert az egészen rendkívüli, és rengeteget kell még tanulnom. Másnap már semmi problémám nem volt azzal, hogy visszamenjek, és kifizessem azt a 200 dollárt.

Mi volt az első benyomásod Gurujiről?

Az első benyomásom Gurujival kapcsolatban az volt, amikor 1980-ban Fairfaxban megláttam az ajtóban állni két órája között, hatalmas mosollyal az arcán. Nagyon erős energiája volt, egyszerre volt vicces, olyan humoros és kedves – izgatott voltam. Amikor láttam, ahogy elkezd tanítani, ugyanez az érzésem volt vele kapcsolatban. Voltak elvárásai, ugyanakkor poénkodott, és megnevettette az embereket. Humort vitt ebbe a nagyon mély és komoly gyakorlásba.

Beszéljünk most arról, hogy az astanga jóga nem kizárólag fizikai gyakorlás, valamint az astanga jóga rejtett tulajdonságairól.

Ahogy az első nap ott ültem és figyeltem a padon, az volt az első benyomásom, hogy ez egy nagyon erőteljes fizikai gyakorlás. Volt ott pár fickó a szoba hátsó részében, akik ezt a teljesen lehetetlen és képtelen kiemelést és hátraugrást csinálták, amire Guruji kérte őket. Kiemelték magukat kézenállásba, azt megtartották, majd nagyon lassan és teljes kontrollal ereszkedtek le a következő pózba. Gary Lopedota és Stan Hafner volt az a két fickó.
Én nem ezt kerestem a jógában. Én a jógában nem a gimnasztikát, és az erős fizikai megterhelést kerestem. Sokkal jobban érdekelt a filozófia. Ez volt az ami a jógázáshoz vezetett engem legelőször, hiszen tudomásom szerint a jóga sokkal inkább spirituális gyakorlás. Mindenesetre volt valami abban, ahogy láttam Gurujit tanítani ami megfogott, és amitől éreztem, hogy nem csak fizikai gyakorlásról van szó. Igen tényleg nagyon fizikális, de annál sokkal több minden történik közben. Nem hiszem, hogy akkor tisztában voltam azzal, hogy ez pontosan mit takart és miért van így, de valahogy megéreztem Guruji tudásának mélységét. Egy olyan emberrel egy teremben lenni, aki ennyire elmerült a jógában – érezhető volt rajta – olyannal, aki mind tanulmányozta, mind gyakorolta a jógát, nagyon érdekes volt számomra. Azelőtt néhány könyv, nyugati tanár és nagyon sok önálló gyakorlás volt az amiből merítettem.

Az elején azt gondoltad, hogy egy erős fizikai gyakorlásról van szó, ami egy kissé elkedvtelenített téged. Elmesélnéd, hogy hogyan kezdted el megérteni a gyakorlás finomabb, mélyebb, rejtettebb rétegeit? 

Bárki, aki megnézi az astanga gyakorlókat, az egy nagyon erőteljes fizikai gyakorlást lát, ahogy az velem az első nap történt. Amikor másnap visszamentem és kifizettem a pénzt, úgy éreztem a farkasok közé dobtak. A teljes első sorozatot megcsináltam a legelső napon, amit akkor teszel ha vezetett órával kezded, ellentétben azokkal akik Mysore stílusú órára mennek először. Nagyon erőteljes.

Előtte utazgattam, így munkát kellett találnom a környéken ahhoz, hogy ott maradhassak. Ahogy mentem haza az első nap, megláttam egy ház mellett egy halom zsindelyt. Megálltam és megkérdeztem a munkásokat, hogy van e szükség segítségre a ház zsindelyezéséhez – amihez elég jól értettem, hiszen ács voltam. Beleegyeztek, hogy felvesznek, és már másnap kilenckor kezdenem kellett, az első Gurujival való jógaórám után.

Elmentem másnap reggel hétre jógázni, nyolc harmincra már végeztem és úgy döntöttem hazamegyek, hogy egyek egy kis reggelit, és egy kicsit ledőljek, csak egy kis pihenőre. Délután egykor sikerült felkelnem! Meghaltam, teljesen kimerültem! Pánik tört rám, hiszen kellett az állás. Leszaladtam a hegyről de szerencsére az emberek nagyon rendesek voltak.
Elkezdtem dolgozni. Egész nap a tetőn voltam, a tűző napsütésben zsindelyeztem a házat este nyolcig, amikor hazamentem összeestem a fáradtságtól. Másnap reggel mentem le a jógaórára és ugyanaz történt. Hazamentem utána, hogy egy kicsit lepihenjek, és megint egykor keltem fel. Ez még három vagy négy napon keresztül így ment, amikor végre megtaláltam a ritmust és a lélegzetem. Fizikailag megterhelő volt.

Ez mit mond el a spirituális gyakorlásról? Úgy gondolom, hogy ez az elején még nem egyértelmű. Egy-két hét gyakorlás után megkérdeztem Gurujit a pránajámáról és a meditációról, mivel azokat magamtól már gyakoroltam korábban, mire ő elkezdett kuncogni, és ezzel azt a benyomást keltette bennem, hogy az időpocsékolás. Később hallottam David Williams tolmácsolását Guruji meditációról alkotott véleményéről. David lefordította amit Guruji mondott a meditációról, az “őrült figyelem”-ről, hogy az emberek amit meditáció címszó alatt csinálnak az tulajdonképpen őrül figyelem. Egyet kellett ezzel értenem. Nagy kihívás volt számomra, hogy egy helyben üljek, fizikailag igénybe vett, mentálisan lehetetlen volt. Guruji azt üzente ezzel, hogy csak csináljam a fizikai gyakorlást egy ideig.

És én kipróbáltam ezt, elköteleztem magam a fizikai gyakorlás mellett. Megtanultam az elsőt (sorozatot), majd egy hónap múlva a másodikat. Aztán hazamentem, és egyedül gyakoroltam két évig. Kb. öt év elteltével lehetőségem volt egy helyi templomban megtartott meditáción részt venni. Nem igazán ültem egy helyben azóta. Csodálatos volt számomra, hogy egy helyben, csöndben tudtam ülni, megvolt a kényelem és az erő a testemben ahhoz, hogy csak nyugodtan üljek, hogy a testemben áramló energia és lélegzet csatornái nyitottak és tiszták legyenek.

Ez egy teljesen új élmény volt. A meditáció elérhetővé vált számomra, oly módon, ahogy azelőtt nem. Megláttam az alapozásban a bölcsességet, és teljesen más érzéssel töltött el a Gurujivel való tanulás, mint az a jóga amit azelőtt gyakoroltam. Nagyon földhözragadt, mély gyökerekkel rendelkező és erő-központú gyakorlás; olyan tedd-a-két-lábad-a-földre, hogy egyedül állj meg és csináld a gyakorlásodat. Ezen a tapasztalaton keresztül a jóga mélyebb aspektusait meg lehet élni.

Nem gondolom, hogy ez egy olyan jelenség, ami automatikusan kibontakozik a diákok számára. Előfordulhat, hogy a gyakorlásból csak azt a bizonyos dolgot veszed ki, amit kitaláltál – például, hogy erősebb vagy lazább szeretnél lenni – és csak ezért csinálod. Fókuszálhatsz erre, és megtapasztalhatod csak ezt a részét, de az nagy kár lenne. Én nem ezekre a dolgokra voltam kíváncsi. Nem is az érdekelt, hogy erős és hajlékony legyek, vagy hogy furcsa pozitúrákba csavarjam magam. Engem a jóga filozófiája érdekelt igazán, amit az erőteljes fizikai gyakorlás csak kiemelt, megerősített.

Volt valami amit egy idő után a gyakorlás fedett fel előtted? Vagy a mélyebb megértés a filozófiai tanulmányok és az indiai utazások eredménye volt?

Egy idő után megtanulod, hogy a gyakorlásban benne van a bölcsesség, ha odafigyelsz. A kulcs abban van, hogy megtanulj figyelni. A gyakorlás formája és rendszere magába foglalja a tanítást. Úgy gondolom, hogyha kellő figyelmet fordítasz rá, ha a felszín alá tekintesz és felteszed a kérdéseket, hogy miért azzal kezdjük amivel, -mit csinálunk először, -mi következik azután, -hogyan kapcsolódik az egyik dolog a másikhoz a sorozatban? Benne van az ismeret ami tanít. Megtanulod, hogy az egyik póz hogyan tanít meg a másikra. Kívülről dolgozol befelé. Tulajdonképpen kitisztítod az utat, a fizikai blokkokat a testedben, amelyek összefüggésben állnak az elme blokkjaival.

A jóga filozófiájának tanítása szerint, ez egy tisztító, felszabadító folyamat, Guruji is többször mondogatta: – Ez nem fizikai gyakorlás, ez mentális gyakorlás.

Beszélt a nádik megtisztításáról, amelyeken keresztül az energia áramlik. Tényleg azt érzem – lehet hogy nem csupán az astanga jóga sajátossága, lehet hogy valamennyi jóga stílus rendelkezik ezzel a tisztító tulajdonsággal – hogy Guruji rendszere szisztematikusan és rendszerbe foglalva végzi ezt el, egy olyan sorozaton keresztül, amely nekünk lett kitalálva, azzal szemben mintha jóga pózokat végeznénk találomra egymás után. Ez szerintem nagyon nehéz. Nehéz az, hogy ne legyünk elfogultak, és alakítsunk ki olyan gyakorlást, ahol azt csinálsz amit szeretnél, vagy amit a tanár ír elő éppen. Nehéz, hogy ne olyan sorozatot gyakoroljunk, amelyben a számunkra kedves pózok élveznek előnyt, míg a kellemetleneket elkerüljük. Itt adott a sorozat, és tetszik vagy sem, meg fogod csinálni a Návászanát, a Maricsiászana D-t, a Dzsanusirsászana C-t és a Szupta Kurmászanát. Van abban valami, hogy olyan pózokba teszed bele magad, amely olyan kihívást jelent számodra, amit normális esetben nem tapasztalnál.

Emlékszem, amikor először néztem ahogyan a sorozatot gyakorolják, és láttam a Dzsanusirsászana C-t, biztos voltam benne, hogy én azt az életben nem fogom tudni megcsinálni. Lehetetlennek tűnt számomra. Kukkutászanával kapcsolatban is meg voltam győződve, hogy szó szerint soha ebben az életben nem fogom azt a pózt megcsinálni, de csupán néhány hét múlva már gyakoroltam. Hatalmas megtapasztalás annak a felismerése, hogy a korlátok amiket felállítasz magadban, csak a fejedben létezik, ezért nagyon óvatosan kell bánnunk azzal, hogy milyen határokat szabunk magunknak. Elképesztő, hogy ez a jelenség mennyire uralkodó a társadalmunkban.

Mit gondolsz Guruji mennyire motiválja az embereket abban, hogy túljussanak a korlátaikkal kapcsolatos előítéleteiken?

Guruji óriási és nagyszerű abban, hogy átlendítse az embert azon a határon amit felállított magának. Ez elég ijesztő tud lenni néha. Többször láttam ahogy a pánik és a terror kiül az emberek arcára, de láttam számtalan áttörést is. Tanárként – már 13 éve tanítok – Gurujit nézni fantasztikus. Nem érzem elég magabiztosnak magam ahhoz, hogy azt csináljam amit ő. Több mint 60 év tapasztalattal rendelkezik tanárként – látott már rengeteg féle testfelépítést, számtalan testet segített át ezen a gyakorlatsoron – így azt érzem nekem ennél sokkal visszafogottabbnak kell lennem. Láttam ahogy lótuszba tesz embereket, majd garbha pindászanába és kukkutászanába, úgy hogy azelőtt nem gondoltam volna hogy lehetséges. Olyan dolgot kapnak ezzel a gyakorlók ami nagyszerű, amit aztán magukkal visznek, és amiből kialakul a gyakorlással szembeni tisztelet és szeretet, ami egyébként az ilyen sikerekből tud létrejönni. Nagyon érdekes.

Mik a napi gyakorlásban rejlő kihívások és előnyök?

Ahogy már korábban is mondtam, amikor legelőször néztem, az astanga jóga gimnasztikusnak és akrobatikusnak tűnt kívülről, és szerintem sok embert ez az oldala fogja meg, a gyakorlás ereje és extremitása. Néhány embert a bizarrság a bizarrságért magáért vonzza. Néhány ember csak azért szeretne furcsa pózokat csinálni mert jól néz ki, vagy mert különleges. Szerintem ez a gyakorlásban rejlő veszély és kihívás.
Sok ember, talán leginkább a nyugati kultúrára jellemzően – talán Amerikára még jellemzőbben mint máshol – túlhajszolják magukat, és nincsenek kapcsolatban a saját testükkel. Ez egy nagyon erős gyakorlás. Ahhoz hogy végigcsináld, a gyakorlással előbb utóbb szembekerülsz azzal amit meg kell látnod. Meglátod önmagad. Meglátod az agressziód ha agresszív vagy. Sok ember azonban ezt inkább figyelmen kívül hagyja, és tovább hajszolja magát.

Személy szerint ezt látom a gyakorlásban rejlő kihívásként és veszélyként – kihívás, hogy ne hajszoljuk bele magunkat, ne túlozzuk el. Ez egy érzékeny téma. Vitakeltő tulajdonképpen. A kihívás ugyanis fontos – fontos hogy folyamatosan legyen az életünkben kihívás – de meg kell tanulnunk, hogyan legyünk tudatosak és előrelátók azzal kapcsolatban, hogy milyen elvárásokat állítunk fel magunknak.
Ha időt adsz magadnak arra, hogy megcsináld Guruji 1-5%-os teóriáját – 95% gyakorlás 5% elmélet, vagy 99% gyakorlás 1 % elmélet, mindkét módot hallottam már – ha megteszed, hogy 1 vagy 5%-ot az elméletbe fektetsz és tanulmányozod az astanga jóga nyolc ágát, az segít abban, hogy a gyakorlás még jobban kibontakozzon számodra. A legalsó szint a Jáma – az első Anga, az első ág. Az első Jáma az Ahimsza – nem-ártás, erőszakmentesség. Szerintem nagyon fontos, hogy végül is vagy kapcsolatba kerülünk önmagunkkal, vagy elpusztítjuk önmagunkat. És ez igaz az egész emberiségre vetítve is, hogy meg kell tanulnunk figyelni.

Úgy vélem a gyakorlás maga egy jó hasonlat egyéni és kollektív szinten is. Ezt tekintem az egyik legnagyobb előnyének is. Olyan sok sérelem ered abból, hogy az emberek meg akarják változtatni egymást, de ez a folyamat esélyt ad neked arra, hogy dolgozz magadon és változz, szembe kerülj önmagaddal, az agresszióddal, és lásd hogyan bánsz önmagaddal. Ez pedig hatással lesz arra, ahogyan másokkal bánsz. Ez szükségszerűen következik a gyakorlásból. Szembe fogsz vele találkozni, meg fog találni.

Szóval azt mondod, hogy a fizikai gyakorlás magába rejti a jámák és nijámák alapjait?

Igen, szerintem a fizikai gyakorlás tényleg magában rejti a jámák és nijámák alapjait. Ez egy briliánsan megalkotott rendszer. Ismerve más jóga stílusokat, nem igazán ismerek olyat, ami ennyire kifinomult lenne mint ez. Vannak más szuper módszerek, és gyakorlatok amelyeket az emberek végeznek, de van valami abban a mintában, hogy itt egy sorozatról van szó. Hiszen az astanga jóga sorozatokból áll – első, második, harmadik stb. Aztán ott van a vinyásza, amelyet Guruji úgy ír le mint légzés/mozgás rendszere – ekam, dve, trini, belégzés/kilégzés, mozdulathoz kapcsolódó lélegzetvétel – és a nyolc ág. Összeadod ezt a három dolgot: a gyakorlást, ami maga a sorozat és a rendszer; a vinyászát amit az elmondása szerint egyenként sajátítasz el, mármint komolyan, az a vinyásza, hogy lépésről lépésre haladsz valahonnan valahova máshova, a légzés és mozgás összekapcsolásával; és a harmadik, Patandzsali filozófiája, a nyolc ág, vagy a Bhagavad Gita. Nagyon ősi tudomány – nem modern egyáltalán.

Szerintem ez a rendszer úgy lett megalkotva, hogy megmutassa a filozófiát. Szamasztitivel kezdődik – egyenes, nyugodt állással, hogy megérkezz önmagadba, lecsendesítsd az elméd, köszönetet mondj, megidézd és felismerd a tanítást a gyakorlásban – ezzel indul az óra. Aztán a sorozat a napüdvözletekkel veszi kezdetét, majd néhány alapvető álló póz következik, amelyek kívülről dolgoznak befelé – erőteljes fizikai mozgás, amelyek elég biztonságosak: a talpaid a talajon vannak, megtanulod, hogy rajtuk keresztül “gyökeret eressz” a földbe, és megerősíted a lábaidat, ami nagyon fontos lesz a gyakorlásban. Ezek a folyamatok mind megtanítanak valamire: rejlik valami ezekben a mintákban amelyek gyakorlás során tárulnak fel, a fizikai gyakorlás során, majd később a pránajáma és a meditáció alkalmával. A fizikai gyakorlás során megtanuljuk, hogyan bánjunk magunkkal, ami fontos ahhoz, hogy továbbmenjünk a finomabb, mélyebb gyakorlás felé.

Fontos, hogy szembenézz önmagaddal, és megismerd hogyan tudsz dolgozni a testeddel ahhoz, hogy elkezdhesd az áthatóbb munkát a légzéssel. De arra a diáknak meg kell érnie, mérlegelnie kell a gyakorlás során kapott visszajelzéseket. A gyakorlással szembekerülni nagyon lényeges olyan értelemben, hogy szükség van a kihívásokra, meg kell találnunk az utunkat, meg kell tisztítani az utat, el kell mélyülnünk magunkban – és ha megértettük, hogy kik vagyunk, akkor legyünk önmagunk, és maradjunk igazak ahhoz akik vagyunk ebben a világban. A gyakorlás próbára fog tenni. Meg tudod őrizni a nyugalmad Utthita Haszta Pádángustáászanában, vagy a Dzsanusirszászana C-ben, vagy bármi más közben amit az élet eléd hoz? Próbára fog tenni, hogy meg tudjuk-e őrizni az egyensúlyunkat és a nyugalmunkat a nagy viharok közepette. Szerintem ezt a gyakorlás mind magába rejti.

Tudnál esetleg mesélni arról, hogy milyen volt Mysoreban gyakorolni azokban a régi időkben?

Érdekes visszagondolni az első Indai utamra, ami 1983-ban volt. Októberben mentem. Körülbelül 12-25 nyugati diák volt ott. Volt egy nagyobb indiai diákokból álló csoportja, akik reggel hat harmincig gyakoroltak, és a nyugati diákok utánuk következtek. Érdekes módon, nem volt annyira más. Guruji ott ült a zsámolyán, néha-néha elaludt, de mindig akkor ébredt fel, amikor nem akartad – pont akkor volt ott és tett bele a pózba amikor nem szeretted volna. És ez ma is pontosan így van. Csodálatos hogy hogyan tudja belőni ezt, hogyan szimatolja ki.
Sokkal több időnk volt Gurujivel lenni akkoriban. Az egész családja ott lakott abban a házban Lakshmipuramban, és nem dolgozott olyan sokat. Fantasztikus, hogy mennyit dolgozik most idős kora ellenére – megdöbbentő. Én csupán három órát tanítok reggelente és teljesen kifáradok. Ő viszont hat-hét órákat dolgozik a forgalmasabb napokon, és már nyolcvanhat éves – ettől megáll az eszem!
Óra után Guruji felment az emeletre az asztalához ült, és a kedvenc újságjait olvasgatta. Mi mindig felmentünk elköszönni tőle, sokszor beszélgetés alakult ki – csak úgy együtt voltunk – ami legtöbbször órákig is eltartott.

Beszélgettetek a jóga filozófiájáról?

Guruji mindig örömmel beszélgetett bármiről amiről az emberek beszélni szerettek volna. Ha volt valaki, aki a jóga filozófiájáról kezdett társalgást, attól teljesen felvillanyozódott, imádta. Ha az ember általános dolgokról kezdett beszélni, abba egy idő után beleunt. Nem kellett sok ahhoz, hogy a jógafilozófiáról kezdjen mesélni. Ha úgy látta, hogy egy kis érdeklődést is mutatsz iránta, akkor csak mondta és mondta.. elhadart szankszrittül slókákat, majd tört angolsággal azok fordításait, amelyekhez idő kellett, hogy átjöjjön.

A tanítással kapcsolatban, illetve hogy az is egy fajta jógagyakorlás lenne a következő kérdésem. Guruji már nem gyakorolja az ászanákat. Ennek ellenére még mindig nagy jógaagykorlónak látod?

Tisztán látszik abból ahogy Guruji tanít, hogy ő maga is jógagyakorló a mai napig. Az, amit minden reggel megcsinál, az nagyon megterhelő fizikailag, hiszen rengeteg erőt kíván meg. Leül a földre, majd feláll, majd ismét leül, hajolgat, és az embereket pózokba igazítja… Igen, szerintem még mindig kapcsolatban áll a jógagyakorlással. Ez számára soha nem szakadt meg. Egész életében, folyamatosan tanított. Szerintem nem hagyott ki egy-két hétnél többet az elmúlt hatvan év alatt.

Tartott egy hónap szünetet amikor Amma meghalt, és akkor láthatóan nagyon megöregedett. Úgy látom, hogy amikor nem tanít, akkor sokkal jobban látszik rajta a kor, és minél előbb vissza akar térni az oktatáshoz.

Amikor elutazik valahova oktatni, és leszáll a gépről, sokkal öregebbnek néz ki. De amint eljut a jógaterembe, 10 éveket fiatalodik. Nagyon jól néz ki most. Csodálatra méltó, hogy milyen keveset változott, és mennyire jól néz ki! Már négy éve nem láttam, és nem változott sokat azóta.

Hogyan jellemeznéd Gurujit, mint tanárt?

Az egyik legnagyobb erőssége Gurujinek mint tanárnak az az, hogy nyilvánvalóan elhivatott jógagyakorló. Krishnamacharyával gyakorolt és kapta a feladatokat, és mindeközben tudós is volt, ami szerintem egyedi a maga nemében. Nagyon sok ember vagy csak jógagyakorló, vagy csak tudós. Guruji pedig mind a kettő egyben, és ezt együtt hozza magával a terembe. Megtestesíti a jógatanítást, a filozófiát, az életmódot, úgy mint magát a gyakorlást is.
Tanárként az egyik legnagyszerűbb dolog Gurujiben az, hogy értelmet visz az ősi indiai tanítás tradíciójába és erejébe – kapcsolatban áll a jógatanításokkal, amelyek régre nyúlnak vissza. Szerintem ez őt mindig foglalkoztatta, és mélyen megtapasztalta, mindamellett, hogy a fizikai ászana gyakorlást is mélyen megtapasztalta, és úgy gondolja, hogy ott kell a munkát elvégeznünk. Élvezetessé teszi mindamellett, hogy elvárásai vannak, és szoros kötelékben áll a tradícióval. Nagyon erőteljes. Rendelkezik a Guru energiával: ami olyan hogy: Bumm! -Csináld! És csinálod a legjobb tudásos szerint, beleadsz mindent. És aztán megnevettet! Szerintem ez óriási. Tanárként számomra kihívást jelent, hogy ezt a fajta egyensúlyt megtaláljam.

Alá tudnád támasztani az előbb elmondottakat egy esettel?

Félelmetes élmény volt számomra a negyedik sorozat első ászanáját, a múlabandászanát megtanulni. Mauiban voltam, nem emlékszem pontosan melyik évben, talán 1985, vagy 1987 volt – és gyakoroltuk a harmadik sorozatot, és belevitt minket abba a negyedik sorozatos pózba a harmadik sorozatot követően, ami felkészít a negyedik sorozatra, tudod hogy az jön. És biztos voltam benne, hogy a térdeim szét fognak menni. Biztos voltam benne, hogy nem leszek képes járni, ha megcsinálom azt a pózt, de ő nem visszakozott. Talán az volt az első alkalom, amikor ellen akartam neki állni.
-Én ezt nem csinálom – mondtam. -Meg fogok halni… ennek nagyon nem lesz jó vége….
És ő csak ült ott – nem engedett el – megfogta a sarkaimat, a lábát a térdeimre helyezte, és csak tolta a sarkaimat a föld felé. És rendben voltam! Teljesen jól ment, és ő jól tudta ezt és csak nevetett – én már nem emlékszem hogy én is nevettem-e, de együtt megcsináltuk.

Biztosan megkérdezted Gurujit az astanga rendszerének eredetét illetően. Adott ezzel kapcsolatban kielégítő választ?

Nem nem adott kielégítő választ. Amikor elkezdtem a gyakorlást, erről a könyvről volt szó sokszor, a Yoga Koruntáról, amit a kalkuttai könyvtárban fedezett fel Krisnamacharya, és hogy abból teremtették újjá ezt a gyakorlatot. Nem tudom sajnos, hogy mi van a Yoga Koruntában, hiszen és sose láttam. Töredékeket hallottam Gurujitől, bizonyos idézetet. Nagyon jó dolgok voltak benne. Örülnék ha elérhető lenne ez a könyv, de sajnos nem az.
Nem állítanám, hogy valaha megkaptam a várt választ Gurujitől. Számtalanszor megkérdeztem tőle, és egy kicsit homályos ez nekem. Egyértelmű, hogy az astanga jóga az egy ősi rendszer, ez tiszta. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy Patandzsali nyolc ága ősi? Minden bizonnyal. Mit tartalmazott a Yoga Korunta? Azt nem tudom. Nem tudtam rájönni, hogy a sorozatok, vagy a gyakorlás alapjai mint a vinyásza, vagy ászanák bizonyos csoportjai a Yoga Koruntából erednek-e. Ez mind csak találgatás a részemről, és tényleg nem tudom biztosan – ez rejtély marad.

Ennél a témánál maradva, szerinted Guruji személye nyomot hagyott a rendszeren függetlenül attól, hogy az honnan ered?

Nehéz megmondani, hogy Guruji személye nyomott hagyott e a rendszeren. Én sose találkoztam Krisnamacharyával. Guruji többször is elmondta, hogy Krisnamacharya meghagyta neki, hogy úgy tanítsa ezt a rendszert ahogy van, és ne változtasson rajta. Én úgy gondolom, hogy ő ennek megfelelően tette a dolgát. Nagyon nehéz megoldani, hogy tanárként ne hagyj lenyomatot azon amit oktatsz. Azt kell tanítanunk, amit igaznak vélünk. Szerintem azt csinálta, hogy azt amit Krisnamacharyától tanult – itt most csak találgatok – az gyakorolta, és a saját gyakorlásán keresztül amit igaznak lát a gyakorlásából és abból amit tanult a tanárától, azt tanítja nekünk. És ez az amit én is igyekszek csinálni.
Mindaz amit Gurujitől tanultam, azt gyakorlom, és mindaz amit a gyakorlásomból tanulok, azt adom tovább, azt tanítom. És ily módon természetesen mindannyian rányomjuk a saját személyiségünket arra amit tanítunk. Ezzel egy időben azonban, Guruji nagyon figyelt arra, hogy a rendszert tisztán tartsa, és azt adja tovább amit neki tanítottak. Azzal, hogy felvettük azokat a videókat vele (első és második sorozat) az volt a célunk, hogy megőrizzük azt ahogy tanít, mert nagyon sok ember beleteszi a saját személyiségét a tanításba. És ez egy idő után olyan lesz, mint a régi kínai telefonos játék – néhány generáció múlva már nem lesz az eredeti rendszerhez képest semmi hasonlóság, és az nagy kár lenne. Ezért úgy vélem, hogy legalább néhányunknak – ha nem is mindenkinek – felelőssége van abban, hogy megtartsuk a tanítást és úgy adjuk tovább, ahogy van. Ezt a folyamatot egyre erőteljesebben látom megvalósulni. Egy időben féltem attól, hogy el fog halványulni az erőfeszítés, de már az ellenkezőjét gondolom.

Szeretnélek Guruji örökségéről kérdezni, mit hagy maga után?

Az astanga jóga fejlődésével azt látjuk, hogy miután Guruji eltávozik, ez a folyamat megmarad. Örülök, hogy Sarath ennyire érdeklődő és lelkes a gyakorlással és a tanítással kapcsolatban. Szerintem folytatni is szeretné ezt majd. És ott van az a rengeteg tanár, akik már nagyon régóta gyakorolnak, akik szintén folytatni fogják a gyakorlást és a tanítást is. Ez egy nagyon pozitív dolog. Van egy jó tucat tanár, akik már több, mint 20 éve gyakorolnak vele (Gurujivel), akik folytatják majd a tanítást, és az ő tanítványaik száma is egyre csak nő. Hatalmas dolgok vannak folyamatban. Az, hogy a Jóga Málát lefordították, és ez a kötet amit készítesz mind csodálatos.

Szeretnél még valamit hozzáfűzni?

Az egész rendszert átvesszük úgy ahogy tanították, van egy bizonyos formája. Guruji nem mond sokat miközben tanít.
– Szamasztiti! -mondja. Majd következik a nyitómantra, és elkezdi számolni a napüdvözletet:
– Ekam belégzés, dvé kilégzés – és így tovább.
Megtanulod, hogy mindez mit jelent, de ezek csak kis darabkák az egészből, hatalmas űrt kell még betölteni.

Ami diákként és tanárként engem a legjobban érdekel, az az, hogy mik a legigazabb, leglényegibb, legfontosabb elemei a gyakorlásnak, ami igazán számít. És nyilvánvaló, hogy a légzés az egyik ilyen elem, az azzal kapcsolatos utasítás a fontos. Azt mondja: -Lélegezz! Lélegezz szabadon! Szabad légzés! Ne tartsd vissza a lélegzeted!
Számomra úgy tűnik, hogy ez az elsődleges amire a gyakorlás során fókuszálni kell, a légzés. Ha más nem is megy, csak összpontosíts a légzésedre, lélegezz hangosan, és hallgasd a saját lélegzeted.
Amikor valakit először tanítok mysore stílusú órán, mindig gyorsan betanítom a sorozatot, hogy magától tudja az illető, és biztos legyen benne, mert onnantól kezdve tud igazán a légzésére fókuszálni, és folyamatosan lélegezni. Ez az igazi elmegyakorlat: az elmédet edzed. Ez a dháraná, a hatodik anga az astanga rendszerének – a koncentráció: vidd a figyelmedet a légzésedre minden egyes alkalommal. Ezzel megtanulod tehát a meditáció alapjait: ahogy korábban is mondtam a gyakorlás magában rejti a tanítást. Tanulsz, és kifejleszted az erőt arra, hogy végül amikor leülsz meditálni, akkor képes legyél koncentrálni. Miközben lélegzel, próbatétel elé kerülsz: kibillentenek az egyensúlyodból, majd vissza kell szerezned az egyensúlyod, közben emlékezned kell, hogy a légzésedre koncentrálj. Minden benne van.
Néha több irányításra lett volna szükségem. Amikor a harmadik sorozatot tanultam, és a fejjel lefelé voltam a fejemen egyensúlyozva annyit hallottam tőle [Gurujitől], hogy -Csináld ezt meg azt. – és arra gondoltam, hogy vajon mi lehet az “ez” meg az “az”. Fogalmam sem volt. Szankszrittül mond valamit, amit még sose hallottam, majd mondja, hogy tedd a lábad oda. És a fejen állva azon tanakodsz, vajon mi lehet az “oda”. Van azonban valami abban a folyamatban hogy megtaláld azt a helyet, hiszen te találtad meg. Szerintem ez sokat ad az embereknek. Szóval le kell csökkenteni az utasításokat annyira, hogy ne legyen túl komplikált. Szerintem Guruji rengeteget tett azzal, hogy nem adott bonyolult iránymutatásokat.

Forrás: Guy Donahaye and Eddie Stern – Guruji

Fordítás: Gyulai Júlia