A megismerés formái: jóga és tudomány

Ahogyan „a jó tudós nagyon sokat tanulhat, elleshet a jó művésztől”, a jóga szemléletmódjának megismeréséből is sokat profitálhat pályája során a kutató. Míg a tudományos megismerésnek nem tárgya az egyéni szubjektum megismerése, sőt azt inkább kiküszöbölni igyekszik, addig a jógikus megismerés alapja az egyéni megtapasztalás. A látszólagos ellentmodás ellenére a két megismerési forma jópár tekintetben rímel egymásra, ezeket a párhuzamokat szeretném röviden és átfogóan bemutatni.

A „jóga” szó a szanszkrit „judzs” szótőből származik, aminek több jelentése van: „megfeszítés”, „iga”, „leigázás” „eggyé válás”. A jóga nem vallás (nincs különálló intézményrendszere, hierarchiája, dogmatikája), hanem tudatos, egyéni megtapasztaláson alapuló (ön)megismerési út, melyen bárki elindulhat. Bár különböző jóga iskolák, és rendszerek léteznek világszerte, mindeddig dogmáktól mentes tudott maradni.

„A jóga nem azt mutatja meg, hogy milyen a világ, hanem hogy hogyan lehet megismerni azt.” (Bhagavad Gítá)

A jógában a megismerő és a megismerendő egy és ugyanaz a személy, vagyis a jóga az egyén által, önmagán tiszta, éber tudattal végrehajtott megfigyelés, egyfajta „kísérlet”, ahol az egyén testi, érzelmi, tudati működéseinek tudatosítása, kiismerése, és uralása a cél. Haich Erzsébet, magyar jógini szerint: „Egyedül az szabad, aki uralja ösztöneit, s nem rabszolgája szenvedélyeinek, vágyainak és kívánságainak.” A jógában valamit uralni nem abból ered, hogy valamit csírájában el kell fojtani, vagy meg kell szűntetni. Itt arról van szó, hogy valamit először megtapasztalok, a megtapasztaláson keresztül megismerek, és kiismerek. S ennek a reális ismeretnek a birtokában már irányítani, akár felülbírálni is tudom, ha szükséges. A jógában ezért az „uralom” alapvetően nem valaminek az elfojtásból, visszaszorításából, hanem az egyén megtapasztalásából eredő tudatos megismerésből/felismerésből forrja ki magát.

A jógikus szemlélet központjában az „egyéni tudatosság” áll. A számkija jóga filozófia szerint az egyéni lélek az egyetemes lélekből ered, ezért eredendően tiszta. Földi élete során az egyéni lélek egyre inkább belebonyolódik az illúziók világába (maya), s egyre eltompultabbá, elvakultabbá válik. A jóga célja az illúziók világából történő megszabadulás, az egyén tudatra ébredése, és az egyéni lélek visszatalálása az eredendően tiszta forráshoz, az egyetemes lélekhez, lehetőleg még e földi létezés során.

Szemben a tudomány egyéni szubjektivitást visszaszorító törekvésével, a jóga úgy közelít e megismerési folyamathoz, hogy az csak  szubjektív lehet. A jóga abból indul ki, amit a tudomány éppen visszaszorítana. Minden észleletet befolyásol és mindenre kihat személyiségünk, testünk fiziológiás állapota, emocionális állapotunk, életünk felgyülemlett emlékeivel és benyomásaival. Pontosan ezért – a jóga szerint – először ezeket is meg kell ismerni, tudatosítani, és meg kell tanulni saját reális jelentőségük szerint rangsorolni őket. A jógikus megismerésben a kulcsszó a tudatosság. A jóga rendelkezik azon ”szellemi módszertannal”, amellyel az elme módszeresen fókuszálttá tehető. A 8 anga, vagyis a jóga nyolc lépcsőfoka erről szól.

1. Jáma

Az erkölcsi elvetések elve. Ezek az erkölcsi elvek minden ember számára javallottak.

Áhimszá – nem ártás, ártatlanság, ártástól való mentesség. Az „áhimszá” a jógában nem csak azt jelenti, hogy a külvilágban törekedni kell arra, hogy lehetőség szerint senkinek és semminek ne ártsunk, hanem a „ne árts” önmagunkra is vonatkozik. Önmagadnak se árts, negatív hozzáállással, gondolkodásmóddal, rossz beidegződésekkel, szokásokkal .

Ásztéja – nem lopás. A tudományos életre vonatkoztatva pl. egy ötletet nem eltulajdonítani, vagy nem meglopni egy-két munkatársat azzal, hogy nem vesszük bele a cikkbe, ha abban ő is dolgozott, stb.

Szatja – igazmondás, hazugságtól, rágalmazástól, mások által szentnek vélt dolgok (más vallások) pocskondiázásától való tartózkodás. Jógikus kutatóként: hamis adatokat  nem közlünk le, adatmasszázst nem lehet végezni. Más laborokat, kutatókat ne rágalmazz, mások munkáit ártó szándékkal ne becsméreld.

Brahmacsarja – önmegtartóztatás, mértékletesség mindenben, túlzások, szélsőségek elkerülése. Az aranyközépút követése az élet minden területén. Kutatóként például helyes és reális időbeosztással nem csak a szó szerint vett kutatásra szánni időt, hanem az azt követő regenerálódásra is. A munka ne menjen a pihenés rovására és fordítva, tudva azt, hogy a hosszú távú kutatói léthez mindkettőre egyaránt szükség van.

Aparigraha – nem ragaszkodás, elengedni tudás. Kutatóként pl. saját rögeszméhez, ha az értelmét, vagy érvényét veszti, nem ragaszkodni. Elengedni például a tanítványunkat, vagy a hallgatót mondjuk más laborokba is körülnézni, vagy egy hosszabb-rövidebb tanulmányútra. Elengedni abban az értelemben is, ha valaki önként menni akar, illetve megmondani neki, ha már tőlünk többet nem tud tanulni, stb. Jógikus értelemben mindig a „mesternek” kell hűségesnek lenni a tanítványhoz. Ha menni akar valaki, útjára kell engedni, de ha visszajön, vissza kell fogadnia a „mesternek” méghozzá jó szívvel, mert a jóga (hasonlóan a kutatáshoz) egy életre szóló tanulási folyamat.

2. Nijáma

Az erkölcsi elfogadás elve. Ezek az elvek minden jógát gyakorolni kívánó számára javasoltak.

Szauca – testi, lelki tisztaság. Ezen fogalmak magukért beszélnek, s nem szorulnak különösebb kifejtésre.

Szamtósa – megelégedettség. Az ember –kutató– legyen elégedett jelenlegi állapotával, azzal amilye van.(Értelemszerűen akkor, ha az nem „kóros”, mert ha az, akkor változtatni kell.) Ha valaki megelégedett, érzelmi háttere stabilabb. Sokan összekeverik ezt az állapotot a motiválatlansággal, pedig itt nem erről van szó, hanem épp az ellenkezőjéről. Mivel itt már nem a megelégedettség elérése, egyfajta szellemi kielégülés hajszolása viszi előre az embert mondjuk a tudományos megismerés útján, hanem pl. a kíváncsiság. Ez a kutatói motiváció igazán jógikus, illetve ez nijáma kutatói szemléletet tükröz.

Tapasz – aszkézis, kiégetés. Alapvetően az ego megregulázására irányulnak ezek a gyakorlatok, tehát a motiváció önös érdek alól történő felszabadításáról van itt szó. (és semmiképp önsanyargatásról!)

Szvádhijája – szent iratok tanulmányozása, önképzés. Ahogy egy jógi, úgy egy kutató fejlődéséhez is elengedhetetlenül fontos a „szakirodalom” tanulmányozása, az elme pallérozása. Igazán hatékony előrehaladás e nélkül egyik területen sem érhető el.

Isvára pranidána – önátadás a jógában. Elhivatottság a kutatásban. A jóga ennél tovább megy, és a tettek gyümölcseiről történő lemondást is fontosnak tartja.

„Jogod van a természetednek megfelelő, előírt kötelességeid végrehajtásához, de nincs jogod e cselekvés egyetlen gyümölcséhez sem. Sohase cselekedj munkád gyümölcseinek élvezetéhez kötődő vággyal, és ne vonzódj kötelességeid elhanyagolásához sem!
Föladván a vágyat tetteid gyümölcsére, lépj rá az odaadás ösvényére! Sikert és kudarcot egykedvűen szemlélve, tarts ki a természetednek megfelelő kötelességeid végrehajtásában! A tettek eredményének sikerében s kudarcában való kiegyensúlyozottságot minden kétséget kizárólag jógaként ismerik. Ezért azon értelemnél lelj oltalomra, melynek célja és tárgya az önzetlen cselekvés.”
/Bhagavad Gítá: Második fejezet, 47-49. vers/.

Ez a nijáma arról is szól, hogy bármilyen foglalkozást is űz az ember, az elsősorban szolgálat, ennek tudatosítása a kutatónak is segíthet.

A nyolc ánga, azaz ág, tagozat, fokozat közül az első kettő több tekintetben, közvetlenül átfed a „Milyen legyen a jó kutató?” kérdésre adott válaszokkal. A következő hat ánga-t gyakorolva ezeknek már csak közvetett hatása lehet a tudományosan korrekt kutatói szemlélet kialakulására és annak gyakorlására nézve.

3. Pránajáma

Légzés szabályozásra irányuló gyakorlatok. Ezek a gyakorlatok számos egyéb kedvező fiziológiás hatásuk mellett, elsősorban az idegrendszerre nézve igen kedvezőek. Csökkentik a pszichés feszültségeket, oldják a stresszt. A stabil, tiszta és éber tudatműködés alapjául szolgálnak. A kutatói pályát kísérő fel-fel bukkanó fusztráció kezelésére és feloldására ebből a szempontból is kiváló a jóga.

4. Ászana

Testtartások a test megedzésére, megacélozására. A jóga szerint is test és tudat szorosan összefügg: a test állapota hatással van az elmeállapotra, és viszont. Az emberi test a jóga megismerésének eszköze. Az ászanák nem csupán a test tökéletesítésének eszközei, hanem általuk kezdődik el a figyelem összpontosításának fejlesztése, az elme összpontosításának lassú tanulási folyamata is. A jógi nemcsak testét, hanem elméjét is tökéletesen uralja. Ez a kettő összefügg, és a folyamat először testi szinten kezdődik, s onnan halad szellemi síkok felé. A test szilárdsága jó alapul szolgál a rezdüléstelen elme kialakulásához. A testtartások felkészítenek a meditációs ülésmódokra.

5. Pratjáhára

Érzékek visszavonása, visszavonulása.

„Aki a végtagjait páncéljába visszahúzó teknőshöz hasonlatosan , az érzékeket tetszés szerint visszavonja azok érzéktárgyairól, az uralmat nyer felettük, s értelme teljesen megállapodottá válik.”
/Bhagavad Gítá , második fejezet, 58.vers/.

A jógi tudatában van a körülötte lévő történéseknek, de azok már nem uralják elméjét. Például, tegyük fel, hogy a pratjahára állapotában a földön ülve egyszercsak süteményillat tölti be a teret. Ilyenkor a jógi elméjében is megjelenik mindenféle, ezzel az illattal kapcsolatos emlék, érzet, benyomás, de ezeket képes önnön tudatán belül, szinte „kívülről” szemlélni, és képes tudatát ezen érzetek domináló hatása alól kivonni. A külső ingerek tudatot teljesen betöltő hatása alóli felszabadulással nincs ami az elmét a továbbiakban teljesen lekösse, így létrejön annak letisztult, tudatosan éber, fókuszálni képes állapota. Sok meditációs technika ezen állapot elérését célozza, illetve ezt eredményezi. A pratjáhára ugyanakkor nem maga a meditáció, csak egy előkészítő gyakorlat hozzá. Minden megszállott kutató ösztönösen ehhez hasonló állapotba jut, mihelyst se hall, se lát, éhséget szinte nem érez, ha valami érdekes dologra bukkan, bár a kutatói megismerésben ez ritkán megy teljes tudatossággal végbe, illetve alapvetően más okból alakul ki, mint a jógában. A kutatói pratjáhára a megismerés mellékhatásaként jön létre, míg a jógában a pratjáhára a megismerési folyamat szerves része, vagyis a megismerés eszköztárába tartozik..

6. Dárána

Koncentráció. Az elme folytonosan csapongó, a múlt emlékeivel, a jövő terveivel foglalkozó, elemző, értékelő tevékenysége meggátol abban, hogy a figyelem a jelen pillanatra, a jóga szerint az egyetlen való létezőre, fókuszálódjon. Az állandó gondolati lüktetést elcsendesítve, a belső párbeszéd megszűnik. A „belső zaj” megszűnésével a megfigyelés hatékonysága nő, a tudat koncentráltabbá tud válni. Az a folyamat, melynek során a koncentrációs képesség kiéleződik, további lépéseket jelent előrefelé haladva az (ön)megismerés útján.

7. Djána

Meditáció. A tudat teljesen egyhegyűvé válik, s hosszan képes egy adott témára fókuszálni.

„A meditáció olyan az elme számára, mint mikor autónk szélvédőjét az ablaktörlővel letisztítjuk. Hatására tisztábban látjuk a dolgokat.”
(Time magazin, 2003 október 27, 49.oldal,)

8. Szamádhi

A teljes elmélyedés állapota. Az előző angák által létrehozott egységnek az átélése ide vezet.

„Ha a megismerő megfigyelés célja egymagában ragyog, a megfigyelés pedig a maga mivoltában megszűnik, mivel megfigyelő és megfigyelt tárgy eggyé válik, akkor az az elmélyedés a szamádhi.”
„A jóga legvégső célja annak a legvégső szakadéknak az átugrása, mely a természet körében megvalósított legtökéletesebb elmélyedés és a lélek mindentől független, abszolút valósága között tátong.”
/Dr. Baktay Ervin: India bölcsessége/

„Az egyén a szamádhi által felébred a májá álomvilágából, a látszatok uralta létformából és tökéletesen megtisztul, s e felszabadult öntudatban találkozik az eredendő valósággal.”
/Hamvas Béla: Scientia sacra/.

Ebben az állapotban az egyén teljesen feloldódik, s eggyé válik megfigyelésének tárgyával. Végső soron a jógában is megvalósul az egyéni szubjektivitás befolyásának mentessége, csak a tudományos megismeréssel ellentétben nem annak visszaszorításával, hanem az abból, mint ruhából történő kilépéssel.

Összefoglalva, mind a jógikus, mind pedig a tudományos megismerés tudatosan és módszeresen végrehajtott megfigyelés, melynek elemeit analitikusan szemlélve, elemezve az így kapott/tudatosított ismereteket egy adott rendszeren belül kell elhelyezni. A jóga interoceptív, míg a tudományos megismerés exteroceptív folyamat alapvetően.

A tudományos és a jógikus szemléletmód az ellentmondások ellenére egymástól mégsem idegen, hiszen bizonyos értelemben minden jó kutató ösztönös jógi is és minden jó jógi ösztönös kutató is egyben.

Szerző: Dr. Szász Bernadett
agykutató, jógaoktató

//