Vivékánanda és a neo-védántikus okkultizmus megjelenése 3.

Drimál István

A Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségiztem és a Debreceni Egyetemen doktoráltam filozófiából. Gyerekkoromban úsztam, kajakoztam, nagyon szerettem a Duna friss illatát, mindig élveztem a természetes víz izgalmas közelségét, változékonyságát. Később ugyanezt az izgalmat és folytonos változást éltem át a kínai energetikai rendszerek (taiji, qigong, gongfu) alapos tanulmányozása során. Itt volt az ideje, hogy megtapasztaljam a jóga nyújtotta stabilitást és mozdulatlanságot, melyen belül fölcsillan az ember örökkévaló lénye. Nagyon jó dolog meglátni önmagam a test és az energia rétegein túl, még élvezetesebb megmutatni másnak, Neked, hogy Te is ott vagy a tested és az érzéseid mélyén. Jelenleg az Iyengar Jóga Tanárképzésen veszek részt.

 A Vivékánandát Nyugaton érő szellemi hatások

          A fentieknél még nagyobb hatással volt Vivékánandára a jóga modern megfogalmazásában a swedenborgianizmus, mesmerizmus, transzcendentalizmus; ezekkel az irányzatokkal már bengáli miliőjében megismerkedett, amerikai megfogalmazásuk csak megerősítette a misztikus addigi világnézetét. A XIX. század végi amerikai kultikus miliőben lényeges szerepet játszó azon irányzatokat emeljük most csak ki, amelyekkel Vivékánanda kapcsolatba került, és így meghatározták a modern jóga jövőbeli alakulását.

          A kor okkultizmusára nagy hatással volt a Harmonikus Vallás, amely swedenborgiánus tanokat fejlesztett tovább. Swedenborg, a svéd misztikus a XIX. századi pietizmus kialakulására volt nagy hatással, amely számára a harmónia volt a helyreállított élet legfőbb értéke, nem a bűnbánat, avagy megbánás. Az istenséget mint a világban és az emberben lakó kozmikus erőt fogják föl, akit nem kérő ima, hanem a benső szabályozása révén lehet megközelíteni. Ahogy az ember fokozatosan lebontja a véges személyisége és az összes dolgon keresztüláramló istenség közötti határokat, az életerő a személyes élet minden terén spontán módon megnyilvánul. A világ fizikai és metafizikai szintjei között kölcsönhatás áll fönn, amely megközelíthető vallási és gyógyászati módokon. Vivékánanda ilyen harmóniát kialakító technikaként érti a jógát, amely benső igazítások, szabályozások révén elvezet a bennünk lakó istenhez, ez az önvalónk fölismerése (Self-realization).

          A szellemi higgadtság, testi egészség és gazdasági jóllét abból fakad, hogy az egyén összhangban áll a kozmosszal. Ebben az összefüggésben Emerson költői esszéje, a Legfőbb Lélek (Over-Soul) meghatározó erejű volt, amely transzcendentalista filozófiájának egyik legismertebb megnyilatkozása. A költő-filozófus nem korlátozta magát egyetlen keresztény vagy keleti vallásra sem, hanem csak a személynek a világegyetemhez való kapcsolódása érdekelte. Kiindulópontja az, hogy a tudatos gondolkodás mellett az emberben jelen van a Legfőbb Lelket befogadni képes érzékenység. A kozmoszt, a világegyetemet, a végtelent pszichológiai keretek között értelmezi. A kozmoszt azonos jelentésűnek veszi az emberben lakozó isteni Ésszel, amely egyben a véges, személyes tudat forrása is. Véleménye szerint az ember egyéni szintjén az egészséget és a harmonikus állapotot úgy lehet elérni, ha saját tudatunkban is megismételjük a kozmosz egészének egybeilleszkedő tökélyét. A metafizikai szintnek ebben a pszichologizálásában a „transzcendentális” kanti és tradicionális filozófiai jelentésének összevegyítését pillanthatjuk meg. (Emerson egyébként nem olvasott Kantot, hanem Coleridge-en keresztül jutottak el hozzá a német filozófus gondolatai.)

          A harmonializmus tehát egy eredetileg metafizikai tanítás pszichologizált változata, azaz ami az antikvitásban a külső kozmosz és az ember összhangja volt, Emerson számára a lélekben végbemenő harmonizálási folyamatra szűkült. A jelszó így hangzott: „Olyan vagy, ahogyan gondolkodsz”.Ebből jött létre aztán az Új Gondolat (New Thought) elnevezésű mozgalom, amely bevezette a mai napig népszerű „pozitív gondolkodás” fogalmát, amelynek alapvető üzenete, hogy az ember felelős a helyzetéért, és az első lépés annak megértése, hogy a külső körülmények csak akkor és azért áraszthatják el az embert, ha és mert elhiszi, hogy ez így van. A gyógyulás a szempont megfordításával kezdődik. Ez az önhipnotikus megközelítés visszakapcsol a mesmerizmushoz, valamint olyan gyógymódszerekhez, mint a kiropraktika, amely testi szinten viszi véghez ezt az újra összhangba hozást a testrészek egészséges rendbe hozása (realignment) révén, ami lehetővé teszi, hogy az életerő újra harmonikus áramoljon. A jóga, pszichoszomatikus aspektusai miatt, könnyen be tudott illeszkedni a harmonializmusnak ebbe a pszichologizált és szomatizált megközelítésébe.

 

Az okkult praktikák iránti igény a XIX. század végén

          Mivel a korszak addig még nem látott technológiai fejlődést tapasztalt és a hasznosság elvének mindent elözönlő áradatát, érthető, ha a nyugati kultikus miliők növekvő tagsága is a gyakorlatot követelte, hatékony technikákat várt el vezetőitől. A szekularizálódást ezen a téren abban is fölismerhetjük, hogy ezeknek a módszereknek közvetlen, praktikus hasznuk kellett legyen, és ésszerű célokhoz kellett vezessenek. A laikus szempont vált vezetővé, és ezt vitték át a vallásos szférára. Az amerikai és a nyugati kultikus miliő vezető alakjai a XIX. század végén Egyiptomot és Indiát kiáltották ki a bölcsesség és a metafizikai tudás kincsesházának, ezért onnan importálták az „igazságot”.

          A nyugati okkult közegen belül meg kell különböztetnünk két irányzatot, amelyek eltérő célokat fogalmaztak meg, és eltérő lényeket tartottak tekintélynek. Az egyik a spiritizmus (vagy spiritualizmus), mely szerint az élők kapcsolatba léphetnek az eltávozottak lelkeivel, autoritásnak tehát a halottak tudatos lelkei számítanak, a spiritiszta célja pedig az, hogy e lelkek útmutatásai alapján itt az életben, majd a másvilágon is fejlődjön. A másik irány az okkultizmus, melynek tekintélyei a múlt beavatottai, és célja kapcsolatba kerülni velük könyvek vagy élő követőik által.

          Vivékánanda tisztában volt ezzel a különbséggel, és önmagát okkultistának vallotta, vagyis a védánta mestereihez csatlakozott. Azzal is tisztában volt, hogy a modern, vallástalanított, elvilágiasodott hétköznapi élet igényeit nem lehet azzal kielégíteni, ha a jógába való beavatást elérhetetlen mesterek hatáskörébe utalja, amint azt a teozófusok tették. A jógához való hozzáférés minden ember születéstől adott joga, ezért kellett materialista és pszichologizált formában megfogalmaznia a jóga tanait.

 

Szómagyarázat

 

Emerson, Ralph Waldo (1803-1882)

Bostoni születésű költő és esszéista, unitárius lelkész. A Legfőbb Lélek megírása idején, 1841 körül már ismerte a Védák advaita (nem dualista) tanítását. A Legfőbb Lélek (Over-Soul) tulajdonképp a paramátman fordítása (Supreme-soul). A Legfőbb Lélek közös, oszthatatlan lélek, amelyet minden egyes egyedi lélek tartalmaz. Ezt közvetlenül az „én vagyok” kijelentésében tapasztaljuk meg, amit azonban a samskarák, az előző életek során szerzett benyomások elfednek, ezért az emberek nagyrészt a fizikai testükkel azonosítják magukat tévesen. Ha ezeket a torzító benyomásokat eltávolítjuk, akkor megtapasztaljuk a mindent átható oszthatatlan Egyet, azaz a legfőbb Lelket.

 

jiva

Élet. Vaishnava (Visnu-hívő) összefüggésben a megtestesült lélek, általánosabban bármely élőlény.

 

mesmerizmus

A német orvos, Friedrich Anton Mesmer (1734-1815) által alkotott állati magnetizmus tanán alapuló irányzat, amely később a parapszichológiába és az okkultizmusba torkollott, jóllehet Mesmer elutasította a szellemgyógyászatot. Mesmer 1771-ben fogalmazta meg a fluidum, avagy élettűz elméletét, amelynek értelmében a mindenséget, így az embert is keresztül-kasul átjárja az életerő, melyet a magnetizőr kézrátétel segítségével irányítani tud, s a páciens testében föl tudja oldani áramlásának blokkjait. A pszichológia Mesmer módszeréből a hipnózis technikáját emelte át. Mivel a fluidum minden lényt átitató életerő, ezért közösséget, vagyis harmóniát teremt minden létező között, s ez társadalmi szinten szolidaritást követel meg, valamint az embernek a természettel való összhangját.

 

Swedenborg, Emanuel (1688-1772)

Svéd tudós, misztikus. Több kötetre rúgnak látomásai, melyeket állítása szerint Isten sugallt neki, s melyekből a keresztény vallás megújítása érdekében tudományt alkotott.

 

Teozófiai Társaság

Jelena Petrovna Blavatszkaja (H. P. Blavatsky 1831-1891) erősen kevert tanítására 1875-ben alapított szervezet, melynek eleinte New York-ban volt a székhelye. Főbb tanai: a mahátmák léte (a „nagy lelkek”, titkos tanítók), Blavatskyval közölt tanításaik alapján egyetemes testvériség létrehozása, fölkészítése a mahátmákkal való találkozásra; a spiritizmus mint tudomány megalapozása; a mindenséget irányító transzcendens erőnek megfelelő élet, mert enékül az ember karmát hoz létre, amiből a reinkarnáció tana következik. Blavatsky neoplatonikus, keresztény misztikus, szabadkőműves, hindu és buddhista tanításokat vegyített össze műveiben. A Teozófiai Társaságon belül csak Blavatskyról állították, hogy gyakorlati beavatással rendelkezik, és a beavatottság legvégső céljaként az elérhetetlen himalájai mahátmákat tűzték ki.

A Társaság 1878-ban Indiába helyezte át székhelyét, s ezzel nagy hatást gyakorolt a szubkontinens kulturális életére. A Társaság hindu tagjai abban a neo-védántin értelemben magyarázták a védántát, miszerint annak föladata Brahma fölismertetése, és az, hogy ehhez módszert nyújtsanak az embereknek. A védánta különböző kijelentéseinek lényege, hogy a megszabadulás (moksa) Brahma és az egyes, élő ember (jiva) egysége, ami az átman fölismerése révén megy végbe. A jóga célja tehát az abszolút fölismerése.

 

Ez is érdekelhet...

Vivékánanda és a neo-védántikus okkultizmus megjelenése 3.

| Drimál István
0