Vendég lelkek


Gauranga Das

Gauranga Das

Gauranga Das vagyok, 1971-ben születtem. Születési nevem Szücs Gábor. Az Atma Center jógaoktatója vagyok, Agni-jóga és Astanga-jóga órákat tartok. Ha szeretnéd kipróbálni a jógaóráimat, további részleteket az atmacenter.hu honlapon találsz.
Gauranga Das
 

A múlt héten szóba került a reinkarnáció gondolata, és az is, hogy ez miképpen befolyásolhatja a hétköznapi élethelyzeteinkre adott reakcióinkat vagy az adott helyzetek, konfliktusok feldolgozását az elménkben. Ugyanis nem csak egy adott esemény, élethelyzet határozza meg azt, hogy milyen lenyomat (szamszkára) jön létre az elménkben, hanem az is, hogy miképpen reagálunk rá, hogyan dolgozzuk fel azt belsőleg, és milyen asszociációkat társítunk hozzá a feltételekhez kötött természetünk (vászaná) alapján. 

A reinkarnáció megértése nem csak a halál, hanem a születés eseményének megfelelő perspektívába helyezését is elősegítheti. A klasszikus materialista felfogás szerint, ha valakinek gyereke születik, akkor az a két szülő génjeinek kombinációját örökli. Ha abból indulunk ki, hogy a jellemvonások is a génekben vannak kódolva, akkor a gyermekünk elvileg csak olyan jellemvonásokkal rendelkezhetne, amikkel mi magunk is bírunk. persze az öröklött, vagy fogalmazzunk úgy, hogy magával hozott tulajdonságokra még rárakódnak a jelen életbeli benyomások, tapasztalatok, neveltetés, külső befolyások stb. Azonban előfordulhat, hogy a gyermek még kicsi, mondjuk két-három éves, és a szülők mégis olyan dolgokat fedeznek fel a természetében, amiket nem tudnak hová tenni, mert sem önmagukban nem találnak hasonlót, sem a nevelésük során nem tették ki a gyermeket olyan impulzusnak, mely a sajátságos viselkedését kiválthatja. 

Ilyenkor a szülő vagy zavart lesz, vagy lelkiismeret-furdalást érez, amiért nem tudja megnevelni a gyerekét. Persze nézzünk pozitív példákat is, hiszen az olyan esetek sem ritkák, amikor a gyerek már kicsi korában valamilyen speciális képességről, tehetségről tesz tanúbizonyságot, amiről a szülők gyanítják, hogy nem tőlük örökölte. Ilyenkor sokkal jobban járunk, ha a gyermeket már kicsi korától önálló, autonóm személyként és nem a szülei tükörképeként kezeljük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy teljességgel a kezébe kell adni a döntést minden helyzetben, hiszen az értékrendje még csak most formálódik, de az sem a leghelyesebb, ha már kicsi korától erőteljes elvárásokat vetítünk ki a gyerekre, és elültetjük benne a teljesítmény- és megfelelési kényszert. Nagyon nem szeretem például, amikor a szülő a gyerekén keresztül szeretné megvalósítani a saját álmait, akár a sport, akár a karrier, a tanulás, a vagyon vagy a hírnév területén. Jobb, ha abban támogatjuk a gyereket, amire ő lelkes, ami valóban az ő saját érdeklődési körébe tartozik. 

A gyermek ugyanis egy örök lélek, aki jelen inkarnációjában elfogadta e két szülő által létrehozott testet, és a szülőkkel való kapcsolatot. Bár az kétségtelen, hogy a test működését szabályozó gének és a test építőkövei a szülőktől származnak, a lélek tulajdonképpen egy ismeretlen helyről jön. Nyilván van valamiféle karmikus kompatibilitás a gyermek és a szülők között, hiszen nem véletlen, hogy az ő családjukban születik meg egy bizonyos lélek. A szülők viszont nincsenek tisztában a gyermek által hozott karmikus csomaggal, és nem tudják előre, hogy ez milyen eseményeket fog generálni í gyermek életében, és hogyan fog azokra reagálni. Amit megtehetnek, hogy tiszteletben tartják az egyéniségét, használható tudást és értékrendet, és legfőképpen jó példát közvetítenek neki, elegendő törődéssel és figyelemmel övezik, és támogatják benne mindazokat a dolgokat, amelyek a gyermek személyiségének és lelkének fejlődését elősegítik. A többit neki magának kell megtennie. 

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Vendég lelkek

| Gauranga Das
0