Ősi gyógymód modern életünkben – A VATA dósa

Jóga Magazin
Jóga Magazin

Latest posts by Jóga Magazin (see all)

A mindennapi stressz a vata működési zavarához vezethet, az ájurvédikus terápiák azonban visszaállítják az egyensúlyt.

A legtöbb nyugaton élő ember napjainkban több feladatot végez egyszerre. Az íróasztalnál eszik, mosogatás közben telefonál, a buszon nézi át a számláit és vezetés közben beszél mobilon. Robert Svoboda a nemzetközileg elismert ayurvéda gyógyító és szerző, az ájurvéda keleti bölcsességeinek alapos ismeretében egy másik kifejezéssel jellemzi ezt a széteső létet. Ő ezt „megzavart vatá”-nak hívja. Modern életünk a túl sok utazással, a hajnalig tartó ébrenléttel, az állandó stimulációkkal gyakran hozzájárul a vata megzavarásához. A magas, nyúlánk, gyorsbeszédű emberek, vata típúsúak; ők vannak leginkább kitéve ennek a kockázatnak.

A vata zavarának megértéséhez vissza kell kanyarodnunk a dósákhoz. A vata, az ájurvéda ősi egészségtudomány által meghatározott három minőség, azaz dósa egyike. A vata a mozgás vezérlő elve, a levegő és az éter pedig a szabályozó erői. A másik két dósa, a pitta, a tűz uralta feldolgozás elvű és a kapha a föld és a levegő által uralt stabilizáló erő. Az ájurvéda gyógyítók szerint mindenki a három dósa egyedülálló kombinációja. Legtöbbünknél az egyik az uralkodó, egy másik a másodrendű szerepet tölti be. De legyen bármelyik a születési típusunk, ha az kibillen az egyensúlyból – és a vata inog meg legkönnyebben – az egészségügyi és érzelmi gondokat okoz.

Az ájurvéda tanítása szerint a vata ereje irányítja a testben zajló mozgásokat: a levegő ki- és beáramlását, a végtagok mozgását, a sejtszintű, finom energiaáramlást valamint a gondolatok, szavak és képek szüntelen hömpölygését. A földszerű, szilárd, beragadásra hajlamos kaphától és a heves, céltudatos és koncentrált pittától eltérően, a vata erre-arra barangol, mindig változtatva útirányát.

Lisa Kudrow, a Jóbarátok különc Phoebe-je, vagy akár az idegesen fecsegő Woody Allen mind megnevettetnek minket a vata megbomlásának tipikus jelenségeivel. A filmen szórakoztatóak, de valójában nem vicces megtapasztalni a vata kibillenését: a légzés, a gondolatok, a beszéd megakadását. Sajnos az egészségügyi következményei sem mulatságosak.

A vata emelkedése és esése
A modern élet ritmusa és nyomása könnyen a vata egyensúly bomlásához vezethet. De még ha egész életedben egy erdőben meditálsz, akkor sem biztos, hogy elkerülheted. Az Ayurvéda szerint az erőteljes kapha dominál gyerekkorban, az ambiciózus pitta az élet delén és a vata uralkodik idős korban. Az idős évek hozzák a vata olyan tulajdonságait, mint a szárazság, érdesség, szabálytalanság és olyan egészségügyi panaszokkal társul mint az ízületi gyulladás, szorulás, idegesség, álmatlanság és merevség.
Szerencsére az ősi bölcsesség válaszokkal is szolgál: az Ayurvéda kifejlesztette a vata egyensúly bomlásának és kísérő betegségeinek gyógymódját, az ayurvéda gyógyítók és jógik évszázadokon keresztül tökéletesítették az életet meghosszabbító technikákat – remélve, hogy ezzel időt nyerünk az önkiteljesítéséhez.

Kétségtelenül Svoboda az a nyugati ember, aki az ayurvédikus fialalító praktikák legnagyobb ismerője. Az Albuquerque-i Ayurvéda Intézetnél tanít és a Prakriti című könyv (Sadhana, 1999) szerzője, amely egy kiváló bevezető mű az Ayurvédába. Az utóbbi 25 évben többször elutazott Indiába hagyományos fiatalító gyógymódokat, indiai kultúrát, filozófiát és gyakorlatot tanulni. Tavaly egy kis tanulócsoportnak szervezett egy hetes egészség- és életmód „tábort”. A New Hope-i (Pennsylvania) Ellen Leary Iyengar-jóga oktatóval, Svoboda megtervezett egy indiai világfelfogást tükröző elvonulást, ahol az Ayurvéda, a hatha jóga és más spirituális technikák (meditáció és mantrázás) a gyógyítás és spirituális fejlődés integrált rendszerének aspektusai. Ahogy a Karib-szigeteki Tortola felé repültem, azon tűnődtem, hogy vajon a kivételes vezetők segítségével sikerül-e egy hét alatt lecsillapítanom stresszelő szokásaimat.

A Rutin szépsége
A vata típus hajlamos a rendszertelenségre – vagy ahogy az egyik résztvevő, Iyengar jógaoktató, Paul Busch (és szintén vata) jellemezte magát „változatosság függő”. Amíg a kaphák rendíthetetlenül haladnak előre, náluk a felkelés, az étkezés, a munka és az alvás óramű pontosan zajlik, a vaták cikkáznak ide-oda, lehetetlen időpontokban hajtják álomra a fejüket, kihagynak étkezéseket és semmilyen bevett mintát nem követnek. Bár így érdekesebb az élet, de egyben labilisabb is. A megoldás: kiszámítható rutin felállítása.
Az elvonulás első estéjén Svoboda elmondta, hogy gondosan megtervezték a menetrendet: a megújulásra és a vata egyensúlyba hozására összpontosítunk. Mivel ez a típus száraz, durva, könnyed, gyors mozgású és rendszertelen, az ayurvédikus megközelítés olyan kezeléseket, tevékenységeket és ételeket ír elő, amely ezek szöges ellentéte: olajosság, megalapozottság, lassúság, súlyosság, kitartás és áramlás. Svoboda és Leary megkérdezte, hogy csatlakozunk-e, még akkor is, ha a közeli, napfényes tengerpartot messze elkerüljük. Ahelyett, hogy estét hosszan elnyúló viccelődéssel töltöttük volna, új örömforrást találtunk: a nyugodt éjszakai pihenést.

Ez volt a rutin kialakításának első lépése: minden este korán feküdtünk le, és reggel hatkor keltünk. A napot fakultatív meditálással kezdtük és fél hétkor egy órás pránajáma következett. Ez nagyon fontos a vatáknak, mert az áramlásukat a hirtelen átmenetek folyton megzavarják, például ahogy reggel kinyílik a szemük, máris a számítógép elé ülnek.

„A vatában nincs folyamatosság, így ha az energia iránya megváltozik, a vata nyugtalan lesz. Erre itt nem lesz lehetőség.” Eltérően más óráktól, amin részt vettem és ahol még a kezdőknek is haladó pránajáma technikákat tanítottak, mint amilyen a váltott orrlyukas légzés vagy a fújtató légzés, Leary, aki nemrég egy hónapot töltött Indiában a Pune-i Iyengar Intézetben, egyszerű, erősítő technikákat mutatott be.
A Szupta Baddha Konászanát (fekvő pillangó) támasztékkal végeztük, hogy helyes legyen a testtartás és a rekeszizom lágyan emelkedjen. A lábakat homokzsákokkal és hevederekkel támasztottuk meg, hogy a keresztcsonti rész ellazuljon. Leary finoman vezetett be a mellkas belső részének érzékelésébe és egy idő után minden erőfeszítés nélkül mélyítettük a légzésünket.

A légzésmélyítés és -kiegyenlítés segít lecsendesíteni a vatát, és kivédi az erőltetett és felszínes légzést, amely a vata gyors életritmusából fakadó idegesség velejáróját. Leary megtanította, hogyan lehet ezt erőlködés nélkül megtenni, bátorítva minket, hogy hagyjunk fel a vatikus és nyugati eltúlzó tendenciákkal.
„A megújulás alapja a légzés”- magyarázta később Svoboda, amikor a teraszon összegyűltünk a napi három beszélgetés egyikére. „A prána kifejezés – mondta – a tudatosságot és az életerőt képviseli. A pránát a légzés hordozza, a légzés kapacitás növelésével több életerőt szívunk be, hogy táplálja a fizikai test szöveteit. Ahogy a test egyre jobban megtelik pránával, ellazul” – tette hozzá Svoboda. A vata típusnak alapvetően fontos a légzés szabályozása, hogy egy nyugodt állapotot hozzon létre, de gyógyító hatással van mindenki sejtjeire, testére, érzelmeire és gondolataira.

De mindent a maga idejében. Felejtsük el, hogy spirituális fejlődésünket némi ambícióval meggyorsíthatjuk, Svoboda emlékeztetett minket, hogy nem fogunk hamarabb odaérni, ha tövig nyomjuk a gázpedált. Már ha csak szóba kerül a spiritualitás, a dósák mind saját módon túlozzák el vagy veszik fél vállról. A kaphák nem motiváltak a gyakorlásban, inkább gyönyörködnek a virágokban. A pitták belső hajtóereje öszönözhet túlteljesítésre, és ahogy egyre több szellemi képesség birtokába jutnak, úgy csökken bennük a másokra való odafigyelés.

A vata típusúak nagy elánnal vágnak bele, mert mentálisan sok inger hat rájuk, de semmit nem csinálnak következetesen. Ez más élethelyzetekben is így működik. „A szemem nagyobb, mint a gyomrom”- mondta Busch. „Az elmém szabadon szeretne válogatni mindenből: későn lefeküdni, izgalmas filmeket nézni vagy éjszakába nyúlóan beszélgetni, de a testem leginkább pihenne. A többi vata típushoz hasonlóan, én is elnyomom a testemet”.

Semmi erőltetés
Az elvonulásunk napirendje teljes mértékben pihentető, minden vatikus kísértést legyőz. „Nincs értelme túl sokat gyakorolni a pránajáma technikákat, – jegyezte meg Svoboda – mert nem vehetünk fel több pránát, mint amennyi elfér. A gondolatokkal telezsúfolt agyban, a mérgekkel teli szervekben és a mozgáshiányban megmerevedett testben nincs hely semmi másnak. Akárhol is legyenek ezek a blokkok a szervezetben, gátolják az áramlást, és ez vata működési zavarhoz vezet.” A tanult gyakorlatok segítségével helyet teremtünk az áramlásnak. Az elme kitárásához ott volt a meditáció. A mérgek eltávolításában segítségünkre volt az ayurvédikus étrend és számos gyógynövény. A testi mozgást gátló blokkok oldására a hatha jóga kínált megoldást.

A napi pránajáma gyakorlatok után, Surjanamaskar (Napüdvözlet) következett, arccal a felkelő Napnak, szemben az óceánnal. A változatosság függő vaták unalmasnak találják a lassú és ismétlődő ászanák végzését. Nekik több időre van szükségük, hogy az egyes pózokba stabilan belehelyezkedjenek. „Mivel vata típus vagyok, szeretem az állandó változást, és az a legrosszabb” – jegyezte meg Busch. A Surjanamaskar nagyon előnyös a bemerevedésre hajlamos vatáknak, az ászanák az összes végtagot megmozgatják és beolajozzák az ízületeket. A Surjanamaskar szabályozza a nádikban, a testet behálózó finom energiacsatornákban áramló energiát.

A pitta és a kapha jól bírja az erősebb gyakorlatokat, a legjobb, amit a vata tehet: lassan végzi a Surjanamaskart. Az ismétlődés és a folyamatos mozgás egyensúlyt teremt. Svoboda rámutatott, hogy akár egy elképzelt, akár tényleg a Nappal szemben végzed, ezek a pózok mentálisan és spirituálisan is jótékonyak. Az összpontosítás összegyűjti a széthulló energiát és a Nap, a fény forrása és a tudatosság felé irányítja.

Gyakorlással a tökéletesség felé
A jól megérdemelt reggeli után az abhyanga következett. Ez egy ayurvédikus olajos masszázs, egy klasszikus gyógymódja a vaták száraz, érdes és szabálytalan tendenciáinak egyensúlyba hozására az olaj simaságának és súlyosságának segítségével. Az indiai Keralában található ayurvédikus klinikák világhírűek az olyan kezelésekről mint például a pizhichil, ahol nem kevesebb, mint négyen masszírozzák a vendéget, vagy a shirodhara, ahol lassan olajat csorgatnak a fejtetőre. „Amikor az olaj a bőrbe szívódik, kinyomja a mérgeket, – magyarázta Svoboda – amelyek egyébként az áramlás gátjai és akadályozzák a prána mozgását.”
Az ayurvéda gyógyítók az ételeket és a fűszereket is gyógyszerként használják, az egyes dósákra gyakorolt hatásait alapul véve. Például a gríz kellően lehúzza vatákat, de túl nehéz az egyébként is földközeli, hízásra hajlamos kapháknak. Másrészről pedig a vaták tovább adhatják a chilit, mert a babok gázokat okoznak. Bár az emberek az ayurvédikus konyhát az indiai konyhával azonosítják, a kettő nem ugyanaz. A dósák egyensúlyba hozó étrendje teljesen nyugati és nemzetközi ételeket tartalmazhat. Az elvonulás finom, ínyenc ételeket biztosított mindhárom dósának.

Az Ayurvéda az emésztési folyamatot metafóraként értelmezi: hogy dolgozod fel, amit beviszel. Sokan azt esznek, amit épp eléjük raknak, azt néznek, ami épp a tévében megy és általánosan elfogadott szabályokat követnek. Az Ayurvéda arra kér bennünket, hogy fontoljuk meg, tudjuk-e kezelni a ránk ható dolgokat. A vata gyenge idegeit és emésztőrendszerét könnyen megviselheti egy rosszul megválasztott étel vagy egy rossz film. Svoboda és Leary a tanult technikák tudatos alkalmazására buzdítanak minket, és ezek által finomítsuk belső tudatosságunkat, kezdjünk el különbséget tenni a bevitt ételek, gondolatok és képek között. Ez minden dósának hasznára válik, de különösképpen a kíváncsi és kísérletező vatának, aki mindent ki akarnak próbálni, még akkor is, ha a mérlegelő képessége kevés hozzá.

„Bármi bevitt és feldolgozatlan, méregként bent marad a szervezetünkben – mondta Svoboda. Ezért fontos felismerni, hogy mi hasznos és mi káros nekünk, mert egyébként nyitott ajtóként mindennek zöld utat adunk”. A vaták ügyesen kommunikálnak és imádnak csacsogni. De bármennyire is szeretnek, felőrli az idegeiket. A megoldás? Gyakorolja az input és output korlátozását.

A csendnek szentelt napon minden fecsegés megszűnik, Indiában gyakorolják a spirituális önmegtartóztatás ezen hagyományos formáját. Úgy hiszik, hogy a csendnek tisztító hatása van a hallásra és az elmére. A csendben észrevettem, hogy mennyi levegőt és energiát pazarlok el felesleges szavakra. Étkezésekor be nem állt a szám és most jöttem rá, hogy ez egy elhárítás volt: korábban azt hittem a csend ürességet jelent, ki kell töltenem. Most ezek az érzések teret kaptak, a tudatosság szintjére jutottak, ahol feloldódtak. A délutáni néma ászanázáskor, amikor csak az óceán moraját és a saját légzésünket hallottuk, az egész csoport összpontosított, követve Leary-t az erőteljes álló pózok sorozatában. Akkor fedeztem fel, hogy a csend olyan erős pihentető póz, akár egy ászana.

Azt is megtanultam, hogy a Savászana (hullapóz), a legalapvetőbb pihentető póz, miről szól. A szoros időbeosztásom miatt gyakran lehagytam ezt az ászanát az otthoni gyakorlás végéről, hiszen rohannom kellett a telefonálhoz vagy a számítógéphez. A vatikus túlpörgés egy energiaesés, amelytől a megfontolt pihenés megóvhat.

A Savászana olyan közel hoz a tökéletes fizikai egyensúlyhoz, amilyen közel csak lehet, mert ezt az ászanát legkönnyebb helyesen végrehajtani. „A létezés minden szintjére kihat az itt tapasztalt egyensúly – mondta Svoboda. Ezért olyan pihentető fizikailag, mentálisan és spirituálisan. Elegendő pihenéssel és nyugalommal még a féktelen vatikus energiák is megzabolázhatók.”

Első hallásra az Ayurvéda az újszerű kifejezéseivel egzotikusnak tűnik, még nekem is, aki 14 évig tanult hatha jógát és meditációt Indiában. De igazából a nyugodt pihenés, egészséges ételek fogyasztása, megszokott napirend követése, finom mozgások, a végtagok nyújtása, mély lélegzetvételek és stimulációk lecsökkentése egyszerűen az egészség alapjai, nincs bennük semmi egzotikus.

Ami szokatlan, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol többlet energiákat kell mozgósítani ezek gyakorlásához, önmagunk elhanyagolása ellen. Az ayurvédikus és jógikus technikák először ismeretlennek hatnak, azonban gyakorlással a test (vagy talán önmagam finomabb apsektusa) felismeri őket. Modern amerikaiként lehet, hogy elfelejtettük, hogyan törődjünk önmagunkkal, az emberekkel, de az Ayurvéda emlékszik és emlékeztet mindket arra, amit valaha még tudtunk.

Ez is érdekelhet...

1 Response

  1. Sz Dóra szerint:

    ayur

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ősi gyógymód modern életünkben – A VATA dósa

| Jóga Magazin
1