Teljes mozgástérben


F. Tóth Gabi

F. Tóth Gabi

jógaoktató @ Agnisoma - Yoga Alliance ERYT-200 at Agnisoma
Ayurvédikus jóga- és életmód oktató, inspiratív előadó, a MÁS jóga koncepció (Mysore Ayurvédikus stílus, vagyis önálló gyakorláson alapuló ayurvédikus jóga) megalkotója. Jógával már több mint 10 éve foglalkozik. Jóga tanulmányait Indiában, Mysore-ban végezte és végzi folyamatosan, tradicionális mesterek keze alatt. Szakterülete az egyéni, személyre szabott ayurvédikus jóga, valamint jógaoktatók képzése az Agnisoma keretein belül.
Jelmondata: “Mindenki más, így mindenkinek más a jógája.
F. Tóth Gabi

 

 

Teljes mozgástérben

Miért fontos a ráhangolódás a jógára?

 

Formakényszer. Ma ez jellemzi egész világunkat. Mindennek megvan a mikéntje, de most inkább a kényszeres konszenzusokra gondolok. A “dress code”-tól kezdve a spiri zsargonig. Egész etikettről lehet beszélni annak kapcsán, hogy bizonyos helyeken, kontextusban hogyan kell megjelenni fizikálisan és mentálisan, hogyan kell öltözködni, viselkedni, megszólalni vagy éppen hallgatni.

Ezek előírások, szabályok, íratlanok és írottak. Alapjuk rendszerint a közmegegyezés, nem feltétlenül a természeti törvényszerűség. Ezek mentén definiáljuk magunkat, akár azáltal is, hogy ezekbe illeszkedünk vagy ezekkel éppen szembemegyünk. Ez a dualitás világa.

A jóga lényege a szabadság. A dualitástól való mentesség. Minden lehet igaz valakinek a szemszögéből, a személyes igazság relatív, mégis vannak objektív törvényszerűségek, amelyek figyelembe vétele nem választás vagy ítélkezés kérdése. Csak egyszerűen úgy van.

A gravitációt, az elektromosságot, az évszakok váltakozását, azt hogy a gyerek 9 hónapra születik lehet elfogadni vagy nem, ettől még azok ugyanúgy bekövetkeznek és hatnak.

 

A test törvénye – mozgástér

Vannak a testnek is törvényszerűségei. A felépítése egyedi és megismételhetetlen, de a rá ható erők és működési mechanizmusok, vagy éppen a funkciók ugyanazok. Ha nem ismerjük ezeket az egyediségeket és nem ismerjük a törvényszerűségeket, akkor könnyedén természetellenesen fogjuk használni a testünket.

Van egy ilyen törvényszerűség, hogy az izmokat és az ízületeket a hatékony mozgás és a vitalitás megőrzése végett érdemes a teljes mozgásterükben rendszeresen átmozgatni.

Mit jelent ez? Hogy vannak a testnek bizonyos mozgásai, amelyek – figyelemmel az egyéni adottságokra, a csontok, izmok, ízületek sajátosságaira – optimálisan nem történhetnek máshogy, csak egyféleképpen egy adott személynél egy adott irányban. Tehát igenis ebben a kontextusban van olyan, hogy jól meg rosszul. Ez nem minősítés kérdése, hanem ténykérdés. De megint fontos hangsúlyozni, hogy ahhoz, hogy megismerjük pl. mennyit tud combtőből kifele fordulni a lábunk, tehát mekkora is valójában a mi természetes csípő rotációnk kifelé, ahhoz előbb meg kell ismerni a saját testünket. Igen részletesen.

 

Lassú építkezés

Amikor elsőben megtanulunk írni, olvasni, akkor először betűket tanulunk. Az építőköveket. És mennyi szempontból ismerkedünk azokkal. Megtanuljuk képileg felismerni, majd részeire bontva és abból összerakva grafikusan is reprodukálni, kiejteni, majd más betűkkel összekapcsolni, szavakba ágyazva felismerni és alkalmazni azokat.

Szerencsére jó pár évvel ezelőtt felnőttként megint átéltem, milyen nehéz is egy kisgyereknek ez a folyamat. A devanagari írást kezdtem el megtanulni, pont úgy mint a gyerekek. Hosszú sorokon át szorgalmasan ismételgettem a kanyargó cirkalmányokat, pontosan és gondosan követve és figyelve a legapróbb kunkorodásokat és egyeneseket is. Iszonyatos koncentrációt igénylő feladat volt ez. De aztán egy új világ tárult fel. Ha egy szankszrit sorra ránéz az ember, a tetején össze vannak kapcsolva a jelek egy vízszintes folyamatos vonallal. Tehát az egész egy egységet alkot. De ha egyesével megtanultuk és megértettük az egyes betűket, akkor a kriksz-kraksz hieroglífák helyett értelmezhető és részleteiben is reprodukálható sort kapunk. Megértéssel. Arról nem is beszélve, hogy kellő gyakorlással rutinból fogjuk már olvasni a sorokat.

Az ászanák is ilyenek. Nem egy kimerevített kép és nem is egyetlen mozdulat. Amit a képeken látsz, az olyan mint a vonal a szankszrit sor tetején. Egy egység, ami sok kimunkált részből áll elő. Fontos itt is értened, hogy a különböző testrészek egyenkénti mozgása hogyan történik, és ezek hogyan adják ki az egészet. Nem elégséges, sőt végtelen leegyszerűsítés a formakényszer, a külső másolása egy póznak. Az ászana nem egy végpont, hanem egy állandó dinamizmus. Mozgás a mozdulatlanságban.

Ok, elfogadom nem mindenkinek fontos a kimunkáltság. Az instant kielégítés korában talán nem is lehet ezért senkit sem hibáztatni. Mindenki loholni akar, “haladni” előre, pipálni ki, hogy már melyik ászana “van meg”. Posztolni a Fb-ra és egyéb helyekre.

 

Miért kell a demonstráció? Miért ez a vizuális kényszer?

Egy balettáncos egy pillanat alatt “lemásolja” akár a “leghaladóbb” jóga ászanát. Alkatilag szerencsés, így nőttek a csontjai, gyárilag lazák az ízületei, gyerekkora óta a hajlékonyságán dolgozik. Akkor most ő testtudatos? Akkor ő most haladó jógás egyből? Akkor ő lesz az etalon? És ha egy negyvenes családanya nem tudja ezt egyből, akkor ő a “kezdő”?

Mi van ha ugyanúgy kezdők a jógához, csak más szinten? Mi van ha nem a forma a lényeg? Most akkor bele sem megyek itt abba, hogy a jóga nem ászanázás és nem is az egészségről szól…

A jóga lényege a részletekben, a megértésben és a tudatosításban rejlik. Abban, hogy megfigyeled mennyire tud áramolni a levegő és az életenergia a testben és hogyan lehet ezt érzékelni, finoman terelni. A befele figyelés kizárja a kifele rohanást és a “pipálgatást”. A befele mélyülés feltételezi az elemzést, a test határainak és lehetőségeinek valódi feltérképezését és megtisztelését. A részletek kidolgozását, az apró csiszolgatást. Lassan.

 

Mondok egy példát: Trikonasana. Kezdő póz?

Egyáltalán nem. A trikonasana olyan komplexitású mozgásokat használ, amelyek ismerete nélkül nagyon könnyen terhelődik a térd, a csípő és az azokat körbevevő szalagok, de akár még a könyök és a vállak is, a nyakról nem is beszélve. A lábak “sílécbe” (=egyvonalba) erőltetése, a merev szögek meghatározása formakényszert jelent és extra terhelést a legtöbb embernek.

Ha valaki nem ismeri a saját csípője kifele rotációjának a határait, vagyis hogy az ő combcsontja valóban mennyit tud fordulni az ízvápában (tekintettel a találkozó csontok formájára, az ízület lazaságára, a szalagok kötöttségére, az izmok erejére stb.), akkor elképzelhetetlen, hogy a “hallgass a testedre” parancsnak eleget tudjon tenni. És a szándék itt nem elég. Az sosem elég. Az még simán a pokolba vezet.

Mert ott lesz a formakényszer, a külső referencia, amit az ember követni akar, mert jól akarja csinálni. Mert ott lesz akár az igazítás, ami elhiteti velünk, hogy már megint bénák vagyunk és ez még nem jó. De nem lesz ott a valós megértés, hogy hova is érdemes tenni a lábamat, nekem személyesen, mit és hogyan kell fejleszteni, hogyan tarthatom valóban tiszteletben a határaimat.

 

Hol van az a tér, amiben a maximum egyáltalán értelmezhető? Mihez, kihez viszonyítva?

Először meg kell ismerni, hogy mik az adottságaink és abban mekkora a teljes mozgásterünk. Csak aztán lehet ilyen komplex mozgásokat biztonságosan végezni. A magyar ember addig nyújtózkodjon ameddig a takarója ér, hát nem? Hát DE!:)))

Visszatérve a trikonászanára. Ha nem olyan “nyitott” a csípőd, vagyis inkább nem tudod teljes 90 fokban oldalra kiforgatni a csípőből a combcsontodat (ez olyan lenne mint a francia spárga), mert egyszerűen zártabb, limitáltabb a csípőcsontod szerkezete, akkor ha mégis erőlteted a kiforgatást pontosan 90 fokban, akkor természetesen kompenzálni fog a tested. Ilyenkor képtelenség a két csípőlapátot teljesen előre forgatva megtartani, mert az egyik oldali merevséget a másik oldalnak kell kompenzálnia. Eredmény? A 90 fokos mondjuk jobbra kiforgatásnál a bal csípőd automatikusan előrébb fog fordulni és ahogy a törzseddel is jobbra döntesz az egész bal csípőd még jobban oldalra is kitolódik. Ennek következtében a csípőd egyik oldalán jobban nyúlnak a szalagok, ha ilyenkor mégis “két lap közé” erőlteted magadat, akkor tovább terheled a csípődet, és a terhelés, mivel a csípő nem tud jól tartani ebben az instabil helyzetében, könnyen a jobb oldali térdedre megy és az hátrahajlik, minél lejjebb döntesz.

Persze az ászana szép. Mint a nagykönyvben. De a hatása? Elárulom ezekből lesznek az instabil SI ízületek, a derékfájás, és a térdproblémák.

 

Érdemes tehát ráhangolódni a jógára.

Mert a valódi jóga egy teljesen új megközelítésmódot hoz. Nem kifele gondolkozik, hanem befele. Nem teljesítményre sarkall, nem művészi kifejezésre, nem dicsőségre. Önmegismerés, önmegfigyelés, ez itt a feladat. Nem áldozat kell legyél valamilyen cél oltárán, hanem magadnak áldozol, mert itt te vagy a templom.

A MÁS jóga fejlesztgetése közben rá kellett jöjjek, még jobban szét kell bontanom minden pózt, még jobban meg kell mutatnom először azokat a kis, apró, szinte észrevétlen mozdulatokat, amelyek lehetővé teszik a póz, mint összkép megalkotását. Ezért született meg a MÁS Ráhangolódás workshop.

Nem lehet kispórolni a munkát, ha írni akarunk, először le kell ülni és sormintában ismételgetni a kunkori írásjeleket. Kidolgozni, hogy itt még legyen gömbölydedebb, ott még laposabb, ott egyenesebb. Ha ez megvan, úgyis egyéni lesz a kiírt kézírásunk.

Különben csak macskakaparás lesz a vége.

 

F. Tóth Gabriella 2017 © Minden jog fenntartva

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Teljes mozgástérben

| F. Tóth Gabi
0