Szvámi Véda: A mag mint kozmikus princípium


Himalájai Jóga Tradíció

Himalájai Jóga Tradíció

A Himalájai Tradíció a spirituális tudás megszakítatlan folyama, mely a himalájai barlangkolostorokban élő nagyszerű bölcsektől származik.

E Tradíció az emberi elme képzésének különleges módszereit tanítja, melynek célja, hogy az egocentrikus személyiségünkkel és a külsődlegessel való azonosulásunk helyébe a mindörökké tiszta, mindörökké bölcs, és mindörökké szabad Önmagunkról szerzett tudás lépjen.

Kortól, nemtől, felekezettől függetlenül- szeretettel várunk minden keresőt, aki belső késztetést érez önmaga jobb megismerésére, testi-lelki egészségének fokozására és/vagy a metafizikai valóság megtapasztalására.
Himalájai Jóga Tradíció

Latest posts by Himalájai Jóga Tradíció (see all)

A „mag” megnevezésére használt szavak az emberi kultúra lényegi részét képezik. Vegyük most a bija (bidzsa) vagy vija (vidzsa) szanszkrit kifejezést.

Ennek a szónak számos etimológiai magyarázata van, és a szótárírók a legkülönfélébb igetövekből eredeztetik:

 „Ami úgy születik, mint egy utód.
Ami úgy születik, mint egy ok okozata.
Ami a méhbe és a méhben mozog.
Ami által valaki megszabadul az adósságtól.
Ami arra ösztönzött, hogy hatékony legyen.”

 

Összegezve a fenti öt magyarázat mögötti elgondolást:

Az igazi, eredeti mag az, amely okok és okozatok láncolatában a saját maga utóda. Az okozatiság teljes egyetemes alapelvét testesíti meg azáltal, hogy bezáródik a méhbe és azután magát egy új formában mutatja meg. Benne egy szubtilis, megfoghatatlan erő lakik, a shakti, egy energia-mező, amely arra sarkallja, hogy okozatként nyilvánuljon meg. A mag ezen princípiumának megértése és alkalmazása megszabadíthat bennünket a karmikus adósságainktól (például a szülő lerója karmikus adósságait a felmenőivel szemben, amikor egy utódnak ad életet és felneveli, mint ahogyan azt vele tették a szülei).

Fotót készítette: Budinszky GabriellaFotót készítette: Budinszky Gabriella

A világegyetemben működő mag princípium ugyanígy magában foglalja az összes kozmikus folyamatot és azok alkalmazását egy ember életvezetésében.

Az idő minden pillanata magában hordozza egy mag rejtett képességét arra, hogy jövőbeli történések bontakozzanak ki belőle.

A Bhagavad Gitában az Úr így szól:

                „Ismerj meg engem úgy, mint valamennyi létező örökéletű magvát.” (7.10)

 

A teremtésről szóló történetben, ahogy azt Manu Törvénykönyve magyarázza, ezt olvashatjuk:

                „Először megteremtette a vizeket, amelyekbe aztán beleengedte a Magot.” (1.8)

 

Ebben a klasszikus kommentárban Kulluka a „magot” a shaktival, mint magában rejlő képességgel, a kreatív és teremtő erővel azonosítja:

A Brahma-vaivarta puranában (Ch.22) Lord Krishna bija-nak neveztetik, minden Isteni Megtestesülés (avatar) magjának.

Az indiai hagyományos matematikában az algebra megnevezésére használt kifejezés inkább a bija-ganita, azaz a magokkal számlálás, ahol is az algebra szimbólumait úgy tekintik, mint a geometrikus vagy numerikus mintázatok magjait, és nem pedig az anka-ganita, azaz a számokkal számolás. Bhaskaracharya, az i.sz. 12. században élt matematikus, feltaláló és csillagász az alábbi dicsőítő sorokkal kezdi az algebráról szóló könyvét:

„Leborulok az Úr, a Matematika (ganita) előtt, akit a szánkja filozófusai az intelligencia-képesség (buddhi) megteremtőjének tartanak, amelyet a Létező (sat) és a Tudatosság Princípiuma (purusha) vezérel, mint minden megnyilvánult egyetlen meg nem nyilvánult magja.”

(Bhaskara szövege: Bija ganita, 1. versszak)

 

Így a mag megnyilvánult formája magában foglal minden meg nem nyilvánult képességet, amely arra vár, hogy megvalósuljon.

Ezt példázza tovább a nyagrodha (bengáli fikusz) gyümölcséről szóló parabola. Ez az a fa, amelynek ágai lefelé nőnek és gyökeret képeznek, és amely a létező legnagyobb fafajta.  (Ezt a (átiratos) dialógust olvashatjuk a Chandogya Upanisádban (6.12.1-3.)

 

 „Az Apa, Uddaláka mondja:

–  Hozz nekem arról a fügefáról egy fügét!

–  Itt van, tiszteletreméltó atyám!

–  Hasítsd szét!

–  Szét van hasítva, tiszteletreméltó atyám!

–  Mit látsz benne?

–  Egészen apró magvakat.

–  Hasítsd szét az egyiket!

–  Szét van hasítva.

– Mit látsz benne?

– Semmit.

– Ebből, amit nem látsz, ebből a finomságból nőtt ki ez a fügefa. Ez a finomság, hidd el, kedvesem, ez a világ lényege, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svétakétu.”[1]

(A metafora további magyarázatát az olvasó Shankaracharya kommentárjában találhatja, amelyet most hely hiányában itt nem idézünk.)

A magban a teljes védikus kozmológia és metafizika benne foglaltatik.

A [mag] szó használatának tűpontos példája az, amikor is bija-mantrának nevezzük azokat az egy szótagú mantrákat, amelyeket nagy erejű szavak alkotnak. Ezeket lehetetlen lefordítani, ugyanakkor bizonyos isteni erőt testesítenek meg.

A mag fogalom számos metaforában alkalmazható, egy példa erre Shakespeare Machbeth-je, amikor (az első felvonás 3. jelenetében) Banquo a következőket mondja:

                „Ha csakugyan beláttok az idő

                Vetésébe, hogy mely mag nő, és melyik vész,

                Szóljatok hozzám is”[2]

Ha ezt a szakaszt annak tükrében szemléljük, amit a korábbiakban a fogalomról elmondtunk, akkor megállapíthatjuk: az idő minden pillanata magában hordozza a mag rejtett képességét arra, hogy jövőbeli történések bontakozzanak ki belőle. Csak néhány szerencsés az, aki azzal a képességgel bír, hogy előre-, illetve belelásson az időnek ezen rejtett mag-képességébe. Nem csoda, hogy a magok csak időnként teremnek.

Ha figyelmen kívül hagyjuk a magot, akkor figyelmen kívül hagyjuk az egész világmindenséget, az okok és okozatok láncolatát, figyelmen kívül hagyjuk azokat a szubtilis erőket, amelyek önvalónkban, az atmanban manifesztálódnak. Az önvalót, amely ugyanaz, mint ami a magban a hatalmas Vata fát felnevelő erőt magában hordozza (Bhagavad Gita 15.1 és Katha upanisád 6.1)

Ismerjük meg a magot, és a világmindenség jelentése, a benne rejlő okok és okozatok, a megnyilvánulás minden folyamata, és az élet erkölcsi kötelezettségei is feltárulnak előttünk.

Fordította: Dr. Máté Igor

Lektorálta: Weltin Gyöngyvér

[1]  Vekerdi József fordításának felhasználásával. In: Titkos tanítások (Válogatás az Upanisádokból), p. 97., Helikon, Budapest, 1987) (A finomság jelentése itt: szubtilis. (A ford.)
[2] Szabó Lőrinc fordítása (In: Shakespeare összes műve. Tragédiák 2. kötet, p 150., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1961)

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Szvámi Véda: A mag mint kozmikus princípium

| Himalájai Jóga Tradíció
0