“A szilárd táplálékot igyad, a folyékony táplálékot egyed!”

Rengeteget olvashatunk és kutakodhatunk arról, hogy mi lehet a számunkra legmegfelelőbb összetételű étkezés, az ideális diéta, amitől majd egészen biztos jobban leszünk és megoldódnak emésztési problémáink.

Kevés szó esik azonban arról, hogy azt a számunkra legszebbet és legjobbat miként is lenne érdemes elfogyasztani ahhoz, hogy szervezetünket az étrendbeli változtatás ellenére ne hozzuk ismét lehetetlen helyzetbe, csak továbbjátszva a régi lemezt egy újabb hangszerelésben. Közhelyről beszélek, ha azzal hozakodom elő, hogy a stressz milyen nagy hatással étvágyunkra, és azonnali változást okoz emésztésünkben, székelési szokásainkban. Azt viszont hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, hogy az emésztő rendszerben fennálló stresszt mi magunk hozzuk létre és tartjuk fenn rossz étkezési szokásainkkal, kapkodó, eredmény orientált életvitelünkkel.

Felgyorsult világunkban mindent gyorsan akarunk; így enni is.

gyorsevésSietünk, úton vagyunk, intézkedünk, telefonálunk, és közben bedobálunk a szánkba valamit anélkül, hogy egy csepp figyelmet is fordítanánk arra, hogy mi lesz a sorsa a bevitt ételnek ezt követően. Nem nézünk, nem szagolunk, nem rágunk, nem ízlelünk, nem érzünk; csak rutinszerűen etetjük magunkat, mindenféle gondoskodás, tudatosság, csend és figyelem nélkül. Amikor szinte rágás nélkül, hanyag módon nyeljük le az ételt, akkor az emésztés fázisainak első pár lépcsőjét nemes egyszerűséggel átugorjuk. Alapjaiban rengetjük meg az egész rendszert, és utána értetlenkedünk renyhe emésztésünk, étkezés utáni nyomottságunk, puffadásos tüneteink, székrekedésünk miatt. A nem kielégítő rágás nem teszi lehetővé a nyáltermelődés beindulását és a nyálban lévő emésztő enzimek kiválasztását. Így az étel a nyállal és enzimekkel való keveredés nélkül, szinte egészben vándorol tovább a gyomorba, ahol a gyomorsavnak kéne elbánnia a termetes étel darabokkal. A szomorú hír az, hogy nem képes rá. Mert nem dolga; nem erre szerződött. Egy tápanyagokban gazdag, alaposan megrágott, bőséges nyállal és emésztő enzimekkel összekevert, szinte folyékony massza helyett komplett rántott hús szeleteket küldünk neki egészben feldolgozásra. Tehát a kezdet kezdetén akadályozva van az emésztés természetes folyamata és ez az egész emésztő rendszerben, ezen keresztül az egész testben és idegrendszerben feszültséget hoz létre, így a rágás nélküli nyelés szokása a krónikus stressz jelentős forrásává válik.

Egy indiai mondás szerint a szilárd táplálékot igyad, és a folyékony táplálékot egyed!

Ez azt jelenti, hogy 22-28-szor meg kéne rágni minden egyes falatot mielőtt lenyeljük. Ha ez soknak tűnik elsőre, akkor számold meg, hogy általában hányszor rágod meg az ételt nyelés előtt. Kezdetben elég, ha ezt a számot emeled öttel, majd megint öttel, és így tovább. Az alapos rágás azoknak is segít, akik nem bírnak mértéket parancsolni étvágyuknak. A kényszeres evők ritkán és alig rágják meg az ételt, rendszertelenül esznek, gondolkodás nélkül kapnak be ezt-azt, oda sem figyelnek arra, hogy éhesek-e egyáltalán, és észre sem veszik, ha már jól laktak. Az alapos rágás jelzi a szervezetnek a jóllakottság érzetét, megmutatja, hogy mikor elég.

Add meg az étkezésnek a módját; szentelődj neki. Nézd meg az ételt amit magadhoz veszel, szimatold meg, engedd, hogy már ettől beinduljon a nyálelválasztás a szádban. Vedd szádba az étlet, és ízleld! Forgasd a szádban, érzékeld az étel textúráját, állagát, rágd meg alaposan, egészen addig rágd, amíg minden zamatát és ízét magadba nem szívtad, és csak aztán nyeld le. Ha így eszel, akkor ismét felébreszted az ízlelőbimbóid intelligenciáját. Olyan ízeket tapasztalsz meg, amiket talán még soha nem éreztél. Mögé tudsz majd érezni az olcsó, marketing ízeknek (édes, sós), az ízfokozóknak és a valamilyen-szerű adalékoknak. Képessé válsz arra, hogy valóban el tudd dönteni, hogy egy bizonyos étel mélységében is ízlik-e neked, valóban táplál-e téged, és jó-e számodra. Felelősséggel, biztos belső érzékeléssel el tudod dönteni, hogy mi jó neked és mi nem az. Nem kell orvostól orvosig szaladgálni, csak egy kicsit lelassulni, befelé figyelni, és kapcsolatba kerülni tested jelzéseivel.

Általában az emberek megesznek egy süteményt, aztán egy másodikat, talán egy harmadikat is, és aztán szenvednek, mert nem ehetnek meg egy negyediket is. Pedig olyan finom. Milyen finom? Ha megkéred őket, hogy írják le a sütemény ízét, vagy csak idézzék azt vissza, akkor nem fogják tudni megtenni. Mert nem ízlelték meg. És ha nem ízlelték meg, akkor hogyan lehetnének elégedettek? Egy fél szelet süteményt valódi odaadással, figyelemmel, elmélyült ízleléssel megenni sokkal több élvezetet okoz annál, mintha három szeletet ennél meg gyors egymásutánjában.

Vágyaink tárgyának kielégítése soha nem hozhat tartós örömöt számunkra, csak még nagyobb vágyakozást és kielégületlenséget okoz, és vágyaink ismételt kielégítésére ösztönöz. A beteljesültség érzete sohasem a vágyak tárgyából adódik; a nyugalom és beteljesültség mindig belülről jön. Ha elcsendesedsz, odaadod magad az étkezés perceinek, lelassulsz, és egy kevés időt önmagaddal töltesz a nyugodt ízlelésben, érzékelésben és tapasztalásban, ez az idő meghozza számodra a valódi békét és elégedett lelkiállapotot, ami kellő nyugalmat és energiát ad majd az egész hátralévő napra.

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

“A szilárd táplálékot igyad, a folyékony táplálékot egyed!”

| Beer Gyöngyi
0