A “szakma” és a kóklerek


Gauranga Das

Gauranga Das

Gauranga Das vagyok, 1971-ben születtem. Születési nevem Szücs Gábor. Az Atma Center jógaoktatója vagyok, Agni-jóga és Astanga-jóga órákat tartok. Ha szeretnéd kipróbálni a jógaóráimat, további részleteket az atmacenter.hu honlapon találsz.
Gauranga Das

Latest posts by Gauranga Das (see all)

 

A napokban nálam jártak egy nonprofit társaság munkatársai, akik kutatást végeznek, melyben a jóga, illetve a fitnesz jelenlegi területeit, trendjeit igyekeznek feltérképezni. Az eddig meglátogatott jógastúdiók és vezetőik nyilatkozatait és meglátásait egészen találó pontokban szedték össze. Persze voltak vélemény-különbségek, amikben kíváncsiak voltak az én álláspontomra is. 

Például feltették azt a kérdést, hogy nem árt-e a “jógaszakma” megítélésének a kóklerek jelenléte. Én azt mondtam, hogy engem nem zavar, legfeljebb arra inspirál, hogy mi magunk minél kompetensebbek és felkészültebbek legyünk. De azért érdemes egy kicsit szétbontani ezt a kérdést aspektusaira és így kielemezni a dilettáns “jógaoktatók” hatását a piacon. Persze minden szakmában mindig is voltak és lesznek felkészületlen, képzetlen szolgáltatók, sőt, lehet, hogy sok területen ők vannak fölényben a profi szakemberekhez képest. Talán ez a jógában sincs másképp és nem is lehet igazából megakadályozni, hogy legyenek. 

1. Vannak-e kóklerek a jógában? Természetesen vannak. Sokan úgy kezdenek jógát oktatni, hogy még egy 200 órás oktatói tanfolyamra sem szánták rá az időt és a pénzt, és a saját jóga-gyakorlásuk is legfeljebb pár hónapja tart. Természetesen egy 200 órás képzés elvégzése után is maradhat hozzá nem értő valaki, ha nem képzi magát tovább és nem szerez tapasztalatot, nem választ egy megfelelő mentort magának, akivel meg tudja beszélni az oktatási tapasztalatait, és aki esetleg látja is, hogyan oktat.  

2. Mennyien vannak? Igazából nem tudnék statisztikát mondani, de mivel az oktatóképzések is évente több száz oktatót termelnek Budapesten, a közel 19-20 ezer fős magyar jógapiac simán felszívhat számos olyan jógaoktatót, aki minimális kompetenciával és oktatási tapasztalattal rendelkezik. Ez akár lehet 50% fölötti arány is, nem tudom megmondani, főleg, hogy egy oktató rátermettségét számos szubjektív tényező és befolyásolja, amitől a vendégek felhasználói élménye széles körben változhat egy és ugyanazon oktató megítélésében. Nyilván aki szereti, az járni fog hozzá, akinek nem jött be, az meg továbbáll.

3. Mik a dilettáns jógaoktatók veszélyei? Itt több dolgot is felsorolhatnánk, például az egyik legfontosabbat, a sérülésveszélyt. Ha egy oktató felkészületlensége és  a rutin hiánya miatt a vendégek megsérülnek az órán, akkor még olyanok is kiábrándulhatnak a jógából, aki előtte maximálisan nyitottak voltak rá. A másik pedig az az eset, ha a vendég nem is sérül meg, de mégsem köti le az oktató óravezetése, nem érzi kompetensnek az illetőt. Ilyenkor is kiábrándulhat a vendég, de nagyobb eséllyel próbál ki esetleg egy másik órát, oktatót, mintha lesérülne. Bár azt hiszem, hogy túl könnyű lenne a kóklerekre hárítani azt, hogy valakinek a jógaórájára miért nem járnak az emberek, aki egyébként önmagát nagyon rátermettnek tartja.

4. Mit lehet velük kezdeni? Az egyik és legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy nem másoknak a minősítésével, kikritizálásával töltjük az időt, hanem a saját képességeink, tapasztalatunk, oktatási módszereink fejlesztésével. Ha gagyi a konkurencia, akkor el kell húzni mellettük, mert az átlagos műveltségű jógás vendég azért eléggé pontosan be tudja lőni, hogy az oktató hol tart a szakmai felkészültségében és a személyes fejlődésében.

Természetesen lehet kampányolni amellett, hogy mindenki fejlessze magát és váljon komoly jógaoktatóvá, de azért ehhez elhivatottság és szakmai önkritika is kell, amit nem tudunk feltétlenül beleplántálni mások fejébe és szívébe, ha eleve nincs ott az igényessége önmagával szemben. A saját sikertelenségünket azonban sohasem szerencsés dolog azzal igazolni, hogy “sok a kókler.” A közösségi médiában még olyan trollok is kifejlődtek, akik konkrétan nem is végeznek például jógaoktatói tevékenységet, de roppant módon értenek hozzá, és mindenkinek osztják az észt, ha kell, ha nem, ráadásul néha minősíthetelen stílusban. Ez pedig nem igazán annak az útja, hogy mást jobbá tegyünk vagy motiváljunk valami pozitív dologra.

Még egy fontos gondolat a végére, amivel lezárnám a jógaoktató kompetenciájának kérdését. Ha jógaoktató vagy, és úgy gondolod, hogy szeretnél fejleszteni a magadon, akkor három területre koncentrálj egyforma mértékben: 1. a saját személyes gyakorlásodra, 2. a folyamatos szakmai továbbképzésedre és 3. a személyiséged fejlesztésére. Ha a háromból bármelyik háttérbe szorul, akkor nem csak hogy megrekedhetsz egy szinten, de nagyon könnyen ki és éghetsz, és elveszítheted a motivációdat az oktatáshoz. Azt pedig, aki unottan, rutinból oktat, és nem tud igazán személyesen törődni a vendégeivel, nem fogják olyan lelkesedéssel fogadni a vendégek sem, mint azt, akit a belülről izzó tűz hajt.

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A “szakma” és a kóklerek

| Gauranga Das
0