Swami Ajaya, a jógapszichoterapeuta

Tamás Katalin

Egyre jobban érdekel az, hogyan tudok benne lenni a pillanatban anélkül, hogy meg akarnám változtatni azt. Gyakorlom ezt saját életemben, Jógatanárként, Metafora terapeutaként, és a Tiszta Kommunikáció módszereit használva is. Azt vettem észre, hogy ami igazán segít a hozzám fordulóknak, az a figyelem, az odafordulás, a szeretet – mindenféle változtatási szándék nélkül. Ebben az elfogadó, átölelő térben mindenki megnyílhat saját problémájára, aminek valójában ő a legnagyobb szakértője.

A “Jóga és Pszichoterápia” c. könyv szerzője, Szvámi Ráma első nyugati beavatottja, Szvámi Adzsaja szeptemberben Magyarországra érkezik. Ebből az apropóból kérdeztük meg a véleményét jógáról, pszichológiáról, saját magunk felfedezésének lehetőségeiről.

AUM: Miért kezdett el jógázni?

Swami Ajaya: Amikor 30 éves lettem, eltökéltem, hogy találok egy spirituális vezetőt. Olyan könyvek által inspirálva, mint az „Egy jógi önéletrajza”, mindenképpen találkozni szerettem volna egy mesterrel, aki elvezet a megvilágosodásig. Ezer mérföldet utaztam, hogy találkozhassam Chogyam Trungpa tibeti mesterrel vagy Swami Satchidananda-val.

timthumb

AUM: Ki volt az első guruja? Tudna mesélni róla?

SA: Ezek után találkoztam Swami Rámával és döntöttem el, hogy őt fogom követni. Arra biztatott, hogy alapítsak meditációs központot a városban, ahol akkoriban éltem. Gyakran jött hozzám látogatóba, és tartott workshopokat az érdeklődő hallgatóknak. Minden ilyen alkalommal nálam szállt meg hétvégén, és éjjelente tanított. Rendszeresen hajnal 3-4-ig beszélgettünk. Hihetetlenül szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyi figyelmet kapok. Az együtt töltött idő alatt sztorikat mesélt gyermekkoráról, arról, hogy milyen volt a saját gurujával, és más spirituális mesterekkel. Magnóra vettem ezeket a roppant izgalmas beszámolókat, amelyek később egy könyvvé álltak össze: Élet a Himalája mestereivel lett a címe. Őt tekintem a spirituális apámnak, és úgy éreztem, benne találtam meg azt a vezetőt, akit egész életemben vártam. Később ő avatott szvámivá a Gangesz partján. Jó barátjának éreztem magam. Rengeteg alkalommal voltam mellette: számos különböző eseményen, amikor másokat tanított, vagy éppen csak lógtunk együtt. Néha odahívott a pulpitushoz egy-egy tanítás közepén, hogy álljak be helyette. Privilegizált, kivételes helyzetben voltam.

 

AUM: Hogyan változott meg az évek során jógagyakorlásának stílusa?

SA: Megfeszítetten gyakoroltam, hogy minél hamarabb elérjem a megvilágosodást. Minden nap legalább 30 percig álltam fejen, vagy olyan jógikus tisztító gyakorlatokat (krijákat) végeztem, hogy például az emésztőrendszerem tisztítása érdekében hosszú gézt nyeltem le. Néhány év ilyen jellegű gyakorlás után rájöttem, hogy ez az intenzív erőlködés nem vezet nagyobb lelki békéhez, vagy könnyedebb élethez. Felismertem, hogy a szabadságot és a beteljesültséget akkor tapasztalom meg, amikor nyitott vagyok arra, ami itt és most van, ahelyett, hogy egy ideált próbálnék elérni. Mostanában abban lelem kedvemet, hogy tudatában vagyok és méltányolom a feltétel nélküli elfogadást, ami minden pillanatot táplál, ahelyett, hogy valamilyen vágyott állapotot akarnék elérni.

AUM: Milyen jógát gyakorol manapság?

swami-ajaya

SA: Gyakorlásom a tágasságot, a bőséget fedezi fel életem minden aspektusában. A bőség nem cél, egyszerűen csak természetes hozadéka az itt és most megélésének. Normál tudatállapotunk beszűkült. Azzal vagyunk elfoglalva, amit éppen keresünk, és ez leszűkíti lehetőségeinket arra vonatkozóan, hogy mi találhatunk. Amikor mindenféle cél nélkül hallgatunk, nézünk, akkor fedezzük fel azt, ami van. Akkor éljük az igazságot – ahelyett hogy saját fantáziánk előfeltételezéseivel lennénk elfoglalva. Nem számít, hogy éppen hatha jógát gyakorlok, vagy pedig bevásárolok egy áruházban. Minden tapasztalat egy lehetőség, hogy tudatos legyek saját magamra, legyen az akár egy jövőbeni elvárás vagy annak felfedezése, ami éppen zajlik. Amint rátalálok arra, ami van, azonnal tágasságot, bőséget és a lét könnyűségét érzékelem.

AUM: Hogyan fogalmazná meg a jóga célját? Hogy lehet ez cél olyan valaki számára, aki teljes állásban dolgozik?

SA: A jóga nem egy különleges gyakorlás, ami különbözne mindennapi tevékenységedtől. A jóga egy út ahhoz, hogyan fedezzük fel a szépséget, az örömöt, a jelentést abban, ami éppen történik. Egyedül célokkal való foglalatoskodásod távolít el az egységtől mindennapi életedben. A „Zen és az íjászat művészete” című könyv leírja, egy képzett íjász hogyan válik eggyé az íjjal, a nyílvesszővel és a céllal. Nem az a szándéka, hogy a következő pillanatban célba találjon – ő maga a cél itt és most. Amint el akarunk érni valamit, már eleve feltételezzük, hogy különbözünk célunktól és aztán megpróbáljuk áthidalni ezt a szakadékot. Ez rengeteg erőfeszítésbe kerül. Ha dualitásból  indulunk ki, nehéz megérkezni az egységhez. Nincs dualitás a jóga és egy 8 órás állás között. A munkád, a hatha jóga gyakorlása, vagy bármi más teendőd ugyanolyan lehetőséget kínál, hogy megnyílj arra, ami éppen van – kellős közepén a „Te” az „Amilyen szeretnél lenni” látszólagos különbözőségének.

AUM: 40 éves tapasztalattal rendelkező pszihoterapeutaként meg tudná magyarázni nekünk a kapcsolatot a pszichoterápia és a jóga között?

SA: Számomra nincs különbség a pszichoterápia és a jóga között. A pszichoterápiát úgy látom, mint egy folyamatot, amiben valaki felfedezheti hitrendszerét, mintázatait, feltételezéseit, melyek radikálisan korlátozzák önmagáról és a világról való tudását. A jóga nem  különbözik ettől. Segít abban, hogy felfedezzük testünk, légzésünk, elménk korlátozásait és hogy megértsük, miről is szól az életünk. A pszichoterápia lehetőséget ad arra, hogy egy mentorral dolgozzunk minden héten. A legtöbb jógagyakorlónak nem adott a rendszeres személyes segítség.

AUM: Mik a jógapszichológia főbb aspektusai?

SA: A Rádzsa jóga legfőbb elvei a nem-ártás (ahimszá) és az igazmondás (szatja). Minden alkalommal, amikor negatív vagy saját magad irányába, akkor ártasz. A nem-ártás és az igazmondás gyakorlatilag a jelen méltánylása, elfogadása.  Legtöbbünk egy körülhatárolt elképzelt világban él, amit az irányít, hogy mi hogyan szeretnénk, ha történnének a dolgok, vagy mit nem akarunk elfogadni. A jóga visszahoz minket a realitásba – abba, ami valóban létezik.

AUM: Néhányan azt gondolják, hogy a pszichoterápia a lelki betegeknek való, ők pedig egészségesek, így hát nekik nincs szükségük rá. Mit mondana nekik?

SA: Mindenki messze kevesebbnek képzeli magát, mint aki ő valójában.  Társadalmunkban a legtöbb ember valamiféle rossz közérzettel él együtt, ám ők ezt normálisnak tekintik. Életünk eseményei miatt határokat szabtunk lehetőségeinknek, annak, hogy felismerhessük igaz valónk nagyszerűségét. Az élet ugyanakkor számos lehetőséget kínál arra, hogy újra felfedezzük, kik és mik vagyunk valójában. A pszichoterápia egy ilyen lehetőség.

AUM: Mit várhat valaki, amikor ellátogat egy workshopjára?

SA: Gyakorlat-orientált, tapasztalati műhelyeket tartok általában. A magyarországi 4 napos workshopon is lesz meditáció, önvizsgálat, jóga, illetve számos lehetőség arra, hogy a résztvevők felfedezhessék azokat a módokat, ahogy önmaguk limitált látásmódja elégedetlenséghez, érzelmi szenvedéshez vezet. Megtapasztaljuk, milyen az önbírálat korlátai nélkül létezni. Megtanuljuk, hogyan élhetünk a bőségben, teljes jelenlétben, földelve, megtestesülve, sikeresen az életben. Észrevesszük, hogyan kínál minden pillanat lehetőséget, hogy meghaladjuk korlátainkat, amiket mi magunk állítottunk. Megéljük a feltétel nélküli elfogadás óceánját, amiben mindannyian mártózunk.

 

 

Ez is érdekelhet...

Swami Ajaya, a jógapszichoterapeuta

| Tamás Katalin
0