Sri Aurobindo: Személyiségeink – egók, (h)arcok, álarcok

Ócsai Zoltán

Nam posuere tristique purus, a bibendum tortor pulvinar sit amet. Donec a erat vitae felis luctus porta. Praesent dapibus, nunc eu faucibus tempor, lacus magna consequat lorem, et porttitor est eros sit amet dui. Curabitur sit amet turpis vitae nulla condimentum auctor. Etiam at tellus tortor, at ultricies nulla. Vestibulum ante ipsum primis in faucibus orci luctus et ultrices posuere cubilia Curae; Mauris adipiscing est ut nisl pretium id iaculis turpis ultrices.

aurobindo_konyvborito

Gyakorlati Jóga Pszichológia
Válogatások Sri Aurobindo és Sri Devi műveiből

Danvantara könyvkiadó, 2013

Fordította: Berki Éva
Szerkesztette: Bakos Attila

Annak az egyszerű embernek, aki saját ébredező felszínén él, aki tudatlan lényének mélységei felöl, és a fátyol mögötti végtelenségről, a pszichológiai létezése meglehetősen egyszerű. Vágyak kicsiny, ámde annál zajosabb csoportja, néhány határozott intellektuális és esztétikai szükséglet. Egy kis ízlés, egypár uralkodó vagy kimagasló ötlet összefüggéstelen vagy rosszul összefűzött és főként triviális gondolatáradat között. Számos lényeges vagy kevésbé lényeges vitális szükséglet, fizikai egészség és betegség váltakozása, örömök és bánatok töredezett és következetlen egymásutánisága. Gyakorta előforduló kisebb zavarok és viszontagságok, ritkábban bekövetkező erősebb kutatások és felemelkedések az elme vagy test részéről, és az egész Természeten keresztül – ez a létezésének alapanyaga.

Mivel a Létezés egy és mégis több, ugyanez a törvény érvényes ránk és összetevőinkre is; a Lélek, a Purusa egy, de alkalmazkodik a Természet képződményeihez. Lényünk összes szintjét a Lélek ellenőrzi, és amikor elég mélyre ásunk, felfedezzük, hogy van bennünk egy elme-én, egy életerő-én és egy testi én. Kicsit bővebben van egy elme lény, egy mentális Purusa, amely a felszínen a gondolatokban, észlelésekben, az elme-természetünk tevékenységében mutat meg valamit magából. Van egy életerő lény, amely az késztetésekben, érzésekben, benyomásokban, vágyakban, a vitális természetünk külső élet-tevékenységeiben mutat meg valamit magából. Valamint egy fizikai vagy testi lény, mely az ösztönök, szokások, az anyagi természetünk kifejezésre juttatott tevékenységei által tár fel valamit magából. Az énnek e lényei vagy részei valójában a Lélek erői bennünk, így azok ideiglenes kifejeződései nem határolják be azokat, sőt valójában megnyilvánulásaik csupán lehetőségeik töredéke. Ám e kifejeződés ideiglenes mentális, vitális és testi személyiséget hoz létre, amely úgy növekszik és fejlődik, amiként a pszichikus vagy lelki személyiség növekszik és fejlődik bennünk. Mindegyiknek megvan a sajátos természete, saját hatása, saját tevékenysége lényünk teljességében. Ám a felszínen az összes ilyen említett hatás és tevékenység, amint előtör, máris összekeveredik, és egy olyan egységes felszíni-lényt hoz létre, mely mindezen alkotórészek elegye. Egy külsőleg állandó, mégis változó és mozgó képződményt, amely az élet céljait és korlátozott tapasztalását szolgálja.

Akinek filozofikus elméje van, felteszi magánnak a kérdést: „Minek nevezzem magam?” A testemnek? – a test mindig változik, sohasem ugyanaz. Az érzéseimnek? – az érzések olyan gyakran változnak. A gondolataimnak? – a gondolatok folyamatosan felépülnek, majd elpusztulnak. Ez mind nem én vagyok. Hol van az én? Mi adja a folytonosság érzését?

Aurobindo4Ha őszintén folytatod az elmélkedést a probléma még bonyolultabbá válik. Elkezdesz figyelni, és azt mondod: „A memóriám, az emlékezetem az.” De ha valaki elveszti a memóriáját, ugyanaz az ember marad. Ha a mély vizsgálódást őszintén folytatod tovább, eljön a pillanat, amikor minden eltűnik, és csak egyetlen dolog létezik, az Isteni, az Isteni Jelenlét. Minden eltűnik, feloldódik, minden elolvad, mint vaj a napsütésben… Ha valaki ezt felfedezi, rájön, hogy addig semmi sem volt, csak szokások összessége. Szüntelenül az beszél, aki nem ismeri az Istenit és nem tudatos az Isteni felöl. Mindenkiben száz és száz „én” van, amely beszél, száz és száz különböző módon – tudattalan, változó, folyékony „ének”. Az én, amely ma beszél, nem azonos a tegnapival, s hogyha továbbgondolod, az én eltűnt. Csak egyetlen egy marad. Az Isteni. Ez az egy, amely sohasem változik.

A jógát általában olyan kötött gyakorlatokkal azonosítják, mint testtartások, légzésgyakorlatok, meditáció és ehhez hasonlók. Ráadásul, úgy értelmezik, mint bizonyos szabályok és előírások összessége, melyek az egyén külső életének bizonyos aspektusaihoz tartozik, mint a táplálkozás, szokások és viselkedés. Ellenben, ahogyan Sri Aurobindo tanítja, a jóga leginkább belső pszichológiai munka, melynek célja a tudatosság megváltoztatása és átalakítása. A jóga nem más, mint gyakorlati pszichológia. A jóga egész metódusa pszichológiai; úgy is fogalmazhatnánk, hogy a jóga a legmagasabb fokú pszichológiai ismeret mindenre kiterjedő gyakorlata.

Éppen ezért a pszicho-spirituális fejlődés feladatai a következőkből állnak: – fokozatosan kiemelkedni abból a tudattalan állapotból, amelyben az egyén inkább a kollektív beolvadt része, mint önálló individuum. Olyan személy, aki végre valódi gondolkodó lényként a saját fejével gondolkodik, minden külső befolyástól mentes, személyisége van, aki létezik, akinek saját valósága van. Aki fokozatosan nagyobb megértéshez jut önmagáról, lévén egyre tudatosabb lényének összetettségéről. Ily módon képes megkülönböztetni lénye különböző részeiből származó cselekedeteinek eredetét. Önszigort gyakorolva, elérni az önuralmat, a harmóniát és rendet teremteni lényének különböző részei között, melyek általában ellentétben, sőt konfliktusban állnak egymással. Felfedezni valódi önmagát és egyesíteni a lényét – melyet általában megosztottság és egyenetlenség jellemez – azáltal, hogy az összes többi ént a valódi én köré szervezi. Az ember megkülönböztető vonása, állítja Sri Aurobindo, hogy mentális lény. Ennél fogva az ember először a mentális megértéssel kezdi. A mentális megértés abban áll, hogy értelmével megkülönbözteti lényének különböző és összetett részeit. Ahhoz, hogy megtaláljuk az adott gondolataink, érzéseink, tetteink és hangulataink eredetét „nagyon hosszú felkészülés, tanulási folyamat és megfigyelés szükséges.

Van egy valódi psziché, amely mindig jó, és van egy psziché, amely nyitott a mentális, vitális és más világok felé, melyek mindenféle dolgokat tartalmaznak: jót, rosszat és közömböst, igazat, hamisat és fél-igazat, mindenfajta gondolati szuggesztiót, és mindenfajta üzenetet. A lényeg, hogy ne add át nekik teljesen magadat, hanem fejlessz ki megfelelő tudást és tapasztalatot, hogy meg tudd tartani az egyensúlyt és kizárhasd a valótlant, a féligazságot és a kettő keverékét. A leglényegesebb megkülönböztetés, melyet a szellemi ösvényen el kell végezni, a pszichikus és a spirituális közötti különbség. A jóga pszichológiájának hiányos ismerete miatt, a pszichikus jelenségeket és tapasztalatokat – melyek a belső vagy szubliminális (tudatküszöb alatti/tudatalatti) tudathoz tartoznak, mely egyben a sötétség és a világosság birodalma – gyakran olyan spirituális átélésnek hiszik, melyek a magasabb tudathoz tartoznak. A belső vagy testit meghaladó, anyag-fölötti tudat és a magasabb vagy spirituális tudat közötti megkülönböztetés az egyik legfontosabb aspektusa a jógikus filozófiának, mely előmozdítja a spirituális kereső önismeretét. Az önismeretnek önuralomhoz kell vezetnie. Tehát nem elég ismerned magad, az ismeretnek tudatos irányítást kell maga után vonnia. Tökéletesen ismerni magunkat annyi, mint tökéletesen irányítani magunkat.

Az egyén különböző összetevőinek megértése, melyek a különböző énjeinket alkotják, önkontrollal és önuralommal kell, hogy együtt járjon; ha a mentális megértés valódi önismeretté válik. De igazi önuralom csak akkor jöhet létre, ha lényünk különböző részeit – melyek általában megosztottak és szemben állnak egymással – egyesítjük lényünk legbelső központja, a lélek vagy a pszichikus lény köré. Ez az egyesítés elkerülhetetlen, ha valaki igazán uralni akarja lényét és tetteit.

Hagyományosan a jóga kifejezést – mely szó szerint „egyesítést” jelent – gyakran úgy értelmezték, mint egy olyan utat, melynek célja az egyéni én és az Egyetemes Én egyesítése, hogy megszabadítsa a földi életet a tudatlanságtól és szenvedéstől. Sri Aurobindo jógájában, mely nem csak az egyéni lélek felszabadulását, hanem a földi élet átalakítását célozza, a jóga nemcsak az egyéni és az isteni lélek egyesítését jelenti, hanem az egyén külső énjeinek a lélekkel való egyesítését, és a külső ének lélek köré való rendezését, mivel, Sri Aurobindo szerint, csak a lényünk effajta egyesítése által manifesztálódhat az Isteni, és változtathatja meg a földi életet.

Lejegyezte Srí Aurobindo – Személyiségeink – egók (h)arcok álarcok

Gyakorlati Jóga Pszichológia c. műve alapján Bakos Attila, Danvantara Kiadó

A könyvet megvásárolhatod a YogaBazar-ban.

 

Ez is érdekelhet...

Sri Aurobindo: Személyiségeink – egók, (h)arcok, álarcok

| Ócsai Zoltán
0