Síva – I. rész


Himalájai Jóga Tradíció

Himalájai Jóga Tradíció

A Himalájai Tradíció a spirituális tudás megszakítatlan folyama, mely a himalájai barlangkolostorokban élő nagyszerű bölcsektől származik.

E Tradíció az emberi elme képzésének különleges módszereit tanítja, melynek célja, hogy az egocentrikus személyiségünkkel és a külsődlegessel való azonosulásunk helyébe a mindörökké tiszta, mindörökké bölcs, és mindörökké szabad Önmagunkról szerzett tudás lépjen.

Kortól, nemtől, felekezettől függetlenül- szeretettel várunk minden keresőt, aki belső késztetést érez önmaga jobb megismerésére, testi-lelki egészségének fokozására és/vagy a metafizikai valóság megtapasztalására.
Himalájai Jóga Tradíció

Latest posts by Himalájai Jóga Tradíció (see all)

Dr. David Frawley [Pandit Vámadéva Sasztrí] előadása a rishikeshi asramban, 2013. március 10-én

David_Frawley

Gondolkodtam, miről is beszélhetnék a mai napon. Arra a következtetésre jutottam, hogy mivel éppen Sivaratri éjszakája van, Sívát ünnepeljük, szeretnék kicsit Síváról beszélni.

Nagyon érdekes, hogy már sok éve dolgozom ezen a területen, számos országban és különböző kultúrákban tanítottam már, s azt látom, hogy ezek a tanítások különböző helyeken más és más jelentést és értelmezést kapnak. S időnként e tanítások tényleg nehezen érthetőek.

Az egész jóga hagyomány telis-tele van erőteljes szimbólumokkal és erőteljes tanításokkal. Megmutatja a természethez és a kozmikus valóságokhoz való kapcsolódás módjait, továbbá a transzcendenciának, azaz a mindenen való túllépésnek az útjait. 

A legnehezebb természetesen a saját egónkon túllépni. A jógahagyomány azonban megtanít bennünket túllépni az időn, a téren, a kultúrán és a személyiségünkön egyaránt. Az ilyesmi – legalábbis kezdetben – akár zaklató hatással is lehet ránk, hisz a szokványos határaink és identitásaink összeomlanak, amikor megérintünk egy tágasabb valóságot, mely messze meghaladja az embert. Azt az embert, aki eddig pusztán a társadalom és a kultúra egy kifejeződésének vélte magát.

A jóga rendszerében számos istenség, valamint az isteni energia számos egyéb formája létezik, mivel sok különböző úton közelíthetjük meg a kozmikus valóságot. De közülük egyik sem olyan lenyűgöző, hatalmas, rejtélyes és domináns megjelenését és megközelítését illetően, mint Síva. El szeretném tehát mélyíteni a témát, melyet a következőkben több oldalról világítok meg.

Legtöbben bizonyára azzal a tanítással találkoztatok, hogy Brahma a teremtő, Visnu a fenntartó, Síva pedig a nem oly nemes pozícióban, a romboló istenség. De ha tüzetesebben megnézzük a tanítást, rájövünk, hogy nincs rombolás és nincs teremtés. Sristi az maga a megnyilvánulás.

Megnyilvánulásról, fenntartásról és feloldódásról beszélhetünk tehát.

A feloldódás pedig nem más, mint visszatérés a forráshoz, ami szintén egy fajta átalakulás. Tehát Síva a feloldódást képviselő istenség; a változás és nem pedig a rombolás istene. A név és a forma változik. A test megszületik és meghal. Semmi sem semmisül meg valójában, csak visszatér alkotó elemei formájába. Létezik azonban egy mozgás a megnyilvánulatlanból a megnyilvánultba, és onnan vissza a megnyilvánulatlanba.

Van egy másik szemszög is, amelyből a három említett erőt vizsgálhatjuk. E szerint Brahma a kozmikus elme (Maha tatva), Visnu (Isvara) pedig a kozmikus Úr, Isten, aki uralja a teremtést (magát a teremtést, valamint annak fenntartását és megsemmisülését). E szemlélet szerint Síva maga a Transzcendens, az Abszolút, a Legfelső, Brahma, aki meghaladja a megnyilvánulást és magát Istent is.
Túl van a kozmikus elmén és túl minden kettősségen. Jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan is tudunk ennek a személyiségnek nevet és formát adni? A válasz pedig az, hogy természetesen ez lehetetlen. Először is „Síva” nem egy név. Maga a Síva szó azt jelenti, ami kedvező, ígéretes. Igen sokféleképpen használják a szanszkrit irodalomban, de egyik esetben sem beszélhetünk névről. Síva annak a megnevezése, mely Névtelen.
Valójában minden név annak a megnevezése, mely Névtelen. Csak az, mely Névtelen, viselhet neveket vagy adhat neveket, de maga a Névtelen nem zárható egy név korlátai közé. Síva az a Boldogság, az az ígéretes állapot, melyet akkor tapasztalunk meg, mikor meghaladjuk a nevek és a formák birodalmát.
Síva az Ismeretlen megnyilvánulása, mely túl van az elmével megismerhetőn. Síva még a Nagy Misztérium megnevezése is, melyet sem szavakkal, sem annak a tapasztalatával kifejezni nem lehet. Tehát, ha valaki azt mondja, hogy Síva egy hindu istenség neve, akkor azt számos leegyszerűsítés előzte meg.

A névtelen, formátlan, transzcendens nagy misztérium felismerése bizonyos szinten közös bennünk, emberi lényekben és emberi kultúrákban. Síva ábrázolása talán épp ezért olyan ellentmondásos – a paradoxont, a misztériumot jelképezi. Azt is mondhatnánk, hogy egy borderline személyiségről van szó.

Ő a személytelen megszemélyesítése, ellentmondásos dolgokat tesz, jón-rosszon, gyönyörön-fájdalmon egyaránt túl van. Általa formába öntjük a formával nem rendelkezőt, személyes kifejezést kölcsönzünk valaminek, ami személytelen. Ennek köszönhetően számos tulajdonsága természetfeletti. Ez bizonyos szinten az elmén túlra von bennünket, vagy legalábbis azt sugallja, hogy ott bizony létezik valami. 

E tekintetben minden istenségnek különböző szintű jelentése van, és ezek a különböző szintek az istenségeknek a megjelenési formájánál kezdődik, így pl. a meditációs formával, a Dhjána murtival.

Sívának nagyon különböző formái vannak az ábrázolásától függően. Mégis leggyakrabban Jógesvaraként, a jóga uraként ábrázolják, amint meditációs testtartásban ül, Gangesszel a hajában, háromágú szigonyával (Trisula) a kezében, szarvasbőrrel a testén. Egy egész sor jellegzetes tulajdonsággal rendelkezik és számos hozzá kapcsolódó jelenséggel. Ez a meditációs forma. De Sívának van belső valósága is, van mantrája, jantrája, léteznek hozzá kapcsolódó tantrikus tanítások, és van transzcendens formája is. Ha meg szeretnénk érteni a különböző vonatkozásokat, mindezen szimbólumokat együttvéve kell szemlélet alá vonnunk, mindent a maga megfelelő helyén.

Mivel Síva a Nagy Ismeretlen, az univerzális valóság, így egy olyan erőt jelképez, mely mindenki számára fontos, hiszen hatása mindenütt érezhető, és a természet egészét áthatja. A vitatott szemszögből Sívát inkább a kozmikus férfierőként szemléljük, Saktit pedig inkább a kozmikus női erőként.
Ezek az erők megtalálhatók bárhol a természetben, és jelen vannak minden őseredeti hagyományban: Síva, mint tűz, mint Linga, álló kő, fa, obeliszk, piramis, a felszálló, táguló energia. Sakti mint völgy, tó, folyó, völgykatlan, jóni, víz és egyben a Sívát kiegészítő alászálló energia. Minden eredeti, bennszülött kultúra és minden természethez közeli életmódot élő ember tudatában van ezen kozmikus energiáknak. Felismerheted őket a virágokban és az ásványok birodalmában, az évszakok váltakozásában.

Ezek a jelenségek nem emberi kezek eredményei, annál inkább a természet nyelvének kifejezései: olyan formák, melyek áramlása természetesen átáramlik minden tárgyon. Adhatunk nekik különböző neveket, láthatjuk őket különböző módon, ettől függetlenül ezek folyamatosan jelen vannak mindenütt.

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Síva – I. rész

| Himalájai Jóga Tradíció
0