B.K.S. Iyengar: Patañjali szövétneke új megvilágításban

Jóga Magazin
Jóga Magazin

Latest posts by Jóga Magazin (see all)

részlet B.K.S. Iyengar: Light on the Yoga Sutras of Patanjali című, eddig magyar fordításban nem megjelent művéből

Először Patañjaliról szeretnék némi információval szolgálni nektek, arról, ki is volt ő, mi volt az átadási vonala. Történetileg tekintve Patañjali talán valamikor Kr. e. 500 és 200 körül élhetett, de sok minden, amit a jóga mesteréről tudunk, a legendákból származik. Úgy mondják, svayambhu volt, olyan fejlett lélek, aki saját akaratából testesült meg az emberiség megsegítésére. Emberi alakot vett föl, megtapasztalta szenvedéseinket, illetve örömeinket, és megtanította, hogy lépjünk túl azokon. Az Igázás szövétnekében (Yoga Sutra)[1] leírta, hogyan győzzük le a test nyavalyáit és a lélek változékonyságát, vagyis a szellemi fejlődés akadályait.

Patañjali szavai közvetlenül hozzánk szólnak, eredetiek és a hagyomány isteni eredettel ruházza föl őket. Több mint két évezred után is frissek maradtak, lebilincselők és érdekfeszítők, és az eljövendő évezredekben is ugyanilyen hatással bírnak majd.

Patañjali 196 tömör mondása vagy szútrája lefedi az élet összes szempontját, kezdve az irányítás lefektetett szabályzatával, bevégezve az ember igazi Önmagájáról (Self) alkotott látomással. Velős és pengeéles a szútrák minden egyes szava. Ahogy az egyes vízcsöppek hozzájárulnak a tó létrejöttéhez, úgy a szútrák tartalmazta szavak a gondolat és a tapasztalat gazdagságát közvetítik, és kihagyhatatlanok az egészből.

Patañjali három tárgyat látott tárgyalásra méltónak: a nyelvtant, a gyógyászatot, valamint a jógát. Az Igázás szövétneke, élete nagy műve, az emberi tudás általa leszűrt párlata. Mint gyöngyök egy szálon, úgy alkotnak az Igázás mondásai egy értékes nyakláncot, a megvilágító erejű tudás ékességét. A mondások üzenetének megértése, illetve gyakorlatba való átültetése egyenértékű azzal, hogy átalakítjuk magunkat rendkívül gyakorlott (cultured) és művelt (civilized) személlyé, ritka és értékes emberi lényekké.

Bár több mint ötven éve gyakorlom a jógát és munkálkodom ezen a területen, alighanem még jó pár életet kell gyakorolnom, hogy tökéletességet érjek el e tárgyban. Ezért a leghomályosabb mondások kifejtése még meghaladja erőmet.

A mítosz szerint egyszer Visnu Úr Adisesán, a kígyók Urán, fekhelyén ülve ámulta Siva Úr magával ragadó táncát. Visnu Úr olyannyira belefeledkezett Siva Úr táncmozdulataiba, hogy teste remegni kezdett azok ritmusára. Ez a remegés egyre nehezebbé tette Őt, ami miatt Adisesa egyre kényelmetlenebbül érezte magát, úgyhogy levegő után kapkodott és az összecsuklás határán állt. A tánc befejeztével Visnu Úr teste megint könnyűvé vált. Adisesa megdöbbent és urát ezeknek az elképesztő változásoknak az oka felől tudakolta. Az Úr elmagyarázta, hogy Siva Úr táncának bája, szépsége, méltósága és nagyszerűsége keltett válaszképp remegést saját testében, és ez tette nehézzé Őt. Elámulva ezen Adisesa előadta abbéli vágyát, hogy megtanulhassa a táncot Ura magasztalására. Visnu gondolataiba merült és megjósolta, hogy Siva Úr nemsokára megadja a kegyelmet Adisesának ahhoz, hogy megírja nyelvtani magyarázatát, és azután képes lesz ő is a tánc művészetében való tökéletesedésnek áldozni magát. Adisesát végtelen boldogság töltötte el e szavak hallatán és örömteli várakozással nézett Siva Úr kegyességének alászállása elé.

Adisesa ekkor meditációba merült, hogy kiderítse, ki lesz az anyja a földön. Elmélyedésében egy Gonika néven ismert jógini jelent meg előtte, aki egy tudása és bölcsessége átadására méltó fiúért imádkozott. Adisesa hirtelen rádöbbent, hogy méltó anyára talált, már csak a kedvező pillanatra várt, hogy fiává lehessen.

Gonika – azt gondolván, hogy földi élete a végéhez közeledik – nem talált olyan érdemes fiúra, akit keresett. Most utolsó reményeként föltekintett a Napistenre, Isten eleven tanújára a földön és vágya beteljesedéséért imádkozott Hozzá. Egy maréknyi vizet emelt végső fölajánlásaként Hozzá, lehunyta szemeit és a Napon meditált. Már éppen azon volt, hogy fölajánlja a vizet, mikor kinyitotta szemeit és tenyereire pillantott, s meglepetésére egy kis kígyót látott azokon tekeregni, amely hamarosan emberi alakot öltött. Ez az apró Hüvelyk Matyi leborult Gonika előtt és megkérte, fogadja el őt fiaként. A hölgy így tett és elnevezte őt Patañjalinak.

A pata azt jelenti, hogy lehulló, illetve lehullott, az añjali pedig azt, hogy adomány. Az añjali azt is jelenti, hogy ’imára kulcsolt kezek’. Így Gonika összetett kézzel végzett imája maga mutatja be Patañjali nevét. Patañjali, Adisesa megtestesülése, Visnu Úr hordozója nem csak az Igázás szövétneke, hanem az ájurvédáról és a nyelvtanról szóló értekezés híres megalkotója is lett.

Siva Úr utasítására nekilátott a munkának. A Mahabhasyát, nagyszerű nyelvtanát, a helyes nyelvhasználat kiművelésének mérvadó munkáját követte az ájurvédáról, az életről és egészségről írott könyve. Utolsó, jógáról írott műve az ember lelki és szellem kibontakozása felé mutat utat. A klasszikus táncot művelők Indiában tisztelettel hódolnak Patañjali mint a nagy táncos előtt.

Patañjali három műve együtt az ember fejlődésével mint egyetlen egésszel foglalkozik a gondolkodás, a beszéd és a cselekvés terén. A jógáról írott értekezését yoga darsanának nevezik. A darsana azt jelenti, hogy a ’lélek látomása/látása’ (vision of the soul), de azt is jelenti, hogy ’tükör’. A jóga tükörszerűen veri vissza a törekvő gondolatait és cselekedeteit. A gyakorló megfigyeli gondolatai, lelke, tudata, valamint cselekedetei visszfényeit és helyesbíti magát. Ez a folyamat vezeti őt benső önmagának megfigyelése felé.

A mai napig Patañjali műveit követik a jógik abbéli erőfeszítésükben, hogy kifejlesszék a kifinomult nyelvezetet, a gyakorlott testet és a művelt lelket.



[1] A yoga jelenti az igát, ami egyszerre leigázza és egységbe fogja a lovat és a szekeret. A sutra jelenti azt a fonalat, amellyel összefűzik a pujákat (könyveket), innen átvitt értelemben a könyvben foglalt tanítást, illetve a szöveg szövedékét, textúráját jelenti. A „Yoga Sutra” „Igázás szövétnekeként” való visszaadása Farkas Attila Márton és Teningl-Takács László ötlete (l. Isvarakrisna: A számvetés megokolása, Patandzsali: Az igázás szövétneke, Tan Kapuja Buddhista Főiskola, 1994). (A fordító megjegyzése.)


Fordította: Drimál István

Ez is érdekelhet...

B.K.S. Iyengar: Patañjali szövétneke új megvilágításban

| Jóga Magazin
0