Hogyan vonjuk be a spiritualitást kapcsolatainkba? II. rész

keztartas2Az életed folyamán egy másik terület, ami felett irányítást tudsz gyakorolni, az a különböző élethelyzetekre való reagálás lehetősége. Bármilyen helyzetben találod magad jelen pillanatban, az van. Nem változtathatod meg. Jelenleg éppen az történik, ami,  és nem más. Haszontalan lecövekelned a ténynél, hogy te más eredményt akartál. Ott vagy ahol vagy, és bármi, ami ennek elfogadásánál kevesebb, csak gondolat-, energia- és időpazarlás. Ilyenkor csak a döntést kontrollálhatod, hogy mit kezdj az adott helyzettel. Nem kontrollálhatod magát a helyzetet, de azt igen, hogy mit teszel annak reményében, hogy új döntéseid sokkal inkább összhangban legyenek az általad remélt végkifejlettel. Az eredmény még ilyenkor sem garantált, azt nem szabályozhatjuk, de befolyásolhatjuk azzal, hogy a problémát, a lehetséges megoldásokat és a legjobban illeszkedő kivitelezést a lehető legjobban átlátjuk és megértjük.

A tisztelet a következő szellemi összetevője minden kapcsolatnak. A legtöbben úgy éljük az életünket, hogy vagy az életükben elért sikerekért tisztelünk embereket, vagy azért, mert reméljük, hogy tudnak tenni értünk valamit, esetleg azért, amit a múltban már megtettek értünk. Az effajta tisztelet azonban nem feltétlen, azon alapszik, hogy a másik ember kiérdemli a tiszteletedet. Ha a tiszteletedet kiváltó feltételek megváltoznak, te hirtelen megvonod ezt a tiszteletet.

Ez különösen akkor válik fontossá, amikor látod, hogy sok ember miként bánik a körülöttük lévőkkel. Átnézünk az alamizsnáért kolduló otthontalanokon. Ha valaki rosszul lesz az utcán, sok járókelő közömbösen és érdektelenül elmegy mellette. Sok jól szituált ember lekezelően bánik az őt kiszolgálókkal, legyen az étterem, vagy bármi más. Ugyanezt látod annál a főnöknél is, aki félelemkeltéssel és fenyegetéssel bánik a beosztottjaival.

szerelmespar5Az igazi tiszteletnek semmi köze a feltételekhez. Tekintet nélkül arra, hogy valaki hol tart a maga életútján, el kell kezdenetek megérteni, hogy te és ő egyek vagytok. Mindketten ugyanannak a szellemi energiának vagytok részei. Ugyanannak az energiának vagytok más és más képviselői. Ezért, az elsétálás a rosszulléttel küszködő ember mellett nem más, mint a saját szenvedésed megtapasztalásának figyelmen kívül hagyása. Még ha nem is jutottál el arra a pontra, hogy felismerd ezt a szellemileg nagyon jelentős alapelvet, attól még láthatod, hogy egy embertársadnak segítségre van szüksége és segítened kell neki. Látnod kell, hogy ha te lennél ugyan ebben a helyzetben, szeretnéd, hogy neked is segítsen valaki. Beleélheted magad abba a félelembe és fájdalomba, amit egy ilyen helyzet alkalmával tapasztalhatsz, és ráébredhetsz arra, hogy egy vadidegen ember kedvessége micsoda különbséget hozhat az életed folytatásában ezen a fizikai síkon.

Amikor igazán elkezded megérteni ezt az alapelvet, ugyan úgy fogsz bánni az utcaseprővel, mint a munkahelyi főnököddel. Ugyan azzal a tisztelettel fogsz bánni az éttermi felszolgálóval, mint egy népszerű közszereplővel. Buzgón leszel segítségére mindazoknak, akik nem tudnak magukon segíteni, ugyanúgy, mint azoknak, akiknek azért segítesz, mert azt gondolod, egyszer majd viszonozzák.  Mások szemszögéből látni a dolgokat, vagy másokban saját magad meglátni, képessé tesz arra, hogy a legigazabb tiszteletben részesítsd embertársaidat.

Összefoglalva cikksorozatunk második részét nagyon egyértelművé válik, hogy  a tisztelet egy olyan lehetőség, aminek alkalmazása egy más tudatállapothoz vezet. Egy olyan tudatállapothoz, amelynek során embertársainkban meglátjuk azt az egységet, amelyhez mi is tartozunk. Ha ezt alapelvünkké tudjuk tenni, a spiritualitás hűséges társunk lesz utunkon egy életen át.

Cikksorozat harmadik, és egyben utolsó részében a “kettőn áll a vásár” mentalitás fontosságáról ejtünk néhány szót.

Összeállításunk James LeGrand
hasonló című publikációja alapján készült.
Forrás: Zsánerem Magazin

Ez is érdekelhet...

Hogyan vonjuk be a spiritualitást kapcsolatainkba? II. rész

| Zsánerem Magazin
0