Önkéntes rabszolgaság


Pórffy Csaba

Pórffy Csaba

Több mint 15 év jóga és 20 év harcmüvészet gyakorlással a hátam mögött immár nyolcadik éve foglalkozom jógaoktatással. Tanitottam Németországban illetve az USA-ban is. Magyarországon elsők között kezdtem el a jóga évezredes tudását a fittness világában is terjeszteni. Az órákon egyaránt fontos szerepet kap a tartásjavitás, a stressz oldása fizikai és pszichés szinten egyaránt, illetve a mély és pihentető relaxáció. Egy 60-90 perces óra szisztematikusan átmozgatja a testet, kioldja a feszültséget jellegzetes testrészekből (csipő. medence, derék, nyaki terület), ezáltal biztositva a helyes testtartást, amelyben az életerő optimálisan áramolva feltölti az egész testet, erővel és rugalmassággal ajándékoz meg. A légzőgyakorlatok átszellőztetik a tüdőt, oxigénnel töltik fel a sejteket, beinditják a méregtelenitést az egyes szervekben és szövetekben egészen a sejtek szintjéig. A meditáció állapotában az elme megnyugszik, a gondolatok folytonos áramlása megáll, és egy magasabb tudatállapotba kerülve átélhetjük a tökéletes lelki békét és belső nyugalmat.

Saját jógastúdiómban szeretettel várok minden gyakorolni, tanulni vágyót, kezdőket és haladókat egyaránt!
Pórffy Csaba

Latest posts by Pórffy Csaba (see all)

Véletlenek márpedig nincsenek, velem pedig ez a fogalom egynél többször jött szembe az elmúlt napokban. A rabszolgának pedig – gondolnánk – a legeslegrosszabb az élete a világon, hiszen nem teheti azt, amit csak szeretne. Első blikkre csakugyan ezt gondolnám én is. Ha egy kicsit a felszin alá nézünk, a végén meglepő eredményre juthatunk: a rabszolga gyakran szabadabb és boldogabb az uránál.

 

Két helyen is olvastam mostanában arról, hogy tegyük meg amihez nem fülik a fogunk. Idézem az egyiket, Popper Péter visszaemlékezésiből, Dr.Pető Andrásról (a Pető intézet alapitója, mozgásterapeuta, filozófus és még sok minden más):

“- Főorvos úr nem utazik soha?
– Én nem utazhatok, fiam, mert ha Soroksárnál messzebb megyek, már nem tudok visszajönni.
– Miért nem?– Mert én annyira utálom azt, amit csinálok.
– A mozgásterápiát?
– Azt.

– Akkor miért nem hagyja abba a főorvos úr?
– Mert félek, hogy valami rosszabb jön helyette.
… Előfordulhat, hogy valami különösen rossz izü falatra harapsz rá. Edd meg! Mert ha kiköpöd, százszor visszakerül a szádba, és egyre keserübb lesz.”


Itt be is fejezhetném a bejegyzést, pont, és kész. A lényeg elhangzott. Nézzünk azért egy másik megközelitést is, Szvámi Véda tollából:

“A hatha szó legdurvább jelentése: erő, erőltetés, erőteljesen csinálni valamit; a hatha kezdetben ugyanis szinte önmagunk megerőszakolása egy testi szokás megváltoztatása érdekében. Ha például csoszogni szoktunk, akkor a leszokás érdekében egy új szokást kell magunkra erőltetnünk, és ez a hatha. De ez egy finom erőszak. Nem olyan, mint egy birkózóé vagy egy súlyemelőé. Igy amikor valaki kezdi megérteni, hogy az erőltetésnek ez a gyengéd része honnan ered, akkor a hatha jelentése megváltozik, és nemcsak a fizikai testben kezd gondolkodni, hanem finomabb, kozmikus igazságokban …”

Rabszolgák vagyunk tehát mindannyian, akár tetszik, akár nem. Gyerekkorunkban a szüleink hatalmában vagyunk, később az iskola, a munkahely foglyai, aztán szülőként (amely egy édes teher) szintén megtesszük amit muszáj, és ha ez nem volna elég: a testünknek is rabszolgái vagyunk, hiszen etetnünk, aludnia kell, mégis szép lassan elhasználódik és ellenünk fordul. Nincs kiút, illetve csak egy kiút létezik ebből: amelyik befelé halad (ti. a meditáció). Ha a jóga fogalmain belül kivánunk vizsgálódni, rögtön beleütközünk a karma fogalmába. Az egyéni karmát csürhetjük, csavarhatjuk, mégis az a vége, hogy amit a sors kiszab, azt úgyis meg kell tennünk. Ha nem megy önként, akkor majd megy erővel, és azt nem szoktuk szeretni.

Eddig filozófikus vizeken eveztünk, nézzünk most hétköznapi, gyakorlati példákat. Például a mindennapos jógagyakorlást. Mert ugyan, kinek van kedve minden reggel 5-kor kelnie, télen-nyáron, és ászanával, pránájámával kezdeni a napot? Hát nem lenne kellemesebb 9-kor ébredni, amikor az inas ezüsttálcán behozza a friss kávét, vajas croissant-al és narancslekvárral?? De, kellemesebb lenne, csak éppen nem jobb. Jobb, a fejlődésünket, belső békénket, és a sorsunk alakulását tekintve. Ez paradoxonnak tünik, mégis igy van, tessék bátran kipróbálni, akár csak egy hónapig. Ennyi idő alatt minden minden megváltozik, ha tényleg betartjuk a rendszert.
Évekkel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy minden reggel hajnalban keljek fel, órát tartani és/vagy gyakorolni. Tudom azt is, hogy nem vagyok ezzel egyedül: sokan, akik esti órára járnak hozzám, szintén túlzásnak tartják (még) ezt. De egyre többen vannak azok is, akik veszik a bátorságot (akaraterőt, lendületet), és eljönnek kipróbálni, milyen is igy kezdeni a napot? És találjátok ki, mit mond 10-ből 10 ember: ez egy csoda, soha még nem volt ilyen jó a napom, mint éppen MA.

Ez a kulcs. A gyakorlással, meditációval megalapozott nap lendülete és jótéteményei, a koncentrált és ihletett mentális állapot egészen estig elkisérik az embert, akkor is ha irodában dolgozik, akkor is ha mondjuk pék az illető. Ha már reggel teszünk róla, hogy megérkezzünk az ITT ÉS MOST-ba, akkor az egész nap egy könnyed FLOW-vá válhat. De ehhez az kell, hogy felvállaljuk ezt a fajta ‘önkéntes rabszolgaságot’.

Amikor jógáról beszélek, vagy igyekszem tanitani azt, amit én megértettem belőle, abból a legfontosabb, amit Pattabhi Jois igy fogalmazott meg: Practice, and all is coming! Természetesen kinek-kinek saját aktuális fejlettségi szintjén kell ezt az elvet megvalósitani. A gyakorlást a fizikai szinten érdemes elkezdeni – fejtegeti szintén Szvámi Véda – legalábbis azoknak feltétlenül, akik elsősorban a fizikai testükkel azonositják magukat, és azt hiszem, ez a legtöbbünkre igaz a mai világban, hiszen a világunk, amely tükörként funkcionál, lépten-nyomon más emberek idilli külsejét tárja a szemünk elé, a TV, újságok, plakátok etc.

A jóga fizikai szinten történő gyakorlása pedig az ászanákkal kezdődik. Aki már állt reggel hatkor dideregve, kőmerev testtel a jógszőnyeg elején, az tudja… Hogy ezt ‘normális’ ember nem akarhatja. A csata – mire eljutsz a meleg takaró alól a jógaszőnyeg elejére, és felemeled az összetett két kezedet a magasba – már meg van nyerve. Idáig eljutni a legeslegnehezebb. Innentől már ‘csak’ a testeddel kell megharcolnod, ami könnyü, legalábbis relative könnyü. Hogy szépen tudod-e megcsinálni valamelyik pózt, az mellékes. Hogy be tudod-e tenni a lábaidat a fejed mögé: lényegtelen. Az egész jóga egy belső, mentális folyamat, amelynek az első lépcsője áttörni a saját belső, mentális ellenállást. Legyőzni azt a részedet, amely nem akar felkelni, nem akarja elkezdeni a gyakorlást. Ez a legnehezebb. Pattabhi Jois azt is szokta mondogatni: a jóga egy belső folyamat. A többi része: csak egy cirkusz.

Önkéntes rabszolgaság. De mégis jó, és az egyetlen módszer, ami müködik. Az elménk, ez a csibész, aki szeretne elszökni a rabság elől, valójában az életünk legnagyobb kerékkötője. A nagy szent, P.Rámakrisna úgy fogalmazott: ha már mindenképp meg kell maradnia, akkor maradjon csak rabszolga (mármint az elme).

Ez is érdekelhet...

Önkéntes rabszolgaság

| Pórffy Csaba
0