Komfortzóna

Bálint János

Bálint János

Nemzetközi jógaoktató (Yoga Alliance E-RYT 500 - RYT 500), meditáció oktató, jógaoktató képző tanár, alternatív mozgás és masszázsterapeuta, sportmenedzser, a Semmelweis Egyetem Sporttudományi Karának jóga oktatója, A Holisztikus Oktatási Központ AMM képzésének jóga tanára.
Bálint János

Gyakran hiába a lehetőség, nem tudunk élni vele. Előttünk áll a változás és nem ragadjuk meg. Rossz párkapcsolatban élünk, de nem lépünk ki belőle, vagy kilépünk, de újra ugyanabba a helyzetbe kerülünk az új kapcsolatban. Választhatnánk egy jobb életet és nem tesszük meg. Újra ugyanazt a rosszat választjuk, újra kihagyjuk a lehetőségeket, majd életünkön kesergünk és mindent másokra fogunk.

Voltál már ebben az állapotban?

A legtöbbünk már volt, ne zárkózz el az elől, hogy szembenézz ezzel.

Miért történhet ilyen? Hogyhogy nem tudunk felülemelkedni és végre a helyes utat járni?

Ennek hátterében egyrészt a már múlt alkalommal említett egocentrizmus áll. Bár erről azt gondolnánk, hogy éppenhogy segít a fent említett helyzetekben, valójában azonban az egó szereti fenntartani a már bevált helyzeteket, függetlenül attól, hogy az előnyös vagy sem, ezért egyszerűen diszkomfort érzésünk van attól, ha új élethelyzetben találjuk magunkat.

Ez a működés azonban nem csak az egónknak köszönhető. Sajnos elménk mélyebb zeg-zugai is ugyanilyen kondicionáltságnak vannak kitéve. Mit jelent ez? Azt, hogy idomulunk a helyzetekhez. Ha egy gyerek egész gyermekkorában azt tapasztalta, hogy nem fontos, akkor felnőttként nagyon nehezen tudja kezelni azt a párkapcsolatot, amelyikben a társa kifejezi az ő fontosságát. Végül ki fog menekülni. Bár józan ésszel azt gondolnánk, hogy miért tenne ilyet, hiszen ez most végre az, amit szeretett volna – és valóban – de mivel ez egy új helyzet, megtörténhet, és sajnos a legtöbb esetben meg is történik, hogy nem képes az ember beleilleszkedni az újba, és addig feszül, míg tönkre teszi azt. Aztán keres egy olyat, amiben “jólérzi” magát.

Egy ismerősöm barátnője nem sokkal azután jött át Magyarországra, hogy a romániai forradalom után először lehetőség nyílt erre. Közel egy évig volt Magyarországon, amikor egyszercsak azt mondta: – Én nem tudom megszokni, hogy itt ennyi féle tejből, tejfölből és kenyérből lehet választani. – és visszament itthagyva a párját.

Egy másik nőismerősöm évek óta van egy párkapcsolatban, ahol a fiú már ki tudja hányszor csalta meg, megalázza és kihasználja, de ennek ellenére nem képes szakítani vele, és közel engedni magához olyan valakit, aki értékesnek tartja és megadna neki mindent, pedig kopogtat ilyen hódoló újra és újra.

És még sorolhatnám a példákat, amit csak magam körül látok, vagy én magam is átéltem, átélek. Nem könnyű felismerni ezt a belső működést, bár még egy önfejlesztésben teljesen laikus is felteszi a kérdést néha, hogy “- Már megint ugyanabba a helyzetbe kerültem, de miért?”

Ha nem illeszkedik az új helyzet a komfortzónánkhoz, és ebbe sajnos nem csak a pozitív értelemben vett kényelmet, hanem a megszokottat, az ismerőst is értjük, amiben már tudjuk, hogyan kell és lehet viselkedni, működni, akkor kifeszengjük magunkat a helyzetből és keresünk egy olyat, ami ilyen szempontból megfelelőbb, hiába nagyobb esetleg a szenvedés ott.

Vannak népek, mint pl. az oroszok, de akár talán magunkat is említhetnénk, megtanultunk olyan vezetőkkel a fejünk felett élni, akik önös érdekeikkel vannak elfoglalva, nem azzal, hogyan éljenek jobban a választóik. Persze ez szenvedés, de annyira megszoktuk, hogy tömegként önkéntelenül is ezt választjuk, ha megadják a választás lehetőségét. Ezt ismerjük, ebben tudjuk, hogyan kell működni. Ez ellen persze mindenki ésszerűen tiltakozik, de sajnos ezek a dolgok nem az ész szintjén dőlnek el, hanem sokkal mélyebben, az elme egy olyan szintjén, ahol nincs sok beleszólása az észnek.

Vajon van-e ezekből menekvés? Képesek vagyunk-e a mélyen bevésődött kondicionáltságot átírni, újrakondicionálni? Igen. Van erre lehetőség. Törekednünk kell az önmagunkkal való őszinteségre. El kell felejtenünk, hogy az eszünk mindenható, és keresnünk kell egy terapeutát, aki segít nekünk a kondicionáltságaink újradefiniálásában. Számos út létezik. Ilyen a pszichológia, a különböző önismereti technikák, a művészeti ágak némelyike, de ilyen a jóga is, ha egy megfelelően képzett és tapasztalt jógatanár kezében van. Ez nem kényelmes út, de az igazság követői a helyeset választják még ha az esetleg nem is kényelmes vagy kellemes.

Ha másként akarunk élni, lépjünk ki a komfortzónáinkból és intsünk nekik búcsút.

OM

Bálint

 

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Komfortzóna

| Bálint János
0