“Jógaoktató szeretnék lenni!”

Jóga Magazin
Jóga Magazin

Latest posts by Jóga Magazin (see all)

Ahogyan a jóga fellendülése beérik és mind jobban beépül a köztudat főáramlatába, egyre több embernek tűnik úgy, hogy a jógaoktatás egy járható útja a megélhetésnek. Hemzsegünk a jógaoktatói tanfolyamoktól. De sokan előbbre helyezik a szekeret a lónál. Olyan emberek is érdeklődnek az oktatóképzésről, akik még el sem kezdtek jógaórákra járni! Pedig nekem úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy a jogaoktatást akár csak tervbe is vehessük, előbb jógatanítvánnyá kell válnunk – és nem is akármilyenné.
Mit is jelent tehát kiváló jógatanitvánnyá válni, és hogyan érhetjük ezt el?
Íme néhány gondolat:

Járj órákra.

Ez az első napirendi pont. Igaz, hogy sokat lehet tanulni a jógáról anélkül, hogy órákra járnál. Őszintén szólva, én a gyakorlásom első három évében kizárólag csak könyvekből tanultam. Részben ezért is, részben meg mert az elmúlt harminc-egynéhány évben magam is tanítvány voltam, tudom, hogy egy tapasztalt és hozzáértő tanár felgyorsíthatja a tanulási folyamatodat, segít kikerülni a zsákutcákat a gyakorlásban, és útmutatást ad azokhoz a problémákhoz és kérdésekhez, amelyek elkerülhetetlenül felbukkannak. Mindannyian nagyon elfoglalt életet élünk, ami sok időnket magának követeli. Család, munka, üzleti és vakációs utazás, betegség mind-mind meggátol abban, hogy eljussunk az órára. Pedig a rendszeres órára járás hatalmas előnyei megtérítik ezt az erőfeszítést. Talán a legfontosabb ebben az, hogy órán megtanulod azt a tudást és képességeket, amivel kidolgozhatod és fejlesztheted az otthoni gyakorlásodat.

Egy másik fontos haszna az órának a tanárral való kapcsolat. A tanár egy hatalmas erőforrás, főleg ha azt szeretnéd látni, mit hoz az ember életébe a jóga, fizikailag, mentálisan és szellemileg, spirituálisan. A mód, ahogyan a tanár bemutatja az anyagot, szemlélteti a pózokat, felel a kérdésekre, segít a problémás embereknek, és tanítását szavaival és tetteivel példázza, felbecsülhetetlen kalauz ahhoz, hogy hogyan haladjál a jóga útján.

Légy tisztelettudó.

Viszont a puszta órai jelenlét nem elég. Amit órán teszel, az is ugyanolyan fontos, és ezalatt nem azt értem, hogy hatásos pózokat hajtassz végre. A fizikai képességeknél sokkal fontosabb a hozzáállás, amivel órára jössz. Időben érkezni, követni a tanár útmutatásait, tekintettel lenni a többi tanítványra, vigyázni a saját és a studió felszerelésére, betartani a szabályokat, megtisztelve a tanításokat amennyire csak tudod: mindez egy tisztelettudó hozzáállásból fakad, és ez a jó tanítvánnyá válás alappillére.

A tisztelettudó magatartás legfőbb haszna, hogy fejleszti a befogadókészséget. Ez pedig szüséges előfeltétele annak, hogy magadba szívd mindazt, amit a tanár és a tanítások adni tudnak.

Adj bele mindent.

A jószándékú megjelenés, bármennyire is fontos, nem elegendő. Ahhoz, hogy jó tanítvánnyá válj, minden erődet bele kell adnod. A jóga teljes mértékben összhangban van az univerzum törvényeivel, és ezen törvények egyike az, hogy annyit kapsz vissza, amennyit belefektettél. Erőfeszítés alatt nem feltétlenül a fizikai terhelést és erőlködést értem. Megtanulni azt, hogy hogyan irányítsd a figyelmed, az érzekenységed és az energiád sokkal fontosabb mint pusztán kemény fizikai erőt kifejteni – és sokkal nehezebb is. A mindent beleadás kulcsa a jóga szeretete: ebben az esetben kicsi a tanulásnak való ellenállás. Úgy fogod magadba szívni a tanítást és a tapasztalatot akár egy szivacs. De, ahogyan Bonnie Raitt mondja “nem kényszerítheted a szived hogy érezzen valamit amit nem akar érezni.” Nem biztos, hogy ez rögtön bekövetkezik, és lehet, hogy egyáltalán nem fog bekövetkezni. Ha viszont nincs legalább egy szikrája benned a jóga iránti lelkesedésnek, akkor nagyon nehéz lesz mindent beleadni. De ne kedvetlenítsen el, ha nem érzed azt minden reggel, hogy az ágyból egyenesen a matracodra ugranál. Még ha nem is a jóga iránti szenvedélyes szeretettel kezded (És ugyan ki kezdi úgy? Hogyan is kezdhetnéd úgy?), ha rendszeresen gyakorolsz, bármilyen vágy vagy szükség is vezetett elsősorban a jóga felé, meg fogja adni azt a lendületet, amivel elég hosszasan ki tudsz tartani ahhoz, hogy felfedezd a jutalmakat, amelyektől majd felizzik egy belső szenvedély és fellángol a gyakorlás iránti örömteli elkötelezettség láza.

Gyakorolj.

Kiváló jógatanítvánnyá válni, csak úgy mint kiváló bármivé válni, egy megerőltető feladat. Még ha szereted is a jógát, és rendszeresen jársz órákra, nyitott vagy, tisztelettudó és fogékony, ez mind nem elég. Ahhoz, hogy jó tanítvány legyél, gyakorolnod kell.
Tudom, ezen a ponton ez az egész kezd kissé demoralizáló lenni – habár nem kellene annak lennie. Még csak ez hiányzott, gondolod. Pedig jobban, mint bármi más, a gyakorlás választja el a rendes tanítványt a jó tanítványtól. Sokaknak a gyakorlás kialakítása a jóga legnehezebb része. Mennyit gyakorolsz, mit gyakorolsz, hogyan gyakorolsz – ezek fogják meghatározni, hogy haladsz-e, és ha igen, milyen gyorsan. A jó tanítvány haladni akar és halad is, fejlődik a gyakorlásában, lelkesíti önmaga felfedezése a jóga által, és örömet és megvilágosodást lel a folyamatban. Gyakorolj és ezáltal add át magad – ezek a jóga sarkkövei.

Ez tehát néhány azok közül a fontos dolgok közül, ami egy jó tanítványt meghatároz.
Természetesen, ez az egész a jó és rossz komplex tematikája felé tereli az érvelést. Sokan tartózkodnak attól, hogy valamit rossznak minősítsenek, ámbár elfogadják a jó fogalmát. A kérdés összetettségét jórészt az okozza, hogy egy bizonyos szinten nincs jó és rossz valami – tanár, tanítvány, személy, esemény, bármi. Mindannyian fellépünk a Lét táncában, és mind tökéletesek vagyunk a magunk egyedi koreográfiájában. Egy másik szinten viszont használjuk a jó és a rossz fogalmát a mindennapi életünkben: jó vezetők, rossz dobások, jó ízlés, rossz idő, stb. Ezen a szinten néhány tanítvány jobb mint a többi, csakúgy mint ahogy néhány tanár jobb mint a többi. Van akit ez érdekel, van akit nem. Viszont nem árt észben tartani, hogy annak, hogy valaki jó tanítvány-e, vagy rossz, nincs egy félreérthetetlen és objektív fokmérője. Ez egy bonyolult kérdés, és figyelembe kell venni mindazt, amit a tanítvány magával hoz a folyamatba, és azt is, hogy mit akar a jógától. Mindazonáltal, bármely indíttatásra is, a kiválóságra való törekvés a jó tanítvány ismérve.
Ennyi igényes követelmény láttán nagy a kísértés, hogy bedobjuk a törülközőt, vagy legalábbis csökkentsük magunkkal szemben az elvárásainkat. De azt hiszem, fontos szem előtt tartani azt, hogy ámbár a gyakorlásod motivációi fejlődni és változni fognak, és hol jól, hol rosszul fogod ezt feldolgozni, a legjobb ok a jó tanítvánnyá váláshoz az, hogy így fogod tudni még intenzívebben megízlelni a jóga gyümölcseinek édességét.

John Schumacher




Bookmark and Share


Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

“Jógaoktató szeretnék lenni!”

| Jóga Magazin
0