Interjú Németh Gergővel

Jóga Magazin
Jóga Magazin

Latest posts by Jóga Magazin (see all)

Valószínűleg sokan ismeritek Németh Gergőt, a Gerincjóga Rendszer alapítóját, a Mandala Jógastúdiókból. Interjúnkból reményeink szerint még közelebbről ismerhetitek meg. 

AUM: Mit kerestél, amikor elkezdtél jógázni?

N.G.: Útkereső voltam már jónéhány éve, válaszokat vártam a kérdéseimre. Sokféle irányban próbálkoztam, de a jóga volt a leghitelesebb és -praktikusabb rendszer, amivel addig találkoztam, ezért hamar eltökélt gyakorló lettem.

AUM: Ki volt az első mestered/tanárod?

N.G.: Miklós Ervin volt talán a legmeghatározóbb első jógás élményeim egyike, de már kezdőként sok más kiváló oktatóval is találkoztam.

AUM: Mi okozott eleinte nehézséget a jóga gyakorlásában?

N.G.: Nem emlékszem, hogy kihívásként éltem volna meg a gyakorlást, inkább kisebb-nagyobb sikerélmények sorozatának. Minden gyakorlás katartikus volt, még ha sok ászanát csak évekkel később tudtam is rendesen kivitelezni.

AUM: Visszatekintve gyakorlásod történetére, hogyan változott a fókuszod a jóga területein?

N.G.: A kezdő fizikai részen gyorsan átszaladva sokat foglalkoztam a légzésekkel és a figyelem befelé fordításával, majd hamar eljutottam a mélyebb meditációhoz, főleg a Himalájai Tradíció vonalán. Itt volt egy törés, mert az advaita filozófia hatására újra kellett értékelnem az addigi elképzeléseimet, és tíz évnyi gyakorlás után elölről kezdtem a fizikai gyakorlást, egy egészen más megközelítésből.

AUM: Hogy találtál rá az irányzatra, amit most képviselsz?

N.G.: A Gerincjógát akkor kezdtem, amikor azt láttam, hogy a különben lelkes gyakorlók túlnyomó része nem alkalmas fizikailag a hatha jóga gyakorlatok többségére – a kezdőknek sokkal inkább testkultúrát kell először tanítani. Magam is sokat küzködtem a gerincferdülésemmel, Gerinctréner és Sportoktató képzést is végeztem, ahol mind elméleti, mind gyakorlati síkon sokat tanultam a biztonságos testfejlesztésről. Ezt a szemléletmódot igyekszem felhasználni a jógaoktatásban, ahogy sok más “modern” jógaoktató is teszi.

AUM: Miért érzed, hogy ezen irányzat felé vagy elkötelezve?

N.G.: Nagyon fontosnak tartom a fokozatosságot és a biztonságra törekvést a gyakorlásban. Sok oktatónak nincs türelme egyszerű gyakorlatokkal bíbelődni a szükséges ideig, a legtöbb helyen túl hamar kezdenek látványosabb, izgalmas ászanákat tanítani, ami sajnos így olykor többet árt, mint használ.

AUM: Milyen más jógastílus, megközelítés vonz ezen kívül?

N.G.: Szinte minden irányzatban találtam értékeket, de precizitást elsősorban az Iyengar rendszertől, meditációt a Himalájai Tradíciótól, Jóga Nidrát a Satyananda iskolától, pránájámát és jógafilozófiát Miklós Ervintől tanultam, valamint különösen nagyra értékelem a klasszikus, Pattabhi Jois féle astanga jógát.

AUM: Jelenleg mit tartasz fontosnak a tanításban, és mit a saját gyakorlásodban?

N.G.: Azt gondolom, mindenkit arra kell tanítani, ami érdekli, de az utóbbi időben a jógát elsősorban mint mozgásterápiás lehetőséget tanítom. Workshopokon és oktatóképzéseken tartok haladó hatha jógát, ahol igyekszem a jóga teljes eszköztárát használni, és kéthetente egy advaita témájú beszélgetést, ahol filozófiai kérdéseket feszegetünk, de ez nem is vonz olyan sokakat, mint a testfejlesztés. Talán idővel majd ez is változik.

AUM: Milyen típusú emberek járnak hozzád jógát tanulni?

N.G.: Erre nem tudok válaszolni, azt gondolom, minden ember más. Az elmondható, hogy inkább fiatalok, 40 felett már egész kevesen vannak nálunk. És persze túlnyomó többségben vannak a női gyakorlók, de azt hiszem, ez általános a jógában világszerte.

AUM: Miért szeretsz tanítani, miért lettél jógatanár?

N.G.: A tanítás mindig könnyen ment, ilyen alkat vagyok. Mivel úgyis minden nap kétszer jógáztam, gondoltam, szólok az ismerőseimnek, hogy próbálják ki velem. Eleinte otthon az egyik szobában tartottam adományos órákat, és amikor kinőttük, kivettem egy kis termet. Az első évben sokat jógáztam egyedül vagy kettesben, de viszonylag hamar megteltek az esti foglalkozások. Nem tervezgettem sokat, inkább egy próbálkozásnak szántam. Sosem éreztem feladatomnak vagy küldetésemnek az oktatást, minden magától, természetesen alakult így.

AUM: Szerinted miért figyelhető meg az az általános jelenség, hogy a jóga nagyobb arányban vonzza a nőket?

N.G.: Talán az az oka, hogy a jelenlegi ideál a nagyon izmos és az üzleti életben sikeres férfi. Ez nem a jóga felé tereli őket, ami inkább vékony, szikár testalkatot hoz létre és a belső értékeket hangsúlyozza. Viszont a nők pont ilyenek szeretnének lenni – vékonyak, érzékenyek, spirituálisak. Azok közt, akiket nem ezért vonz a jóga, hanem egy magasabb vagy finomabb szinten foglalkoznak vele, nem ennyire rossz az arány. Az oktatók közt már nagyon sok férfi van.

AUM: Szerinted mi a jóga általános célja?

N.G.: Hozzánk a legtöbben olyan célokkal érkeznek, mint az egészség elérése, testfejlesztés vagy stresszoldás. De ezek a modern ember általános céljai, a jóga célja a tudatosodás, az igazság megismerése kell, hogy legyen. Viszont idővel a gyakorlás hatására sokakban megérik ez a késztetés is.

AUM: Mennyiben lehet cél ez egy átlagos, napi 8 órában dolgozó nyugati ember számára?

N.G.: A testfejlesztés nagyon hatékony lehet heti 3 gyakorlással, főleg, ha még reggel is tud valaki 20 percet mozogni. A szellemi célokhoz pedig nincsenek jobb vagy rosszabb körülmények, ha a vágy az igazság megismerésére megszületik, akkor a figyelem egy része minden helyzetben ezen lesz, a tudatosodás folyamatosan zajlik.

AUM: Mit gondolsz, mi napjaink jógatanárainak a feladata?

N.G.: Mi úgy tanítjuk, hogy mindenkinek arról kell beszélni, amit kérdez, ahol a fókusza van, de megadva a lehetőséget, hogy tovább lépjen. Nem téríteni kell, hanem felmutatni a lehetőséget, hogy a tanítvány a számára megfelelő időben élni tudjon vele.

AUM: Milyen hangsúlya van a tanításodban az ászanáknak?

N.G.: Minél haladóbb a gyakorló, annál kisebb. Eleinte fontos sok ászanát végezni, de eszközként kell tekinteni minden technikára, és nem célként. Ha a test már viszonylag erős, hajlékony és egészséges, akkor a további fejlesztés már öncélúvá válhat. Persze ez a határ mindenkinél egyedileg változik. És azzal sincs baj, ha valakit szórakoztat, hogy egyre akrobatikusabb pózokat képes megcsinálni, amennyiben közben tudatában van, mi történik, mik a motivációi és merre halad.

AUM: Meditálsz rendszeresen?

N.G.: Már nem, a meditációt is eszköznek tekintem – ha egyszer megértettük a meditáció célját, a kaivalját (elkülönülést) és az elme nyugodt, akkor nincs szükség meditációra. Persze a haladókkal mindig van 10-15 perc elcsendesedés az óra végén, és a táborokban is tartjuk a tradicionális 3×40 perces meditációt, de otthon csak akkor ülök le, ha szükségét érzem.

AUM: Nyitott rendszerű órákon bizonyos irányzatok nem javasolják a pránajáma oktatását. Mit gondolsz erről, illetve melyek azok a technikák, melyeket nem rendszeres gyakorlók is biztonsággal végezhetnek?

N.G.: Csak elvonuláson tanítunk haladó pránajámát, még a haladó órákon is inkább csak rávezető gyakorlások vannak. A pránajáma csak akkor hatékony és biztonságos, ha megfelelő felkészülés után egy adott technikát napi szinten gyakorlunk. Ez éppen olyan, mint a súlyemelés, ott sem lehet néha előkapni a nagy súlyokat és emelgetni kicsit, ez egyértelműen káros. Viszont minden foglalkozáson van légzésfigyelés, hasi légzés, teljes jógalégzés, fújtató légzések vagy váltott orrlyukas légzés, a bandhákkal is ismerkedünk, de csak óvatosan és rávezető jelleggel, felkészítés képpen.

AUM: Mi az a tanács, amit itt és most adnál a gyakorlóknak a jógával kapcsolatban?

N.G.: Türelem és elfogadás magunkkal szemben. Nem eredményekért kell harcolni, hanem élvezni a gyakorlást, egyszerűen azért, mert jógázni öröm. Az eredmények majd jönnek maguktól.

 

Ez is érdekelhet...

Interjú Németh Gergővel

| Jóga Magazin
0