Fókuszban Iyengar

A 2004-es Times Magazin szerint B. K. S. Iyengar a világ 100 legbefolyásosabb emberének egyike. Munkássága nagy hatást gyakorolt a jógára Nyugaton. Új könyvében, Az élet új megvilágításban megmutatja, hogyan tudja a gyakorlás megváltoztatni az életed. Függetlenül attól, hogy milyen jógát gyakorolsz és hol, B. K. S. Iyengar befolyása mindenütt érezhető. A jóga népszerűsége Nyugaton nagy részben neki tulajdonítható; Amerikában majdnem 50 éve vezette be a módszerét. Sok újítása ma már klasszikus: meghatározta a módot, ahogyan az egyvonalúságról gondolkodunk, és anatómialiag pontos fogalmakat fejlesztett ki ennek leírására; bevezette a segédeszközök használatát; megtanított arra, hogyan lehet haladni a test, elme és lélek egységét kereső jóga útján túl sok ezoterikus Hindu sallang nélkül. Egyik leglényegesebb hozzájárulása a jóga terápiás használata. Felfedezései bizonyították a jóga erejét egy egész sor betegséggel szemben; munkásságának eredménye növelte a jóga hitelét a tudományos és orvosi közegekben. 1966-ban megjelent könyve, a Jóga új megvilágításban, mára már klasszikussá vált; ez az ászanagyakorlás alapvető kézikönyve; amikor az oktatók a helyes pózt magyarázzák, általában arra az egyvonalúságra hivatkoznak, amit Iyengar elmagyaráz, majd szakértelemmel bemutat a könyvében. A Yoga Journal sem fotózik pózokat soha a könyv konzultálása nélkül. „A jóga népszerűsége, valamint az én részem ebben a folyamatban nagy megelégedésemre szolgál,” mondja Iyengar. „De nem szeretném, ha ez a népszerűség elhomályosítaná azt a mélységet, amit a jóga a gyakorlónak adhat.” Új könyvében, Az élet új megvilágításban megosztja velünk, hogy mit is ért egy teljes jógikus úton. Ebben a könyvben nem pózokat mutat be, ahogyan a Jóga új megvilágításban teszi. Az élet új megvilágításban című könyvében Iyengar felfedi előttünk a jóga „szívét”, ahogyan azt ő hetven év fegyelmezett mindennapos gyakorlásában megtapasztalta. Tárgyalja a lét különböző aspektusainak (fizikális, emocionális, mentális és spirituális) integrálását, mint jógikus célt, a jóga pózok és légzőtechnikák szerepét a teljesség keresésében, azokat a külső és belső akadályokat, amelyek visszatartanak az úton való haladástól, valamit annak a pontos módozatait, ahogyan a jóga képes átalakítani az életünket és segít harmóniában élni a körülöttünk levő világgal. Az itt következő részletben Iyengar elmagyarázza, hogy az ászanagyakorlás fontos a jógikus úton, de nem ez a végcél. “Az ászana célja, hogy összehangolja és harmonizálja a fizikai testet az összes többi szinttel, illetve réteggel, vagyis a finom emocionális, mentális és spirituális testtel. Ezt nevezzük integrációnak. De hogyan kell ezeket a rétegeket összehangolni és az integrációt megtapasztalni? Hogyan találjuk meg ezt a mély átalakulást egy olyasvalami által, ami kívülről pusztán a testnek szokatlan helyzetekbe való nyújtásának és csavarásának tűnik? Mindez a tudatossággal kezdődik. Az intelligenciára és az érzékelésre általában úgy gondolunk, mint ami csakis az agyunkban megy végbe. A jóga viszont megtanít arra, hogy a tudatosságnak és az intelligenciának az egész testet át kell hatnia. Az intelligenciának szó szerint el kell borítania a test minden egyes részét. Össze kell házasítanunk a test tudatosságát az elme tudatosságával. Ennek az együttműködésnek a hiánya a töredékesség érzéséhez és “rosszul-léthez”, betegséghez vezet. Például, csak akkor kellene ennünk, amikor a szájüregben spontán módon beindul a nyáltermelés, hiszen így közli velünk a test intelligenciája, hogy valóban éhesek vagyunk. Ellenkező esetben csak túltápláljuk magunkat, és a “rosszul-lét” bekövetkezése csak idő kérdésévé válik. A modern ember oly kevéssé használja a testét, hogy elveszíti ennek a testi tudatosságnak az érzékenységét. Az ágyból átül az autóba, az autóból az iróasztalhoz, onnan vissza az autóba, majd a heverőre, innen pedig ismét az ágyba, és ebben a mozgásban nincs semmi tudatosság, semmi intelligencia. De főképp nincs cselekvés. A cselekvés intelligens mozgás. A világ tele van mozgással, de amire igazán szükség lenne, az több tudatos mozgás, több cselekvés. A jóga megtanít bennünket arra, hogyan töltsük meg mozgásunkat intelligenciával, ezáltal cselekvéssé változtatva azt. Tulajdonképpen az ászanában bevezett cselekvésnek kell felébresztenie ezt az intelligenciát. Amikor egy cselekvést kezdeményezünk az ászanában és valahol máshol a testünkben valami akaratunk ellenére megmozdul, az intelligencia rögtön elkezd vizsgálódni, es megkérdezi: „Helyes vagy helytelen volt ez a mozdulat? Ha helytelen, mit tehetnék, hogy megváltoztassam?” Hogyan fejleszthetnénk hát a testnek ezt az intelligenciáját? Hogyan tanuljunk meg a mozgásainkat cselekvéssé változtatni? Az ászanák megtaníthatnak minket. Olyan méretű érzékenységet fejlesztünk ki magunkban általuk, hogy bőrünk minden egyes pórusa belső szemként kezd el viselkedni. El kezdjük érezni a bőr és hús közt húzódó határvonalat. Ily módon a tudatosság kiterjed a test határterületeire is, és képes lesz megérezni, hogy egy bizonyos ászanában megtörténik-e az egyvonalúság a testben. Ezeknek a szemeknek a segítségével belülről tudjuk finoman javítani és kiegyensúlyozni a testet. Ez egészen más mint a normális szemeinkkel való látás – inkább „érezzük” a test pozícióját. Például, amint kinyújtod a karjaidat a Harcos pózban, láthatod a kéz ujjait magad előtt, de ugyanakkor érezheted is őket. Érezheted a helyzetüket és a kiterjeszkedésüket egészen az ujjak begyéig. Ugyanígy képes vagy a hátsó láb elhelyezkedését is érzékelni, és meg tudod mondani, hogy egyenes-e, anélkül, hogy hátranéznél a tükörben. A sokmilliónyi sejtszintű szem segítségével megfigyelheted és kijavíthatod (mindkét oldalt megigazítva) a testhelyzetedet. Ily módon elkezdesz tudatosságot vinni a testedbe és összeolvasztani az elme és az izom intelligenciáját. Ennek az intelligenciának végig az ászana alatt mindenütt jelen kell lennie a testedben. Abban a pillanatban, amikor elveszíted az érzést a bőrödben, az ászana tompává válik, és az intelligencia áramlása megakad. A testnek ez a tudatossága harmóniában kell legyen az agy és a szív intelligenciájával. Lehet, hogy az agy adja ki a parancsot a testnek egy ászana végrehajtására, de ezt a szívnek is éreznie kell. A fej az intelligencia székhelye, a szív pedig az érzelemé. Mindkettőnek együtt kell működnie a testtel. Ehhez persze akaraterőre is szükség van, de az agynak ennek ellenére is muszáj hallgatnia a testre, és figyelembe vennie, hogy mi lehetséges a test képességein belül. A test intelligenciája tény. Valóságos. Az agy intelligenciája képzelgés. Ezt a képzelgést kell valóságossá alakítani. Az agy álmodozhat arról, hogy ma egy nagyon nehéz hátrahajlást fog végrehajtani, de a lehetetlent még egy együttműködő testre sem lehet ráerőltetni. Mindig haladni szeretnénk, de ehhez az együttműködés lényeges. Hiába mondja az agy: „Meg tudjuk tenni.” A térd azt fogja erre mondani: „Ki vagy te hogy megmond, mit tegyek? Én döntöm el, hogy képes vagyok-e rá, vagy sem.” Hallgatnod kell arra, amit a test mond. Néha együttműködik velünk, néha pedig meggondolja magát. Ha szükséges, használnunk kell az intelligenciánkat ennek az elemzésére. A megoldások adni fogják magukat, még akkor is ha az elején a saját kárunkon fogunk tanulni. Csak ez hoz majd valódi egyetértést a test és az elme között. Ehhez viszont nem csak az agy alázatára, hanem a test megértésére is szükség van. Az agy nem tud mindent. Ha viszont tudást kap a testtől, akkor később képes lesz rá, hogy a test intelligenciáját növelje. Ily módon kezd a test és az agy együtt dolgozni az ászana tökéletes kivitelezésén. Ez egy egymásbafonódási és az egybeolvadási folyamat, amikor lényünk összes rétege egymással összhangban dolgozik. Egymásbafonódás alatt azt értem, hogy lényünk összes fonala és szövete minden szinten kapcsolatban áll egymással. Így tanul meg a test és az elme együtt dolgozni. A bőr a legkülsőbb intelligenciarétegünk, míg legbelül rejlik a legmélyebb bölcsességünk. Tehát a külső érzékelésből származó tudásnak és a belső bölcsességnak kapcsolatban kell maradni végig a pózok végrehajtása során. És olyankor megszűnik a dualitás: egységben vagy, teljes vagy. Létezel, anélkül hogy éreznéd a létet. A bőr kihívása megérinti az Önvalót, a Lelkünket, és azt mondja az Önvaló: mit tehetnék többet? A külső tudás cselekvésre ösztönzi az Önvalót. Amint már mondtam, mialatt jógázunk, a test mondja meg, mit csináljunk, nem az agy. Az agynak együtt kell működnie a testtől kapott üzenettel. Gyakran mondom a tanítványaimnak: „Az agyad nincs a testedben! Ezért nem sikerül az ászanád.” Ez alatt természetesen azt értem, hogy az intelligenciája a fejében maradt, és nem tölti ki a testét. Lehetséges, hogy az agyad gyorsabban mozdul, mint a tested, vagy a testednek nem sikerül végrehajtani az agy utasításait mert nem kap megfelelő útmutatót az intelligenciádtól. Tehát vagy az agyadat kell lelassítani azért, hogy követni tudja a testet, vagy a testet kell gyorsabban mozgatni, hogy felérje az agy intelligenciáját. Engedd, hogy a test legyen a cselekvő, az agy pedig a megfigyelő. Cselekvés után pedig elemezd, amit tettél. Helyesen értelmezte-e az agy a cselekvést? Ha az agy nem jó megfigyelő, akkor a cselekvés zavarodottá válik. Az agy kötelessége, hogy átvegye a tudást a testtől, majd kalauzolja a testet a cselekvés további finomítása felé. Minden cselekvés után tarts szünetet és elemezz. Így fejlődik a figyelem. És ebben a csendben alkalmad lesz feltöltődni tudatossággal. Amikor azt kérded magadtól: „Vajon minden egyes részem végrehajtotta a feladatát?” ez már ön-tudatosság. Az Önvalónak kell kideríteni, hogy megfelelő-e a végrehajtás. Megállni és a mozgást elemezni nem azt jelenti, hogy mozgás közben viszont nincs elemzés. Az elemzésnek folyamatosnak kell lenni a cselekvés alatt is, nem csak utána. Ez az, ami igazi megértéshez vezet. Az igazi tudás az, amikor cselekvés és elemzés egyszerre történik. A lassú mozgás lehetővé teszi az elemző intelligenciát. Az agynak lehetősége van megfigyelni a mozgást, és ez gyakorlott cselekvéshez vezet. A jóga művészete a megfigyelés élességében rejlik. Amikor megkérdezzük magunkat „Mit csinálok?” vagy „Miért csinálom?”, az elme kinyílik. Ez az ön-tudatosság. Viszont fontos kiemelni, hogy a tanítványnak ön-tudatosnak, és nem ön-érzetesnek kell lennie. Ön-érzetesség az, amikor az elme folyamatosan aggódik magáért és tűnődik önmagán, állandóan kételkedve és önmagába merülve. Mintha angyal és ördög egyszerre ülne a két vállunkon arról vitatkozgatva, mit is kellene csinálnod. Ha önérzetes vagy, kimeríted saját magad. Ugyanígy, az izmaidat is meg fogod erőltetni, ha csak az ászanára gondolsz, valamint arra, hogy milyen messzire akarsz nyújtani. Így pedig nem fogod az ászanát és a nyújtást a saját képességeid szerint megtapasztalni. Az ön-tudatosság az ön-érzetesség ellentéte. Amikor ön-tudatos vagy, akkor teljesen önmagadban vagy, és nem kívülről nézel befele. Tudatában vagy annak, hogy mit teszel ego és büszkeség nélkül. Ha nem tudod elcsendesíteni a testet, akkor az agyad sem fogod tudni elcsendesíteni. Ha nem ismered a test csendességét, nem fogod megérteni az elme csendességét sem. A cselekvésnek és a csendnek együtt kell járnia. Ahol cselekvés van, ott csendnek is kell lenni. Ahol csend van, ott tudatos cselekvés van, nem pedig puszta mozgás. Amikor cselekvés és csend együtt dolgozik, akár egy motor sebességváltó tárcsái, akkor az intelligencia sebességbe lendül. Amikor pózokat hajtasz végre, az elmének egy belső csendes tudatos állapotban kellene lennie; ez nem alvást jelent, hanem csendességet, ürességet, és teret, amit aztán betölthet a pózok okozta érzetek éles tudatossága. Belülről figyelheted magad. Teljes a csendesség. Legyen a testhez való hozzáállásod távolságtartó, de ezzel egy időben ne hanyagold el és ne siettesd a test egyetlen részét se, hanem maradj végig éber az ászana végzése közben. A sietés elszívja az erődet, legyél akár Delhiben vagy New Yorkban. Végezd a dolgodat ritmikusan és nyugodt elmével. Nehéz a test tudását szavakba önteni. Sokkal könnyebb felfedezni, hogy milyen érzés. Olyan, mintha az intelligenciád fénysugarai átsütnének a testeden, ki a karjaidon át az ujjbegyeidig, és le a lábaidon a talpadig. És ahogy ez történik, az elme passzívvá válik és ellazul. De ez egy éber, és nem egy tompa, üres passzívitás. Az éber lazítás állapota pedig felfrissíti az elmét és megtisztítja a testet. Miközben végzed az ászanát, folyamatosan újra kell töltened az intellektuális tudatosságod, hogy a figyelem megszakítás nélkül áramoljon. Abban a pillanatban, hogy elengeded magad, és nem töltődsz újra, a figyelem szétszóródik. Ez a fajta ászanagyakorlás pusztán megszokás, nem pedig felélénkítő kreatív gyakorlás. Abban a pillanatban viszont, amint figyelmet viszel a gyakorlásba, akkor alkotsz, és ez az alkotás élettel és energiával teli. A tudatosság segítségével felülkerekedhetünk a fáradtságon és kimerültségen, mind az ászanában, mind pedig az életünkben. A cselekvő tudatosság energiát hoz létre, és megfiatalítja a testet és az elmét. A tudatosság életet ad. Az élet pedig dinamikus, tehát az ászanáknak is annak kell lenniük.” Részlet az Élet új megvilágításban: jógikus út a teljesség, belső béke és végső szabadság felé című könyvből (Light on Life: The Yoga Journey to Wholeness, Inner Peace, and Ultimate Freedom, by B.K.S. Iyengar © 2005. Magyar fordítása még nincs).

Forrás: Yoga Journal

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Fókuszban Iyengar

| Forrai Réka
0