FIGHT CLUB – Harcosok jógája

Pórffy Csaba

Pórffy Csaba

Több mint 15 év jóga és 20 év harcmüvészet gyakorlással a hátam mögött immár nyolcadik éve foglalkozom jógaoktatással. Tanitottam Németországban illetve az USA-ban is. Magyarországon elsők között kezdtem el a jóga évezredes tudását a fittness világában is terjeszteni. Az órákon egyaránt fontos szerepet kap a tartásjavitás, a stressz oldása fizikai és pszichés szinten egyaránt, illetve a mély és pihentető relaxáció. Egy 60-90 perces óra szisztematikusan átmozgatja a testet, kioldja a feszültséget jellegzetes testrészekből (csipő. medence, derék, nyaki terület), ezáltal biztositva a helyes testtartást, amelyben az életerő optimálisan áramolva feltölti az egész testet, erővel és rugalmassággal ajándékoz meg. A légzőgyakorlatok átszellőztetik a tüdőt, oxigénnel töltik fel a sejteket, beinditják a méregtelenitést az egyes szervekben és szövetekben egészen a sejtek szintjéig. A meditáció állapotában az elme megnyugszik, a gondolatok folytonos áramlása megáll, és egy magasabb tudatállapotba kerülve átélhetjük a tökéletes lelki békét és belső nyugalmat.

Saját jógastúdiómban szeretettel várok minden gyakorolni, tanulni vágyót, kezdőket és haladókat egyaránt!
Pórffy Csaba

Latest posts by Pórffy Csaba (see all)

A harcművészet és a jóga gyökerei már évezredek óta összekapcsolódnak. Az ősi időkben Indiában fejlődött ki a Kung-fu, a Karate és sok más harcművészet őse, Indiába pedig valószínűleg Tibetből származott ez a tudomány. De nemcsak az ősi időkben, a modern korban is összekapcsolódott a két út: a jóga és a harc.

fightclub

Sri T. Krishnamacharya volt az a guru, aki összekapcsolta a kettőt, úgy állítva össze jógagyakorlatokat, hogy a gyakorlás fokozza a harci képességeket, az erőt, a harci kedvet a tanítványokban, akik ebben az időszakban elsősorban a Mysore-i királyi család tagjaiból álltak, illetve még néhány szerencsés kívülállóból, akik bebocsátást nyertek a ‘szentélybe’. (ezek között volt pl. a fiatal B.K.S.Iyengar is, mint a Guru sógora). A Kundalini jóga modern ‘atyja’, Yogi Bhajan is harcmüvészetet (Gatka) tanult a mesterétől Sant Hazara Singh-től a jógával párhuzamosan. A Szikh-ek régen és napjainkban is hires harcosok voltak.

Láthatjuk tehát, hogy a meditáció, a jóga és a küzdelem nem ellentétes fogalmak. Ahogy az ember idősebb lesz, változnak a dolgok. A fizikai erő, a regenerálódási képesség, és az agresszió is. Fiatalabb korban nagyon sok a tűz, az ember szinte kiapadhatatlan energiák fölött rendelkezik, de még nem tudja ezeket tudatosan uralni. Idősebb korban fordul a kocka, a csökkenő vitalitással együtt nő a koncentrációs képesség, és a céltudatosság. Úgy is mondhatjuk, fiatalon golyószóróval tüzel az ember minden irányba, idővel áttér a mesterlövész-fegyverre, csak egyet lő, de azt biztosan. Ezek a minőségek életünk elkerülhetetlen részeit képezik. A legjobb, ha megpróbáljuk kihasználni a negatív aspektusok helyett a pozitívakat. Igy megőrizve az egyensúlyt, a teljesitményünk nem indul hanyatlásnak, csak átalakul a szerkezete.

12 éves koromban, hosszas könyörgések árán, és kirúgott fogak felemlegetésének dacára a szüleim megengedték, hogy elkezdjek Kung-fu edzésekre járni. Hetente háromszor három-négy órás edzéseket csináltunk végig, és bízvást mondhatom, hogy ma annak az edzésnek a felét sem bírnám végigcsinálni, annyi erőnléti gyakorlat és erősítés volt benne. Abban az időszakban bármit és bármennyit ehettem (bár 16 éves koromban teljesen leálltam a húsevéssel), és energiám szinte határtalan volt. Emellett az edzés mellett még hetente kétszer erősitettem konditeremben is, futottam, úsztam, kosárlabtáztam. Nem volt probléma. Iyengar mester megemliti, hogy 13 éves korig a test teljesen egészséges, és huszonhárom éves korig pedig szinte teljesen terhelhető, visszahatások nélkül. Az élsportban ezek a számok többé-kevésbe visszaköszönnek, elfogadhatjuk őket.

20 éves koromban behívtak a katonasághoz, az utolsó kevésbé szerencsés generáció egyikeként. Akkoriban a kondícióm a csúcson volt, a körletben este edzésre buzdítottam a haverokat, és 80 fekvőtámaszt lenyomtam egyszerre, a legtöbbet a szakaszban, pedig voltak sportos legények. Esténként takarodó után pedig elemlámpa fényénél olvastam az emeletes ágy tetején. Egyszer ellenőrzésképpen arra járt egy tiszt, odajött megnézni hogy mi ez a fény, de amikor látta hogy mit csinálok, vigyorogva csóválta a fejét, nem sok ilyet látott arrafelé.

A leszerelés után nagyon hiányzott a mozgás. Egy ideig csak súlyzóztam, de ezt elég unalmasnak találtam hosszú távon, nem elégitett ki. Kb. 23-24 évesen elkezdtem Tai-chi edzésre járni, nem sokra rá pedig már ismét rendes Kung-fu edzésen találtam magamat. Bruce Lee neve biztosan sokaknak ismerős, akárcsak a mestere, Yip Man neve. Kevesebben tudják azonban, hogy Bruce Lee első mestere, és haláláig jó barátja – Wong Shun Leung volt. Wong mester volt Hong-Kong-ban az egyik legjobb küzdő. Számtalan tét-meccset nyert meg, más kung-fu stílusok képviselőit, thai-boxolókat, nyugati bokszolót győzött le, kivételes tudása és harci képességei segítségével. Sokak szerint ő volt Yip Man legkiválóbb tanitványa, de ami a harcot illeti – biztosan. Márpedig ez a müfaj a harcról szól, minden szentimentális körités nélkül. Aki állva marad, az nyer, pont. Sok ilyen illegális fogadásos küzdelmet vívtak akkoriban, és mivel a rendőrök általában az utcán grasszálnak, ezért a háztetőkön rendezték meg ezeket.

Nyugatiak ebben az időben még egyáltalán nem tanulhatták a Kung-fu-t. Az idők azonban változnak, és ahogy a jóga tudománya Indiából, a Kung-fu Kinából is elkezdte meghóditani a Nyugatot. A Bruce Lee filmek hatására százezrek és milliók kezdték el tanulni a harc müvészetét. 1983-ban egy német fiatalember érkezett Hong-Kong-ba. Szilárd elhatározása volt, hogy megtanulja a Kung-fu művészetét, ehhez a legjobb mestert kereste. Ahogy iskoláról iskolára járt, egyre csalódottabb lett. Már korábban mestere és bajnoka volt a Tae-kwon-do-nak, tanult Karatét, és egy kevés Ving Tsun Kung-fut is. Ahogy járt mesterről mesterre, mindenütt azt találta, hogy ezek a mesterek nem tudják kivédeni a támadásait, és inkább a harc elméletében jeleskednek, mint a gyakorlatban. Csalódottan már haza készült Európába, amikor valaki a Wong nevet említette, neki, mint a harc igazi mesterét. Bruce Lee mestere, Wong Shun Leung edzőtermében éppen kártyázott amikor Philipp Bayer először belépett. A Mester megkérte hogy inkább később jöjjön vissza, mert a kártyaparti miatt az időpont nem teljesen alkalmas a küzdelemre. Igy is lett, és amikor a fiatal német, és az idősebb, alacsony kínai felálltak egymással szemben, pillanatok alatt kiderült, hogy az agilis tanítványnak esélye sincs még csak megérinteni sem a Mestert a küzdelem közben. Sifu Wong értékelte a fiatal német ambícióját és a hagyományos módon tanítványává fogadta. Philipp Bayer hosszú időszakot töltött Hong Kongban, mely periódus alatt mély jártasságra tett szert a Ving Tsunban. Visszatérve Németországba, 1990-ben megalapította a Ving Tsun Kung Fu Association Europe-t, amely mára a kontinens legtöbb országában képviseli a WSL-Ving Tsun módszert. Harcművészeti körökben világszerte az egyik legelismertebb szakértőnek számít.

Amikor elkezdtem az Ashtanga jógát tanulni, a Kung-fu gyakorlása egy kissé háttérbe szorult. Ugyanakkor a hiányérzet ott volt, és most hogy sikerült megnyitni az új Központot, az edzések is intenzivebbé váltak. Lassan minden edzéshez szükséges eszköz is beköltözött a terembe, bokszzsák, fabábú, stb. Aki lejár hétfőn vagy szerdánként az edzésre, amelyet hétfőn jómagam, szerdán pedig a Tanárom, Czakó Norbert tart, mindenki elégedetten távozik, mert hitelesen, úgy tanulhatja a Ving-tsun kung-fu stilust, ahogy annak idején Bruce Lee, vagy Philipp Bayer tanulták Hong-Kongban.

Sok jógást látok, ismerek. Gyakran eszembe jut, hogy a sok meditáció mellett nem ártana némelyiknek egy kis Kung-fu gyakorlás, sőt. Sok ember a jógát ürügyként, kifogásként használja. Akinek nem jött be az élet, azt hiszi hogy ‘lemondott’ az anyagi hívságokról. Ha nem tud fenntartani egy párkapcsolatot: távol marad a szennyes szexualitástól. Ha folyton átverik, megvezetik: azt hiszi ‘spirituális’. Ha be kell verni egy szöget, akkor is inkább imádkozik, hogy a szög másszon be magától a falba.

A spirituális ösvény sok mellékutat, és tévutat rejt. Fontos, hogy miközben a szellem magasra szárnyal, a lábaink erősen gyökerezzenek a Földbe. Néha kell hogy magunkba forduljunk egy kicsit, néha viszont helyt kell állni az élet Harcában, ami manapság különösen nem egyszerű feladat. Ha becsapjuk magunkat azzal, hogy erősek vagyunk és spirituálisak, miközben a legkisebb szellő is felborít, nem jutunk előbbre az életben. A Kung-fu megerősit, megtanit elviselni a fájdalmat, megtalálni a leggyakorlatiasabb megoldást a problémákra, nem kikerülni, nem félre-beszélni, nem elszállni. Megadja a kellő önbizalmat, anélkül hogy elbizakodottá tenne. A Yin mellé megadja a Yang-ot is, mert anélkül az egyensúly felborul. Sok jóga-gyakorlónak, köztük tanároknak is szüksége van erre. Néhányan egyszerűen puhányok.

Ez is érdekelhet...

FIGHT CLUB – Harcosok jógája

| Pórffy Csaba
0