Eyal Shifroni: A fordított testhelyzetekről


Magyar Iyengar Jóga Szövetség

Magyar Iyengar Jóga Szövetség

A Szövetség célja, hogy támogassa az Iyengar Jóga oktatását Magyarországon és a régióban, és biztosítsa az okleveles Iyengar Jóga oktatók magas szintű tudásának folyamatos fejlesztését és hogy összekapcsolja a hazai gyakorlókat más országokéval, illetve a pune-i intézet munkájával.
Magyar Iyengar Jóga Szövetség

Latest posts by Magyar Iyengar Jóga Szövetség (see all)

A fordított pózok, melyekben – dacolva a gravitációval – a test fejjel lefelé van, kétségtelenül a jóga egyedülálló jellemzői. A két jelentős fordított póz a sírsászana és a vállállás vagy szarvangászana, melyeket minden ászana királyának és királynőjének tartanak.

Az életem egy szakaszában a jóga mellett Tai Chit is gyakoroltam, és ezt igazán élveztem. Sőt, még olyan ritka pillanatok is voltak, mikor azt fontolgattam, hogy a jóga helyett a Tai Chinek szentelem magam, ám mindahányszor ez felmerült bennem, nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy el kell hagynom a fordított pózokat. Ugyanis a fordított testhelyzeteket semmi sem tudja helyettesíteni, ezek a jóga központi és létfontosságú elemei, és tényleg a jóga egyik ajándéka a társadalom, az emberiség és az egyének, azaz mi magunk számára.

Sok évvel ezelőtt, amikor az első kötelet szereltem fel az otthonomban, hogy hevederes fejenállást végezhessek, a legidősebb lányom, aki akkor még kisgyermek volt, fejjel lefelé lógva a kötélen így szólt: „Hű, apa, milyen mókás! Ez viccesebbé teszi az életet!” Azóta sem találok pontosabb kifejezést az érzésre, melyet akkor tapasztalunk, ha fordított pózokat végzünk: ez valóban szórakoztatóbbá teszi az életet!

„A Holdból (Chandra) kicsepegő isteni minőségű nektárt teljesen elégeti a tűz (nap; szúrja), s ezért a test hamar megöregszik.”

„Létezik egy kitűnő módszer, amely megakadályozza ebben a Napot, ezt azonban csak a mestertől lehet megtanulni, más módon ezt a tudást megszerezni nem lehet.”

„Íme a Viparita Karani mudra (kifordított testhelyzet jelkép):

A Nap a köldök táján (solar plexus táján, manípura-csakra) székel, a Hold pedig a szájpadlás gyökerénél. A kifordított testhelyzetet – amely a Nap és a Hold helyzetét felcseréli – a legnagyobb mesterek tanítják.”

(Hatha Jóga Pradípika III, 77-79[1])

A fenti idézet a Hatha Jóga Pradípikából szimbolikusan tárgyalja a fordított pózok rendkívüli előnyeit, a nektár lefelé áramlását, mely elnyelődve a test pusztulását okozza. A fordított testhelyzetek visszafordítják, vagy legalábbis lassítják ezt a folyamatot.  A fejjel lefelé pozíciók – melyek a jóga egyedülálló ajándékai – ugyanis nagyon hasznosak. Ezek a pózok lényünk magvába vezető benső utazásra kalauzolnak bennünket. Mély szinten gyógyítanak és érintenek meg bennünket; mélyre hatolnak, ahol a félelmeink még rejtve vannak, és ahol az erő és az öröm lakozik.

Geeta Iyengar és Lois Steinberg az alábbi szavakkal írja le a fordított testhelyzetek előnyeit:

„… A reproduktív hatások mellett a fordított testhelyzetek kedvezően hatnak a belső elválasztású (endokrin), nyirok és keringési, emésztési, légzőszervi, húgyúti és kiválasztó szervrendszerre, illetve a központi idegrendszerre. Az agyalapi mirigy, a tobozmirigy, a pajzsmirigy és a mellékvesék megfelelő vérellátást kapnak. A fordított testhelyzetek a legjobb pózok a hormonok kiegyensúlyozására, mely szintén kapcsolódik a megfelelő csontsűrűség fenntartásához. A székrekedés, a puffadás és az aranyér enyhül. A húgyvezeték, a húgycső, a vesék és a húgyhólyag mind részesülnek a gravitációs erővel szembeni helyzetek biztosította előnyökből. Továbbá visszafogja a csontok ásványi anyag veszteségét az, amikor az izom és a csont a gravitációval szemben megy. A tüdő rugalmassága javul és a testet melegen tartja. A folyadék-visszatartás, az alsó lábszárak ödémája enyhül. Az agy, mely egészséges vérkeringésben részesül, felfrissül és a tiszta gondolatok kerülnek túlsúlyba. Csökkenhet az alvászavar. Az egyensúly, a higgadtság és az egészség állapota megalapozottá válik a fordított pózok rendszeres gyakorlásával.” (Geeta Iyengar és Lois Steinberg: Woman’s Yoga Practice, 120. old.)

Geeta Iyengar azt írja, hogy „menstruáció alatt nem szabad fordított pózokat gyakorolni. A fordított pózok végzése menstruáció alatt akadályozhatja a menstruációs véráramlást. Kiszárítja a méhet és a menstruáció során különböző szövődményekhez vezethet, mint például ciszták és miómák. Másfelől a fordított pózok kontrollálhatják a menstruációs vérzést, ha az meghaladja a szokásos időtartamot, vagy ha két menstruáció között történik. Feltartóztatja az áramlást és erősíti a méh rendszerét. Bármely más ászanánál gyorsabban szárítják ki a területet. Azonnal megkezdhetjük a fordított testhelyzetek gyakorlását a menstruáció befejeződése után, mivel ez a hormonális egyensúly helyreállításának ideje. Az ilyen gyakorlás megelőzi az olyan betegségeket, mint az endometriózis[2], leukorrhea[3] vagy épp a vetélés. Segítenek fenntartani a reproduktív rendszer egészségét.”

A várandósság alatti fordított pózokkal kapcsolatban az alábbiakat írja: „A várandósság a menstruációval ellentétes állapot, hiszen a magzatot meg kell őrizni. A fordított pózokat az első három hónapban kell végezni, amikor is fennáll a vetélés lehetősége, különösen azoknál a nőknél, akik hajlamosak erre és a koraszülésre. A kismama folytathatja ezek gyakorlását egészen a terhesség végéig. Rendszeres gyakorlásuk erősíti a gerincet, javítja a vérkeringést, megelőzi a vízvisszatartást és a fertőzéseket, fenntartja a hormonális egyensúlyt, nedvesíti a szülőcsatornát, szabályozza a vérnyomást és fenntartja az érzelmi és mentális egyensúlyt. A fordított testhelyzetek károsak a menstruáció alatt és hasznosak a terhesség idején. Kerüljük a fordított pózok gyakorlását menstruációkor, de rendszeresen végezzük a terhesség ideje alatt. A fordított pózok gyakorlását folytatni kell még a menopauza után is, hogy megelőzzük a vérnyomás- és szívproblémákat, keringési rendellenességeket és az öregedést. Meg kellene tanulnunk ugyanannyi időt fordított helyzetben tölteni, mint állóban!”  (Yoga Rahasya volume B, 29. old.)

A fordított helyzetek mindezen felül kaput nyitnak a pránájáma gyakorláshoz:

„A sírsászana két rekeszizmot vagy szívet fejleszt ki. Nagyon fontos ászana ahhoz, hogy megértsük a medencefenék felszívását és kiterjesztését, amely a múla bandha szíve, és a hastájék felszívását és kiterjesztését az uddijána bandhához. A különböző variációk sírsászanában fokozzák ezt az akciót. A szarvangászana és a halászana lecsendesíti a nyaki rekeszizmot és lehetővé teszi számára a kiterjedést, miközben feloldja a nyaki blokkokat és így lehetővé teszi a dzsálandhara bandha kialakulását. A szétu bandha szarvangászana felébreszti mindhárom bandhát.” (C. Pisano: The Hero’s contemplation, 124. old.)

A fordított pózok megtanítják számunkra, hogy milyen a jógikus elme – az éber, semleges,

ártatlan, nem-reaktív és passzív elme. A fordított testhelyzetek központi szerepet játszanak az Iyengar-metódusban és a hosszabb ideig végzett sírsászana illetve szarvangászana szerves része minden komoly gyakorló napi rutinjának. Iyengar az alábbi inspiráló szavakkal összegezte a sírsászana hatásainak leírását a Jóga új megvilágításban című művében:

„A sírsászana rendszeres és precíz gyakorlása fejleszti a testet, fegyelmezi az elmét és szélesíti a szellem látókörét. A gyakorló kiegyensúlyozottá és függetlenné válik az öröm és fájdalom, a nyereség és veszteség, a szégyen és hírnév, vereség és győzelem kettőségeitől.”

Teljesen azonosulni tudok Geeta és Lois követező szavaival:

„A sírsászana és a szarvangászana hatásait nem lehet kellőképpen kihangsúlyozni. A fordított pózok gyakorlói napi szinten megtapasztalják a hatásokat. Ha a körülmények úgy alakulnak, hogy rövidebb gyakorlási idő áll rendelkezésükre, tudják, hogy a sírsászanát és a szarvangászanát feltétlenül csinálniuk kell, különben elesnének a belőlük származó előnyöktől.” (Woman’s Yoga Practice)

Ez a két kulcsfontosságú fordított póz kiegészíti egymást: a sírsászana képviseli a dinamikus, aktív (szúrja vagy nap), míg a szarvangászana a passzív, kontemplatív (csandra vagy hold) elemet. Ezért a gyakorlásban a szarvangászana és annak variációi a sírsászana után fognak szerepelni, az óra vége felé. Ajánlatos másfélszer annyi időt tölteni szarvangászanában és variációiban, mint sírsászanában és annak variációiban.

Az időtartam nagyon lényeges tényező. Ahhoz, hogy a sírsászana és a szarvangászana anatómiai, élettani, mentális és pszichológiai haszna teljes legyen, néhány percnél tovább kell benne maradni. A belső folyamatoknak időre van szükségük, hogy eredményt hozzanak. Ahogy Prashant Iyengar mondja: „Ha rizst teszel forró vízbe, nem várhatod egy perc után, hogy kész legyen.” Olykor a napi gyakorlásom java részét a fordított pózoknak szentelem és 30 percet töltök sírsászanában, illetve 45 percet szarvangászanában és halászanában – ez nagyon mély gyakorlás és teljesen megváltoztatja az elmeállapotot!

Tíz percnél tovább tartózkodni sírsászanában vagy szarvangászanában mind fizikailag, mind mentálisan embert próbáló. Fejleszd a gyakorlásodat fokozatosan és következetesen és építsd fel a mentális és fizikai képességeidet, hogy hosszabb ideig tudj maradni. Addig is, ezen pózok független gyakorlását időnként kiegészítheted eszközökkel végzett gyakorlatokkal. Iyengar olyan eszközöket fejlesztett ki, melyek majdnem mindenki számára lehetővé teszik a fordított pózok hosszabb kitartását; a köteles sírsászana és a székes szarvangászana a leginkább hasznos és előnyös, de számos egyéb eszköz és elrendezés létezik takarókkal, hengerpárnákkal és blokkokkal, melyek segítik a testhelyzetben töltött időtartam növelését különösebb erőfeszítés nélkül. Ezek közül néhányat bemutatok majd a Props for Yoga című könyvem következő köteteiben.

 

Figyelmeztetés:

Kerüld a fordított pózok gyakorlását, ha az alábbiaktól szenvedsz:

  • magas vérnyomás
  • szem vagy fülproblémák
  • szívbetegség
  • szédülés vagy hányinger
  • a menstruáció idején

Ha nyaksérülésed van, akkor eszközöket használva tudod gyakorolni a fordított pózokat. (Konzultálj tanároddal a megfelelő módszerről!)

 

[1] Mireisz László fordítása (ld. Javaskönyv, 129. old.)

[2] Endometriózisról: Az endometrium a méh üregét borító belső réteg, amely a menstruációs ciklus alatt fokozatosan megvastagszik, majd a menzesz – havi vérzés – alkalmával lelökődik. Endometriózisnak nevezzük, ha  ez a nyálkahártya a méh üregén kívül a szervezet más részeiben található. Szemben a méh nyálkahártyájával, a méh üregén kívül elhelyezkedő endometriosis szövet számára nincs lehetőség a testüregből való kijutásra, s emiatt ott egyre terjed, halmozódik. Ilyenkor csomók, foltok, súlyos esetben pedig ciszták (ún. csokoládéciszták) alakulnak ki. forrás: http://drtomosvary.hu/endometriozis/36

[3] leukorrhea: fehérfolyás, általában hüvelyi fertőzés következtében

 

Fordította: Jakab Ákos

Lektorálta: Drimál István, okleveles Iyengar Jóga oktató

Forrás: http://eyalshifroni.com/about-inversions/

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Eyal Shifroni: A fordított testhelyzetekről

| Magyar Iyengar Jóga Szövetség
0