Bhagavad Gita, a Jóga szent írás: I. rész, terítéken az első vers…


Baktai Ádám

Baktai Ádám

Védikus pap at Bhakti Kutir
Védikus pap, az indiai kultúrtudományok és gyógymódok szakértője. Szakterületei a védikus terápiás foglalkozások (Védikus asztrológia, Ájurvédikus gyógyászat, Vastu shastra, Hatha Jóga) és az Orientális egészség megőrző foglalkozások (Zen Shiatsu, Taoista Jóga)

Baktai Ádám 1976-ban született. Nagybátyja révén már 2 éves kora óta a keleti kultúra közelében élt. 15 éves korában Indiába került egy tradicionális bentlakásos kolostor-iskolába, ahol 10 évig folytatta tanulmányait. 7 éven keresztül tanított is az iskolában, majd az utolsó 3 évben igazgatóként is szolgálta az iskola intézményét.1995-ben szentelték pappá. Azóta papként, védikus asztrológusként, jóga oktatóként, shiatsu, ájurveda és reiki terapeutaként, valamint vastu shastra tanácsadóként tevékenykedett már Indiába, Angliában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Mauritsiuson, a Fidzsi-szigeteken, Dubaiban és most Magyarországon.
Baktai Ádám

Krishna_Arjuna_GitaA Bhagavad Gitának több mint 750 ismert fordítása létezik, így most nem rugóznék fordításokon, persze nekem is meg van az általam preferált verzióm, de most inkább a tartalomra és a kontextusra fókuszálnék.

Hogy egy picit kézzel foghatóbbá tegyem nektek ezt a művet, elmondanám, hogy 2005-ben AK Bansal és Dr. PV Holay kiszámolták a védikus asztrológia segítségével, hogy Krisna i.e. 3228-ban született, Július 21-én, és a nagy kurukshétrai csata, ami előtt Krisna elmesélte a Bhagavad Gitát i.e. 3143, November 13-án kezdődött el.

Azért volt szükség ezekre a kalkulációkra, mert a Védák bolygóállások alapján rögzítették a főbb események dátumait, és nem egy idővonalban. És mivel a Matsya Purána azt írja, hogy Krisna 89 éves volt a Kurukshétra-i csata idején, nekem megfelelnek ezek a dátumok. 1-2 év ide-oda szerintem ok mondjuk egy 5000 éves viszonylatban. Több is veszett oda Mohácsnál, vagy, hogy stílszerű maradjak Kurukshétránál.

És akkor bele is vágnék az első fejezetbe, ami az Ardzsuna Visháda Jóga címet viseli, azaz Ardzsuna szomorúsága néven fut, és 46 verset tartalmaz.

A Bhagavad Gita úgy kezdődik, hogy Dhritarástra az akkoriban uralkodó király meg kérdezi Szandzsaját az elbeszélőt, hogy mesélje el, mi történt miután fiai és Pándu fiai összegyűltek a szent Kurukshétra helyén, hogy megvívjanak egymással.

Ebben a versben 2 nagyon fontos dolgot említenek meg a Gitát magyarázatokkal ellátó nagy Jógik.

  • 1: Dhritarástra azt kérdezi, hogy mi történt Kurukshétránál, amit ő Dharmaksétrának is hív, ami azt jelenti, hogy a spirituális kötelességek helye. Itt fel lehet már mérni, hogy a király aggódik fiai miatt, akik nem éppen Dharma követő, vagyis a spirituális feladatokat ellátó emberek voltak, míg az „ellenfeleik”, saját unokatestvéreik, a Pándavák (Pándu fiai) Krisna barátai voltak, akik igen csak jó lelkű, jámbor személyiségek hírében álltak, még akkor is, ha mind az öten kiváló harcosokként is letették névjegyeiket.
  • 2: Dhritarástra úgy fogalmaz, hogy mi történ az enyémeim és a Pándavák között. Ami valamelyest sejtett arra következtetni, hogy Dhritarástra, habár saját unoka öccseiről van szó, őket nem tekinti sajátjainak.

Hogy ez érthetőbb legyen, íme a kontextus:

A Mahabharata ott kezdődik, hogy Santánu királyt említi meg, a dinasztia első királyaként. Az ő fia úgy hal meg egy csatában, hogy még nem születtek gyermekei. A család kihallásának elkerülése végett, a fiú idősebb féltestvérét, Vjászát a szentet, aki lejegyezte a Védákat kérik fel, hogy nemzzen gyerekeket a megözvegyült királynénak.

Az első alkalomkor a királyné megrémült Vjászától és az aktus során végig teljesen összezárt szemekkel feküdt, így a megfogant gyermek vaknak született. A második alkalommal a királyné teljesen elfehéredett, amikor meglátta Vjászát, ezért ez a fiú fehérbőrrel született. A harmadik alkalommal a királyné nem törte magát, és a szolgáló lányát küldte el a légyottra, ekkor született a harmadik fiú a családban.

Eleinte a második fiú Pándu uralkodott, hiszen a bátyja vak volt, de amikor Pándu elhunyt, akkor Dhritarástra vette át a hatalmat.

Ezek után a fiúk együtt cseperedtek, szinte testvérként, főként úgy, hogy királlyá nevelésükben olyan elképesztő harcosok vettek részt, mint Bhisma és Dróna, akik egyenlőként szerették és kezelték őket.

Viszont Dhritarástra önző és kényeztető szülő volt, elrontotta fiait, akik attól rettegve, hogy unokatestvéreik egyszer majd hatalomra kerülnek, hiszen a nép őket szerette és támogatta, többször is életükre törtek, majd egy elcsalt kockajáték segítségével 14 évre száműzetésbe is kényszerítették saját véreiket. A száműzetés folyamán is történ néhány kísérlet abban az irányban, hogy megszabaduljanak az 5 fivértől, akik nemcsak, hogy túlélték azt a 14 évet, de időközben megházasodtak és így már feleségeik révén is királyként kellet volna őket tisztelni.

A 14 után a Pándavák, Pándu fiai, visszatértek és még abba is bele mentek volna, hogyha kapnak 1-1 falut, amelyek vezetőiként élhették volna életüket, hiszen harcosként az irányítás és vezetés kötelező dharmája az egyénnek. De Dhritarástra fiai erről sem voltak hajlandók tárgyalni. Így lassacskán háborúvá avanzsálódott a helyzet, és nagyjából ez a Kurukshétrai csata előzménye.

És pont ezért aggódott Dhritarástra, egy szent helyen összeverekedni zarándok lelkületű spiritualistákkal, hát bizony a karma valószínű nem a trógereket fogja ilyen esetben támogatni.

De most azért nem húznám tovább, de ne aggódjatok nem versenként fogunk haladni.

Folyt. köv.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Védikus pap, a Védikus tudományok szakértője…

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Bhagavad Gita, a Jóga szent írás: I. rész, terítéken az első vers…

| Baktai Ádám
0