Bálint János – avagy “Bálint”

Jóga Magazin
Jóga Magazin

Latest posts by Jóga Magazin (see all)

AUM: Mit kerestél, amikor elkezdtél jógázni? Ki volt az első mestered/tanárod?
Bálint János: 15 éves koromban karatézni kezdtem, mert nagyon érdekeltek a keleti dolgok és ez volt elérhető a környéken. Viszont elég nyeszlett voltam és nagyon nehezen bírtam az edzéseket, amit jeleztem is a sportorvos felé, aki történetesen pszichiáter, természetgyógyász és jógatanár volt és ma is az – Dr. Rideh Sándor. Ő volt az, akitől először tanultam jógát, de az első évben csak légzőgyakorlatokat. Már néhány hét után intenzíven éreztem a különbséget, sokkal jobban bírtam az edzéseket, ami fellelkesített, úgyhogy hajnalonta kivétel nélkül minden nap 5 és 6 között keltem és elkezdtem a gyakorlataim. Ekkor szoktam rá a korai kelésre. Aztán 15 évig együtt gyakoroltam a jógát és a karatét, majd nagyjából 30 éves korom körül a karate háttérbe szorult és maradt a jóga.
 
AUM: Mi okozott eleinte nehézséget a jóga gyakorlásában?
BJ: Túl gyorsan akartam haladni, túl türelmetlen, túl erőszakos voltam, túl sokat gyakoroltam, sokszor helytelenül, és ez okozott néha problémákat. 19 évesen pl. rengeteget meditáltam, naponta több órát, csak ilyen témájú könyveket olvastam és nem is nagyon érdekelt másról beszélgetni sem. Mostani szemmel már nem gondolom, hogy egy 19 éves fiatalembernek ez kéne hogy legyen a fő dolga minden nap. Akkoriban a gyakorlás menekülési útvonal volt a tizen-huszon éves mindennapok problémáiból. Tény, hogy ezáltal elég sok mindent másként láttam, mint a korombeliek. De aztán sikerült megtalálni az egyensúlyt.
 
AUM: Visszatekintve gyakorlásod történetére, hogyan változott a fókuszod a jóga területein?
BJ: Kezdettől fogva a meditáció és a pránáyáma fontos szerepet töltött be a gyakorlásomban. Az ászanák csak később kaptak hangsúlyt, s igazán fontossá csak 22 éves korom körül váltak. Ennek oka talán az, hogy a karate gyakorlással eléggé ki volt elégítve a mozgás igényem és a hajlékonyság terén sem voltak túl nagy problémák. Aztán azonban épp a karate okozta sérülések miatti mozgásbeszűkülések feloldására nagyon jól beváltak az ászanák, úgyhogy megkedveltem azokat is.
 
AUM: Hogy találtál rá az irányzatra, amit most képviselsz?
BJ: Néhány iskola szerint tanultam, amíg mostani mesteremhez és gurumhoz eljutottam. Először a Yesudián hagyomány maradványaiból kaptam részleteket, majd a Jóga a mindennapi életben rendszer kliséi segítségével gyakoroltam. A legnagyobb benyomást azonban ászanák terén az Iyengar iskola hozta. Lenyűgözött a karatés fegyelem és keménység, s ugyanakkor a gyönyörű ászana gyakorlás is magával ragadott. Közel 7 évig gyakoroltam Csendes Erzsébet irányításával, jártam Indiában az Iyengar intézetben, végül el is kezdtem az oktatóképzést, amit aztán nem jártam végig. Ennek oka az, hogy időközben megláttam egy nevet egy cikkben, ami úgy beleitta magát az elmémbe, hogy nem tudtam kitörölni, hogy állandóan a gondolataimban forgott: Swámi Véda Bharati. Kerestem az alkalmat, hogy hallhassam a tanításait, de nem is volt olyan egyszerű oda jutni, annak ellenére, hogy már elég régóta rendszeresen járt Magyarországra. Aztán végül sikerült személyesen találkoznom vele, s míg bár életemben először az Iyengarral szemben éreztem azt, hogy megrogynak a térdeim és a mély tisztelet térdre kényszerít, a Swámi Védával való találkozásomkor úgy éreztem haza tértem és szétáradt bennem a béke. Tudtam, hogy az utam egy jó időre legalábbis, meg van határozva.
 
 
AUM: Miért érzed, hogy ezen irányzat felé vagy elkötelezve?
BJ: A meditáció központi szerepe, az ászanák oktatásának finom módja, a tanáraink és a gurunk végtelen gondoskodó szeretete, a mindenkire való egyenkénti odafigyelés, a családhoz való tartozás érzése, a spiritualitás és a tudomány mély összefonódása ebben a tanításban az, ami egyértelművé teszi azt, hogy ez az iskolám.
 
AUM: Milyen más jógastílus, megközelítés vonz ezen kívül?
BJ: Már említettem, hogy nagyon nagy tisztelet van bennem Iyengar és munkássága iránt, még ha a nyugati tanárokban nem is találtam meg azt a mentalitást, amit az indiai Iyengar jóga tanárok képviselnek, Csendes Erzsébetnek sokat köszönhetek és boldog vagyok, hogy hosszú évekig mesteremnek tekinthettem. Nagyon jónak tartom a Vinyásza irányzatokat, a Vinyasa Flow Yogát és az Astanga vinyásza jógát is. De minden jógairányzatnak meg vannak a szépségei, az a feladatunk, hogy megtaláljuk azt, amiben fejlődni tudunk. Ezért jó, hogy ilyen sok iskola tanítása érhető el mostanában.
 
 
AUM: Jelenleg mit tartasz fontosnak a tanításban, és mit a saját gyakorlásodban?
BJ: A saját gyakorlásomban ugyanazt helyezem előtérbe, mint amit a tanításban. Megtanulni helyesen kezelni a saját elménket, megtanulni kikászálódni a megszokások, a tanult gondolati folyamatok köréből és tudatosan irányítani az elmét, ez jelenti a hétköznapi emberek számára, mint amilyenek mi is vagyunk, a boldogulás kulcsát a mindennapokban. Ez az út a jóga végső megvalósításához, a belső csendesség eléréséhez, a béke megtalálásához is.
 
 
 
AUM: Milyen típusú embereket járnak hozzád jógát tanulni?
BJ: Teljesen vegyes. Vannak fiatalok, idősek, vannak menedzserek és háztartásbeliek, vannak gyakorló anyák és útkereső szinglik, vannak férfiak és nők. De egyben azt hiszem megegyeznek. Nem a jóga felszínes, sport oldalát keresik, vagy a puszta mozgást, és nem is azt a jógatanárt, aki mindössze egy közérzeti szolgáltatást nyújt nekik, hanem a mélyebb tartalmat szomjazzák, a személyiségük fejlesztését, a problémáik megoldását. Remélem, hogy ebben tudok nekik segíteni!
 
AUM: Miért szeretsz tanítani, miért lettél jógatanár?
BJ: Eredetileg nem szerettem volna ezzel kiemelten foglalkozni. A jógát a karate edzések végén oktattam nyújtás gyanánt és a meditáció elsajátítása végett. De aztán úgy alakult, hogy kipróbálhattam magam ebben és nagyon megtetszett. Az első órámon, amit 15 év gyakorlás után papírból tartottam, jöttem rá, hogy ezt imádom, hogy ez fantasztikus érzés, hogy erre vártam egész idáig, hogy ezt csináljam, ezt magyarázzam. Ettől kezdve már nyilvánvaló volt, hogy mit szeretnék. Hamar otthagytam tehát a menedzser pályát és immár több mint 10 éve ennek szenteltem a mindennapjaim.
 
AUM: Szerinted miért figyelhető meg az az általános jelenség, hogy a jóga nagyobb arányban vonzza a nőket?
BJ: Ennek talán az lehet az oka, hogy egyszerűen a legtöbb férfi valami férfiasabb formáját keresi a mozgásnak. Ám amikor megismerkednek a jógával többnyire egyáltalán nem találják férfiatlan dolognak, sőt, kiderül, hogy kemény munka egy-egy jóga órát végigcsinálni és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz tőle az ember, mint a legtöbb sporttól. Mégis a nők jobban nyitottak erre és még az sem kizárt, hogy épp a sok hölgy résztvevő miatt gondolják a férfiak, hogy ez valami női mozgásforma. Ezen túl a férfiak jellemzően merevebbek fizikailag, és ezért sokkal jobban megharcolnak az ászanákkal, mint a nők.
 
AUM: Szerinted mi a jóga általános célja?
BJ: A Patanjali által írt jóga szútrák elég egyértelműen határozza meg, hogy mi a jóga valódi célja: Yogas chitta vrtti nirodah. A jóga az elme felett szerzett teljes kontroll, az elmefolyamatok teljes elcsendesítése. Ennél lényegre törőbb meghatározás nincs, de tény, hogy ez egy kezdő jógázó számára még elég megfoghatatlan. Ezért születnek definíciók a jógához a megértés kezdetibb időszakaira is. A Testnevelési Egyetemen tanítva számos ilyen definíciót kellett előhalásznom, illetve kitalálnom, hogy elfogadható magyarázatot, meghatározást adjak a hallgatóknak. Így tehát a jóga lehet egy életmódfejlesztő eszköz, lehet egy önmegismerési út, lehet egy életfilozófia, de alapvetően és elsősorban annak az egyik kiemelkedő módja, hogyan éljünk a világban és a világgal békében és igazán élvezve mindazt, amit az élet adhat.
 
AUM: Mennyiben lehet cél ez egy átlagos, napi 8 órában dolgozó nyugati ember számára?
BJ: A csendességben és jelen pillanatban végzett tevékenység áldást hoz mindenkinek az életébe. Megtölti az életet bölcsességgel, türelemmel és igazi élettel. Ez szerintem mindenkinek jól jön 🙂
 
AUM: Mit gondolsz, mi napjaink jógatanárainak a feladata?

BJ: Részben az, hogy fenntartsák és tovább vigyék ezt az ősi és élő hagyományt, részben az, hogy tovább fejlesszék a modern kornak megfelelő kihívások szerint és a tudományos fejlődés eszközeivel, részben pedig az, hogy a mai nyugati és keleti ember számára tolmácsolják egy jobb élethez vezető út lehetőségét. A jóga bármely életszakaszban javunkra van. Amíg fiatal az ember, addig a céljainak a kitűzésében és megvalósításában segít, valamint a mindennapok terheinek az enyhítésében. Ugyanakkor kiváló szórakozás és kikapcsolódás is. Amikor megöregszünk, akkor új távlatokat nyit, új értelmet ad a mindennapoknak, a fejlődésnek. Az élet vége felé haladva pedig békét és nyugalmat hoz, amiben a bölcsesség igazán felizzhat.
 
AUM: Milyen hangsúlya van a tanításodban az ászanáknak?
BJ: Ha egy óra időbeosztását nézem, vagy egy tábor felépítését, akkor a legtöbb idő az ászanákkal telik el. Nagyon fontosnak tartom a pontos ászana kivitelezést mind fizikai-, mind energetikai-, mind pedig mentális szempontból. Azonban fontosnak tartom azt is, hogy az ászanák mint első lépések a személyiség fejlesztés terén, mint az önmegismerés első lépcsőfoka, csupán kiindulópontok ahhoz, hogy nagyobb lépéseket tegyünk majd Önmagunk felé.
  
AUM: Meditálsz rendszeresen?
BJ: Igen. Ez belém ivódott. Jelenleg is a gyakorlásomnak több mint felét a meditációs gyakorlat teszi ki. Napközben is leülök rövidebb időkre, néhány percre, vagy épp, amikor két dolgom között akad egy szusszanásnyi szünetem. A meditáció nekem olyan, mintha nem is a meditáció kötné össze a napi dolgaimat, hanem a napi dolgok kötnék össze a meditációimat. S olyan békés érzés tapasztalni, ahogy a csendesség megoldja a helyzeteket.
 
AUM: Nyitott rendszerű órákon bizonyos irányzatok nem javasolják a pránajáma oktatását. Mit gondolsz erről, illetve melyek azok a technikák, melyeket nem rendszeres gyakorlók is biztonsággal végezhetnek?
BJ: Hát erről könyveket lehetne írni. Igen, az a helyzet, hogy a pránáyámát csak nagyon kevesen ismerik olyan mélységig, hogy helyesen oktassák. Tudni kell, hogy a pránáyáma gyakorlatok nem puszta légzőgyakorlatok, hanem finom energetikai technikák. Hogy helyesen végezzük őket, gyakorlatunknak minden feszültségtől és erőltetéstől mentesnek kell lennie, még az elme szintjén is. Ha a figyelem, a test vagy a légzési folyamat nem eléggé ellazult, akkor a gyakorlat többet árthat, mint amennyit használ. Ezért érthető, hogy néhány iskola eleve csak magasabb szinten kezdi el oktatni ezt a részét a gyakorlásnak. Ugyanakkor a helyes pránáyáma technikákhoz az érzékelést ki kell finomítani a pránikus tapasztalatok szintjére, aminek útját szintén csak nagyon kevesen ismerik, ezért imaginációs gyakorlatokkal igyekeznek a pránikus tapasztalatok szintjére terelni tanítványaikat, ami azonban tévút, mivel a képzelet szintjén létrehozott mentális tapasztalat messze különbözhet a valós energetikai változás érzékelésének tapasztalatától. Ugyan olyan ez, mintha azt mondják nekem, hogy képzeld el milyen lehet Hawaii-n, vagy amikor ott vagyok Hawaii-n és látom. A képzelet nem pótolja a valós tapasztalatot. Annak hiányában pedig minden próbálkozás felesleges vagy veszélyes a pránáyáma gyakorlásban.
Szerintem azonban magának az ászanának a kivitelezését is meghatározza a helyes pránáyáma, csakúgy, ahogy a helyes ászana kivitelezés helyessé teszi a légzést és az energiaáramokat. Ez nem választható el teljesen. Az ászana az út a helyesen végzett önálló pránikus gyakorlatok felé.
 
AUM: Mi az a tanács, amit itt és most adnál a gyakorlóknak a jógával kapcsolatban?
BJ: Gyakoroljanak szeretettel, elfogadva saját testük és elméjük pillanatnyi határait, hogy személyiségük erőszakmentessé válhasson. Az erőltetett gyakorlás torzulásokat hoz a személyiségben, amit az ember saját maga nem vesz észre, ezért ezt a szabályt be kell tartanunk. Gyakoroljunk elfogadással önmagunk iránt és kerüljük a versengést. Mindenki a tőle telhetően halad előre a jógában, attól, hogy valaki ügyesebb valamiben, vagy gyorsabban fejlődik a jóga valamelyik területén, még sem nem több sem nem kevesebb másoknál. Azt tanácsolom, hogy keressék a hiteles tanárokat, akik nem feltétlenül a legnépszerűbbek, de akik élő tudásukkal és önzetlen hozzáállásukkal valódi fejlődés felé vezetik tanítványaikat. S a tanároknak pedig azt tanácsolom, hogy gyakorolják az alázatot a tanítványaik felé, akikben megjelent a tudás éhezése. Ennél tiszteletreméltóbb kevés dolog akad a Földön.
OM
 

Ez is érdekelhet...

Bálint János – avagy “Bálint”

| Jóga Magazin
0