Az Om mantráról…

Biztos sokan feltettétek már a kérdést, hogy mire is való a jógaóra elején elhangzó OM? Miért, ki előtt hajlunk meg és hajtunk fejet? Ha még nem találtál erre választ, vagy nem is kerestél (de még ha netalántán a kíváncsiságod miatt már utána is olvastál) remélem most szolgálhatok Neked néhány új gondolattal a témát illetően.

Az OM szó voltaképpen három szótagból tevődik össze, nevezetesen az A, U és  M  betűkből. Írott alakjában egy holdsarló és egy pont van felette.

A jóga a Lélek Valóságát az AUM szóval szimbolizálja. Az AUM szó magában foglalja a Lélek és a Természet kettősségét, a sokaságot és az egységet, a valóságot és a káprázatot, végeredményben tehát mindent, ami van és ami létezőnek látszik.

Az AUM szó egyedülálló a maga mivoltában. Semmi sincs, ami ne rejlenék benne. Aum a kezdet és a vég, a múlt, a jelen és a jövő, az okság, az idő és a tér, az anyag, az erő és az értelem, a személyiség, az én és a személytelenség, a sötétség és a világosság, a Természet és a Lélek.

Az AUM szó tehát a mindentudás, mindenhatás és mindenütt jelenvalóság értelmét hordozza.
Az A, U és M betűk a “tat tvam aszi” (“Az Te vagy”) mantra szavait is jelentik, mely az ember saját isteni természetének fölismerését fejezi ki. A szimbólum egésze magát ezt a fölismerést képviseli, amely felszabadítja az emberi szellemet teste, elméje, értelme és énje korlátai alól.

A tiszteletadás (fejmeghajtás, meghajlás) nem csak a külső Guruk, tanítók, mint például Patandzsali, Iyengar, vagy a teremben lévő tanárok felé történő meghajlást jelenti, hanem a saját belső Gurunk, belső tanítónk előtti meghajlást is jelenti egyben. Meghajtjuk a fejünket külső tanítóink előtt, akik arra emlékeztetnek bennünket, hogy milyen a mi belső tanárunk. Kifejezzük tiszteletünket a saját belső tanítónk előtt, saját magunk előtt, a saját szívünk előtt.

A legtöbb esetben, a mester mindig csak képzeletben van ott, igen ritka kivételektől eltekintve. Legalábbis fizikai valójában – de igazából a szívedben kell ott lennie. Ezen az nem változtat, hogy éppen van-e ott egy tanár is aki segíti, irányítja a gyakorlásod, vagy egyedül gyakorolsz. A mester  megtalálása és szerepének megértése is nehéz, főleg akkor ha még nem találta meg valaki. Mindenesetre én azt gondolom hogy a gyakorlás elején és végén lévő néhány percnek akkor is van szerepe, ha a mester és a meghajlás távol áll tőled.

Ezek először is keretet adnak a gyakorlásnak, ami önmagában is fontos, ahogy az egész életünkben fontosak bizonyos keretek, amelyek segítenek bennünket, és amiket általában magunknak alakítunk ki. Ez segíti a rendszerességet a gyakorlásban is – akár a reggeli fogmosás.

Másodszor azért fontos, mert a figyelmet befelé vezeti. Ez pedig a jóga egyik célja: a figyelmet összpontosítani és önmagunkra rálátni. Ha csak az ászana gyakorlásra gondolsz, akkor is tapasztalhatod hogy sokkal jobban fejlődsz, sokkal jobban kezd engedelmeskedni a test, ha nem akarattal, hanem figyelemmel dolgozol. A kezdeti Om-zengetés egyik szerepe hogy a figyelmet a külvilágból befelé vezesse, önmagad felé.

És ebben már benne van a harmadik szerepe is a mantrának: az önmegfigyelés: azok a dolgok akár fizikai-testi korlátaink is – amikkel az életünkben küzdünk, nagyrészt a belső: mentális és lelki beállítottságunkból származnak.  Rugalmasság és rugalmatlanság; egyensúly és annak hiánya, nyitottság és befogadás (hátrahajlító gyakorlatokban) ill. meghajlás és elfogadás (előrehajlító ászanákban) a testünk általában mutatója és eszköze ezeknek az állapotoknak és változásaiknak. Így a jóga mindig tükör is, “használati útmutató” önmagunkhoz.

Szóval érdemes figyelni a bennünk megjelenő hozzáállásokat, gondolatokat, érzéseket és érzelmeket a gyakorlás közben – a mantráknál és záró meghajlásoknál is. Ezek sosem jó vagy rossz képet mutatnak, hanem segítségek a továbblépéshez. Amit mutat az jó, mert ha megnézed, akkor segít neked. Szóval az is jó ha elutasítás van benned ezekkel a keretekkel, meghajlással, befelé fordulással szemben. Azzal, hogy észreveszed, sokszor meg is szűnik. Ha nem, akkor csak tudd, hogy mi mindenre jók ezek és talán ez segít.

Ha túl nagy az ellenállás, akkor viszont ne erőltesd, csak gyakorold teljes odafigyeléssel az ászanákat, próbáld azokat megélni és megfigyelni minél teljesebben testérzet-, érzelem- és gondolatfelmerülés szintjén is; mindezt csak megfigyelve és elfogadva, mintha kívülről figyelnéd. És ha ez már megvan akkor egy idő múlva megérkezik az is, hogy szeretnéd a mantrát és az OM-ot is gyakorolni.

Trapp László
Jógaoktató, Budapest

Ez is érdekelhet...

2 hozzászólás

  1. beskyd peter szerint:

    A haboru utan K.J. tanitvanya voltam. Ot evvel kesobb elkerultem Magyarorszagrol. Igen halas lennek ha valaki tudatna hogy mi lett a csoporttal,vagy valaki tudna adni legalabb apro reszleteket az elmult hatvan evrol a fent emlitett temarol.
    Koszonettel, peter b.

    • Zoli szerint:

      Kedves Péter!

      Amennyiben a monogram Kaczvinszky Józsefet takarja, talán az alábbi szálakon el tud indulni:

      1. http://www.bencelap.hu

      2. “Megtaláltam Mike Gézát, Kaczvinszky tanítványát, aki személyes Mentorem lett. Géza megtanított arra, hogy csak hiteles élet, személyes megvilágosodás után lehetek hiteles tanító, és hogy a feladatom az, hogy az átörökölt tanításnak dolgozzam ki azt a formáját, ami megfelel a korszak gondolkodásának, nyelvezetének.” Forrás: http://humania.hu/Eldor

      Üdvözlettel,
      Ócsai Zoli

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az Om mantráról…

| Jóga Magazin
2