Az izomzat jinje és jangja


Gauranga Das

Gauranga Das

Gauranga Das vagyok, 1971-ben születtem. Születési nevem Szücs Gábor. Az Atma Center jógaoktatója vagyok, Agni-jóga és Astanga-jóga órákat tartok. Ha szeretnéd kipróbálni a jógaóráimat, további részleteket az atmacenter.hu honlapon találsz.
Gauranga Das
Írtam már nemrégiben arról, hogy az izomzat, vagy tágabban a mozgató szervrendszer működésében két aspektus figyelhető meg: a jin és a jang. Leegyszerűsítve a jang az erő, gyorsaság, robbanékonyság, míg a jin a hajlékonyság és az állóképesség. Szerintem ez utóbbi is beletartozik, mert például az ászanák gyakorlásánál is a póz statikus fenntartására törekszünk, amit hosszú távon csak ellazult tudattal és mély légzéssel tudunk megvalósítani. 

Következésképpen a kettő egyensúlyára kellene törekedni. Ha túl sok a jin, vagyis nagyon hajlékonyak vagyunk, és inkább lágyak, mint kemények, akkor a jang aspektust kell erősíteni. Ha viszont túl sok a jang, akkor csökken a hajlékonyság, növekszik az izomtónus, és az izom hamarabb túlterhelődik, elfárad, megsérül. Ha valaki csak jógázik, akkor jobban erősíti a jin aspektust, míg ha csak erősítő edzéseket végez, akkor a jang kerülhet túlsúlyba. 

Én mostanában megpróbálom összeegyeztetni a kettőt, az erőmet is fejlesztem a girjával, de a hajlékonyságomat és mobilitásomat is igyekszem megőrizni a jóga segítségével. Néha úgy tűnik, mintha a kettő egymás ellen dolgozna, de én bízom benne, hogy el fog jönni majd valamiféle magasabb harmónia a kettő között. Hétfőn például guggoltam, ami után két napig meglehetősen nehéz volt felállni meg leülni, a jógáról nem is beszélve. Kedden gyakoroltam az első sorozatot, persze kínszenvedés volt. Pénteken ismét gyakoroltam, de mivel előtte reggel nem volt edzés, sokkal jobban ment a gyakorlás. 

Nyilván az lenne az ideális, ha reggel edzenék és este jógáznék, de ez egyrészt nem mindig jön össze, másrészt így is fájdalmas volna, mert a szervezetnek végső soron mindezeket az impulzusokat be kell fogadnia és fel kell dolgoznia. A nyújtás és erősítés mellé itt jön be a harmadik aspektus, mégpedig a regeneráció és a pihenés. Ez olyan, mint a jin és a jang kombinációjából kialakuló Taó, amely megteremti a harmóniát a kettő között. 

Vagy a szánkhja terminusaival élve az erősítés a radzsasz, a nyújtás a tamasz, míg a regeneráció a szattva lenne. Én minden edzés után le szoktam nyújtani, legalább tizenöt perc ászanázással. Utána szoktam hengerezni, vagyis lelazítom az izompólyákat. Ez nagyban hozzájárul a renegerációhoz úgy érzem, és egy harmadik dolog az izmok edzésen és nyújtása mellett. A három nem helyettesíti egymást, vagyis a nyújtással némiképpen megmozgatjuk az izompólyákat, de nem adja ugyanazt, mint a hengerezés. 

A hengerezés viszont elősegíti a nyújtást is, mivel ellazítja az izmokat, csökkenti a tónusukat, illetve meggyorsítja a renegerációjukat, így az izom jobban terhelhető. Amikor azonban a hengerezést az edzés végén, a nyújtás után végzem, eléggé fájdalmas, gondolom azért, mert az izomzat még felfokozott állapotban van. Ha később, nyugalmi állapotban hengerezünk egyet, az is sokkal kellemesebb, mint közvetlenül az igénybevétel után.

Persze az ember nem ér rá egész nap magával foglalkozni, de mindenkinek azt javaslom, hogy próbálja ezt a szentháromságot (az erősítést, a nyújtást és a hengerezést vagy masszázst) valahogy összhangba hozni az életében. Ha bármelyiket elhanyagoljuk, akkor az egész élménynek csak egy töredékét fogjuk megtapasztalni. Persze az élet célja túlmutat a fizikai síkon, de a megfelelés törvénye értelmében, aki fizikai síkon keresi a harmóniát, az szellemi vagy lelki síkon is könnyebben rátalál. 

 

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az izomzat jinje és jangja

| Gauranga Das
0