Az élet négy alapelve a Szanátana kultúrában

Satyananda Yoga

A Satyananda Yoga (ejtsd: Szatjánanda Jóga) Sri Swami Satyananda Saraswati (Srí Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí) és irányvonalának követői által kifejlesztett rendszer, amely olyan gyakorlatokat foglal magában, melyek az ősi, tradicionális forrásból erednek.
A Satyananda Yoga a gyakorlatokat a tradicionális módon alkalmazza; az ászanákat a test és az elme kiegyensúlyozására a fizikai testen keresztül, a pránájámát (légzőgyakorlatokat) az energia testen (Ki vagy Csi más rendszerekben) való munka érdekében, és a meditációt, hogy lecsendesítse és fókuszálja az elmét. Szemléletmódja kiterjed a jógikus életmódok tanítására és ösztönzésére, ráadásul nem csak a világi életről lemondottak, hanem családban élők és kezdők számára is.

Latest posts by Satyananda Yoga (see all)

Swami Niranjanananda Saraswati írása

1. Vairagja: nem- kötődés

2. Vivéka: helyes megértés

3. Suddháta: erény

4. Mumuksutva: tökéletesség iránti vágy

VAIRAGJA

Az első alapelv a vairagja, ami nem-kötődést jelent olyan tárgyakhoz, szituációkhoz vagy tapasztalatokhoz, amelyek örömet és kielégülést adnak számunkra. A nem-kötődés egy olyan tulajdonság, amelyet lassan és fokozatosan kell kifejleszteni. A spirituális élet első tagjának számít, mert amíg nem vagyunk képesek stabillá válni benne, nagyon nehéz megfigyelni és meghaladni a vrittiket avagy a személyiségünk archetípusait.

VIVÉKA

A Szanátana kultúra által javasolt második második alapev a vivéka, amit megkülönböztetésnek fordítanak, noha a helyes megértés, helyes tudás és bölcsesség megfelelőbbek. Van különbség a megkülönböztetés és a helyes észlelés között. A megkülönböztetés eszméje ki van téve az igazság és igazságtalanság általunk megélt tapasztalatainak és a meggyőződésünknek arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Amit mi jónak vagy rossznak gondolunk, része lesz a megkülönböztetésünknek és ítéletünknek. A megkülönböztetés aspektus az egónkkal (ahamkara) kapcsolatos. A megkülönböztetést azért gyakoroljuk, hogy további kielégülést és örömet szerezzünk az életben.

Ha különbséget teszünk jó és rossz között, természetes számunkra, hogy elfogadjuk a jót és elhagyjuk a rosszat. Ezt jelenti a megkülönböztetés. Azonban a megkülönböztetés képességét gyakran elhomályosítják a személyiségünk gyengeségei, az életünk ambíciói és a személyiségünk természete (gúna). Ha egy tamaszikus személy elkezd megkülönböztetni valaki, valami, egy esemény vagy helyzet kapcsán, akkor annak a megkülönböztetésnek a formája és minősége tamaszikus lesz. Nem lesz szattvikus, mivel a természetét, a meggyőződését és az igazságról és igazságtalanságról való megértését a tamaszikus természete szerint fejezi ki. Ezért tehát nem a megkülönböztetés szót kell itt használni.

A helyes megfogalmazás a helyes megértés, ami a bölcsesség állapotának tapasztalatából ered. A bölcsesség nem pusztán tudás, mert a tudást meg lehet szerezni, hanem a tapasztalat végeredménye, következménye. A tudást korlátok közé szorítja az elme intellektuális felfogóképessége, észlelése és érzékenysége, míg a bölcsesség a megértésünk spontán kifejeződése. A bölcsesség spontán kifejeződése a vivéka.

SUDDHÁTA

A harmadik alapev, amelyet a Szanátana kultúra javasol a suddháta vagy erény, erkölcsi tisztaság, ami magába foglalja a hatást és köcsönhatást. Lord Krisna azt mondja a Bhagavad Gítában, hogy a manasznak (elme), a vácsnak (beszéd) és a buddhinak (intellektus) harmóniában kell működniük egymással, hogy jelen legyen az erkölcsi tisztaság. Ezért az erkölcsi tisztaság nem olyan tulajdonság, amit magunkra erőltetünk; az úgy a puritanizmus, a merev erkölcsi felfogás koncepciója. Először is tudatában kell lennünk a tetteinknek, melyeket az elmén, beszéden és intellektuson keresztül hajtunk végre, és meg kell győződnünk arról, hogy pozitívan hatnak, annak érdekében, hogy harmonikus kölcsönhatás jöjjön létre magunk és mások, a társadalom és a világmindenség között. Aztán meg kell győződnünk arról, hogy nincs negativitás a gondolkodásunkban, a tetteinkben vagy a viselkedésünkben, nincs bennünk vágy hogy másokat letaszítsunk a piedesztálról, vagy hogy magunkat egy még magasabbra helyezzük.

Jelen kell lennie az élet elfogadásának minden tekintetben. Az általános trend az, hogy a csúcson lévő személyeket támadják minden irányból. Vannak, akik nem szeretik azt a személyt, akik szeretnék látni, amint a csúcsról lehullik. Az élet helyzeteinek nem-elfogadása és az életünk összehasonlítása máséval emberi természet. Azonban a nem-elfogadás és az összehasonlítás nem erényes. Az életenk azt a konstruktív és kreatív megközelítését, amiben harmóniában vagyunk magunkkal és másokkal, nevezzük helyes erénynek, amelyben önmagunk és élethelyzetünk elfogadása természetesen és spontán módon nyilvánul meg.

MUMUKSUTVA

A Szanátana kultúra által hirdetett negyedik alapelv a mumuksutva, a tökéletesség iránti vágy. Ez a vágy egy nagyon sajátságos, különös dolog, mert itt az elmének egy tapasztalatával és egy elmét meghaladó állapottal foglalkozunk. A vágy az elmének egy tapasztalata, a tökéletesség pedig egy elmén túli állapot. Így tehát a tökéletesség iránti vágy felöleli az emberi tapasztalás durva, finom és kauzális szintjeit.

Szerző: Swami Niranjanananda Saraswati
A szerző a Satyananda Yoga/Bihar Yoga tradíció sprituális vezetője.
Információ: www.biharyoga.net
www.satyananda.hu

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az élet négy alapelve a Szanátana kultúrában

| Satyananda Yoga
0