Amire a legnagyobb szükség van,


Pórffy Csaba

Pórffy Csaba

Több mint 15 év jóga és 20 év harcmüvészet gyakorlással a hátam mögött immár nyolcadik éve foglalkozom jógaoktatással. Tanitottam Németországban illetve az USA-ban is. Magyarországon elsők között kezdtem el a jóga évezredes tudását a fittness világában is terjeszteni. Az órákon egyaránt fontos szerepet kap a tartásjavitás, a stressz oldása fizikai és pszichés szinten egyaránt, illetve a mély és pihentető relaxáció. Egy 60-90 perces óra szisztematikusan átmozgatja a testet, kioldja a feszültséget jellegzetes testrészekből (csipő. medence, derék, nyaki terület), ezáltal biztositva a helyes testtartást, amelyben az életerő optimálisan áramolva feltölti az egész testet, erővel és rugalmassággal ajándékoz meg. A légzőgyakorlatok átszellőztetik a tüdőt, oxigénnel töltik fel a sejteket, beinditják a méregtelenitést az egyes szervekben és szövetekben egészen a sejtek szintjéig. A meditáció állapotában az elme megnyugszik, a gondolatok folytonos áramlása megáll, és egy magasabb tudatállapotba kerülve átélhetjük a tökéletes lelki békét és belső nyugalmat.

Saját jógastúdiómban szeretettel várok minden gyakorolni, tanulni vágyót, kezdőket és haladókat egyaránt!
Pórffy Csaba

Latest posts by Pórffy Csaba (see all)

 

mind országos szinten, mind globálisan – a megfelelő pedagógia. A mai napon újra rá kellett jönnöm, hogy a jógának az a része foglalkoztat leginkább, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban átadni egy másik embernek – saját szintjén és szükségletei szerint.

Úgy merült fel ez a téma, hogy beszélgetni volt szerencsém Szentirmai Laci bácsival, aki akkora koponya a pedagógiában, amit már elfelejtett, az is sok lenne egy átlagos egyetemi katedrához, hát még amit tud!

Ezért aztán próbálok mindig annyit kérdezni, amennyit csak lehetséges, és a válasz rendszerint olyan bőséges és átfogó, hogy nemcsak a kérdést meríti ki, hanem olyan terültekre is átnyúlik, amire nem is gondolna az ember.

Mivel számomra ez az aktuális téma, azt kérdeztem meg, honnan tudja az szülő, hogy adott életkorban/fejlődési szakaszban mivel fejlessze a gyerek képességeit, ami a fejlődése szempontjából a legjobb?! Hiszen ez a legfontosabb a mai világban, amely az teljesítményre és az önérvényesítési készségre van kihegyezve, nem igaz? (sajnos de).

És a válasz (zseniális): nem lehet tudni! Még pontosabban: nincs rá recept, csakis ösztönösen, intuitíven lehet kezelni ezt a dolgot, mivel – és most jön a lényeg -, a gyerek képességei nem egy időben, lineárisan fejlődnek, hanem mindegyik a maga idejében, hol az egyik fejlődik (pl. a beszéd) és a másik stagnál, hol a másik (pl. a mozgás), illetve van hogy egyidejűleg. Ez a folyamat olyan sokrétű, hogy lehetetlenség volna egy gépies rendszert felépíteni, amely szerint működik. Az, amit nevelésnek hívunk, éppen ezért lehetetlen.

A fejlődés zálogává tehát az válik, hogy lehetőség szerint maximális odafigyeléssel igyekezzünk elhárítani a fejlődés útjából az akadályokat. Ha sikerül olyan közeget teremteni, a gyerek saját magától meg fogja találni, illetve kiválasztja majd azokat a lehetőségeket, forrásokat, amelyek az ADOTT IDŐSZAKBAN a legnagyobb potenciált hordozzák a fejlődése érdekében. Mivel napjainkban az információ kontrollálatlanul és felfoghatatlan mértékben árad, nem kis feladat úgy szűrni ezeket a csatornákat, hogy a hasznosítható tudás a helyére kerülhessen, a felesleges ‘szemét’ információ pedig lehetőleg ne kerüljön be a rendszerbe. Ami a lényeg: hogy merjünk bízni a gyerekek természetes, ösztönös érdeklődésében, és hagyjuk minimális beavatkozással abba az irányba fejlődni, ami belülről fakad nekik, ahelyett hogy egy merev öntőformába próbálnánk kényszeríteni az elméjüket, amely lineárisan egy irányba halad, mivel ezzel oly módon nyesnénk le a kreatív fejlődésük szárnyait, amely később szinte jóvátehetetlen károsodást tud majd okozni, akár az egész felnőtt életkort örömtelenné és hiányérzetekkel terheltté teheti.

A ‘hagyományos’ gondolkodás, mely szerint legyen orvos vagy mérnök a gyerekből, mert csak az ‘számít’ valamit, illetve a poroszos típusú nevelés kudarca egyre inkább látható és tapintható a társadalmunkban, és ezeket a hibás beidegződéseket ahelyett hogy lerombolnánk, utat adva a természetes fejlődésnek, a rendszer inkább még inkább igyekszik konzerválni magát, és még erőszakosabban próbálja az emberek elméjét már a korai életszakasztól kezdve szorosan a hatalmában  tartani és ezáltal birkanyáj módjára terelni. Ez ellen csakis úgy tehetünk, hogy ezt felismerve és a rendszert megkerülve kibontakoztatjuk magunkban és gyerekeinkben is a szunnyadó kreativitás végtelen forrásait. Az ehhez szükséges módszereket, technikákat pedig olyan szemléletű szakemberektől tudjuk ellesni, mint pl. Laci bácsi, aki 40 éve illeszti össze azokat a kis darabkákat, melyekből a pedagógia tudománya végül kerek egésszé áll össze.

Zárógondolatként ide kívánkozik, hogy a jóga oktatása is szenved a fenti nehézségektől, illetve szomjasan várja egy új, kevésbé szemellenzős szemlélet kialakulását, amihez persze időre, és sok türelemre van szükség, hiszen még csak a kezdeti ‘bumm’ ideje csengett le ebben a műfajban (ld. New Age), és a vadhajtások, szélsőségek megnyirbálása jelenleg is zajlik a világban. Izgalmas követni ezt a folyamatot, és szerény eszközeinkkel részt venni benne.

Ez is érdekelhet...

Amire a legnagyobb szükség van,

| Pórffy Csaba
0