A jóga hatása az idegrendszerre


Gauranga Das

Gauranga Das

Gauranga Das vagyok, 1971-ben születtem. Születési nevem Szücs Gábor. Az Atma Center jógaoktatója vagyok, Agni-jóga és Astanga-jóga órákat tartok. Ha szeretnéd kipróbálni a jógaóráimat, további részleteket az atmacenter.hu honlapon találsz.
Gauranga Das

Latest posts by Gauranga Das (see all)

 

Tegnapelőtti blogbejegyzésemben írtam arról, hogy a sportot, az edzést a szervezet stresszként kezeli. Persze ez kedvező stressz, hiszen kiváltja az adaptácót, azaz a szervezetünk edzettebb lesz, és jobb lesz a munkabírása. Az ilyen terhelést eustressznek nevezik, de ettől függetlenül terheli az idegrendszert, hiszen annak folyamatosan irányítania kell az izmokat. Arról is beszéltünk, hogy a jó sportteljesítmény eléréséhez szükség van a szimpatikus idegrendszer aktivációjára. 

A jóga viszont ilyen értelemben nem sport, mert nem egy csúcsteljesítmény elérésére törekszünk, hanem az ellazulásra, nyújtásra, relaxációra. Legalábbis ez lenne a cél. Természetesen ha egy teljesen edzetlen személy bejön egy Hot Ashtanga órára, akkor eleinte lehet, hogy az életéért fog küzdeni, és bizony beindul a “harcolj vagy menekülj” reflex. Viszont a jógában gyakran ismétlődő, fix gyakorlatsorokat használunk, pontosan azért, hogy egy idő múlva, amikor a szervezet már megszokta a terhelést, sokkal inkább el tudunk lazulni az ászana-gyakorlás közben is. Jobban tudunk figyelni a légzésünkre, alacsonyabban tudjuk tartani a pulzusunkat, és az egész gyakorlás alatt fenn tudjuk tartani a paraszimpatikus dominanciát. 

Ebben az esetben nem azt fogjuk mondani jóga után, hogy kimerültünk és elfáradtunk, hanem azt fogjuk érezni, hogy feltöltődtünk, elengedtük a stresszt és ellazultunk. A jógának felépítő, regeneráló folyamatnak kell lennie, és ha így gyakoroljuk, akkor remekül kiegészít bármilyen sportmozgást. A pránájáma és a meditáció közben is ugyanerre kell törekedni. Meg kell elégedni azzal, amit elértünk, és türelmesnek kell lenni, mert ha siettetjük a dolgokat, azzal ismét csak stresszt okozunk önmagunknak. 

Ahhoz, hogy a jóga gyakorlása valóban ilyen hatást adjon, figyelembe kell vennünk néhány elvet.

1. Ne légy eredménycentrikus!

Ha ragaszkodsz bizonyos eredmények eléréséhez, legyen az akár egy nehezebb ászana, vagy bizonyos hosszúságú légzésvisszatartás, akkor esélyes, hogy elkezdesz erőlködni. Ennek eredményeként növekszik a belső feszültség és esetleg meg is sérülhetsz. A meditáció közben is stresszt okozhat a belső démonokkal való küzdelem, mivel sokszor inkább letagadnánk a sötét oldalunk létezését, mintsem hogy őszintén szembenézzünk vele.

2. Légy a MOST-ban!

Az elme egyik trükkje az, hogy állandóan a múlttal és a jelennel foglalkozik, aminek következtében nem tudunk a jelen pillanat állandóságára koncentrálni. Amikor a gondolataink a múltba révednek vagy a jövőn merengenek, akkor a légzésünk felszínessé válik, szétesnek a jógapózok, és feszültté válunk. El kell engedni minden fölösleges gondolatot, és csak a légzésre kell koncentrálni.

3. Lélegezz!

A tudatos légzés a jóga elengedhetetlen eleme. Önmagában az, hogy a légzésünkre koncentrálunk, persze nem feltétlenül elég a lassú, nyugodt, mély légzés eléréséhez, de ha nem koncentrálunk rá, akkor viszont biztos, hogy nem fog sikerülni. A lassú légzés ellazítja az izmokat, lassítja a pulzust, és elősegíti a paraszimpatikus túlsúly beállását.

4. Lazíts! 

Az ászanák gyakorlása közben nem szabad feszengeni, hanem fizikai szinten is az ellazulásra kell törekedni. Minél több izmunkat el tudjuk lazítani a pózban, annál relaxáltabbak maradunk. Ha minden vagy majdnem minden izmunkat erősen megfeszítjük, azzal teljes kapacitásra kapcsoljuk az idegrendszert, és hamar ki fogunk merülni. A feszített izmokkal történő ászana-gyakorlás inkább a statikus izomerő fejlesztését segíti elő, mint a relaxációt.

5. Tanulj meg relaxálni!

A jóga-gyakorlás végén mindig fekvő relaxációt végzünk savászanában, azaz hullapózban. Ez a relaxációs gyakorlat a bevezető ahhoz, hogy jól tudjuk végezni a pránájámát és a meditációt. A relaxáció közben tulajdonképpen arra törekszünk, hogy kiürítsük az elménket, és tovaengedjük a felbukkanó gondolatokat anélkül, hogy magukkal ragadnák a figyelmünket. Ehhez az alvás és ébrenlét közötti tudatállapot a legalkalmasabb. Ha elveszítjük a kontrollt, akkor elalszunk, és a tudatalatti elme lép működésbe. Ha pedig túl éberek maradunk, akkor az elménk hullámzása nem csendesedik le, és valamilyen gondolat el fogja ragadni a figyelmünket. A relaxáció tehát ugyanolyan fontos része a gyakorlásnak, mint az ászana, a légzőgyakorlat vagy a meditációs gyakorlat. 

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A jóga hatása az idegrendszerre

| Gauranga Das
0